Az elmúlt években először Angliában, majd Kanadában, Spanyolországban, Franciaországban, az USA-ban, Hollandiában és Dél-Afrikában számoltak be egy új, elsősorban bőrgyulladásban és vesekárosodásban megnyilvánuló kórképről. Hazai sertésállományokban, főként kistermelői udvarokban szintén előfordul a bántalom. A betegséget a jellegzetes tünetek és elváltozások alapján „porcine immunkomplex glomerulonephritis-dermatitis (PIGD) syndrome” elnevezéssel illették. Mivel az említett szervekben már a korai stádiumban megfigyelhető a vérerek falának károsodása, ezt a kórképet ezért a bőrben és általánosan mutatkozó érfalgyulladásnak is nevezték. A sertésekben észlelt bőrelváltozások nagy hasonlatosságot mutatnak az emberben előforduló, és szintén az immunpathológiai kórképek közé sorolt „systemás lupus erythematosus” nevû kórképhez, amelynél az elváltozott bőrterületek irharétegében érfalgyulladás mutatkozik, és a vesékben a lymphocytás beszûrődések mellett az érfalak fibrinoid elfajulása figyelhető meg.
A megbetegedések többnyire hízókorban fordulnak elő, és gyakoriságuk általában 1 % alatt marad. A megbetegedések 2-5 hónapos életkorú sertésekben jelentkeznek. Klinikailag gyakran 41 oC-t is meghaladó lázas hőmérsékletemelkedés, bágyadtság, elesettség, étvágytalanság és jellegzetes bőrelváltozások mutatkoznak. A betegség 2-4 nap alatt elhulláshoz vezet. Az alkalmazott antibiotikumos kezelések eredménytelenek.
Az elhullott állatok kórbonctani vizsgálatával következetesen a bőrben és a vesékben találhatók elváltozások. A bőrben különböző testtájékokon, gyakrabban a fülkagylókon, a végtagok distalis részein, a far és háttájékon körülírt, 1-2 cm átmérőjû, sötétvörös területek mutatkoznak. Előrehaladott stádiumban ezek középső része szürkésfeketére színeződött, elhalt . A bőralatti kötőszövetben vérzések és oedema mutatkozott.
A vesék megnagyobbodottak, fakó színûek voltak, a kéregállományt nehezen lehetett szakítani, és felületén pontszerû vérzések látszottak.
Kórszövettani vizsgálattal a bőrben az ép hámréteg alatt az irharéteg vérereinek falában és körülöttük fehérvérsejtes (lympho-histiocytás) beszûrődés és bővérûség mutatkozott. Súlyosabb és elhúzódóbb esetben az elváltozott irharéteget borító hám elhalt, és az irharétegben a lympho-histiocytás beszûrődések diffúzak voltak. A vesében exsudatív jellegû intra- és extracapillaris gyulladás alakult ki. A Bowman-tokban nagymennyiségû, fehérjetermészetû anyag kiválása és a capillárisok következményes összenyomódása figyelhető meg. A vese egyes vérereinek falában fibrinoid degeneratio és enyhe gyulladásos sejtes beszûrődés alakul ki. A tubulusok között gyakran kötőszövetszaporulat (fibrosis) és az egyes tubulusok kitágulása mutatkozott.

Immunhisztokémiai vizsgálattal a bőr hámrétegében, a vese károsodott glomerulusaiban, a tubulusok üregében lévő levált hámsejtekben és hyalincilinderekben immunglobulinokat lehet kimutatni.

Az elváltozott vesék PCR vizsgálata során a PCV-II-es alcsoportra specifikus primerrel pozitív reakció tapasztalható, amely valószínûsíti, hogy a kórforma előidézésében a PCV-II-nek oktani szerepe van.

A sertés dermatitis nephropathia syndroma a klinikai tünetek (lázas hőmérsékletemelkedés, bőrvérzések, az antibiotikum kezelések eredménytelensége), valamint egyes kórbonctani elváltozások (vesevérzések) miatt főként a sertéspestis elkülönítő kórjelzése szempontjából bír jelentőséggel.

Dr. Molnár Tamás