Az elhullott malacok kórbonctani vizsgálata során a nyirokcsomók jelentős mértékû megnagyobbodása, súlyos fokú tüdővizenyő, has-, mell- és szívburok-vízkór figyelhető meg. Az előbbiek mellett gyakori a félheveny hurutos, máskor kruppos-vérzéses tüdőgyulladás (2. kép). A kórszövettani vizsgálat során interstitialis tüdővizenyőt, Langhans-típusú óriássejtek megjelenésével járó intralobularis interstitialis tüdőgyulladást találtunk. Az előbbiek mellett gyakorta alakul ki baktériumok okozta szövődményes tüdőgyulladás.
A megbetegedett állatok szerveiből polimeráz láncreakcióval (PCR módszerrel) a circovírusok nukleinsava kimutatható. A szerológiai vizsgálat - a két vírus közötti keresztreakció miatt - a diagnosztikában nehezen használható. Különleges technikával dönthető el, hogy az ellenanyagválaszt az I., vagy a II. típusú vírusok okozták-e. A circovírussal fertőzött állományokban gyakrabban és súlyosabb formában jelentkeznek az endémiásan előforduló kórokozók által előidézett kórformák. A circovírusok okozta megbetegedés kártételei jelentősen fokozódnak az állomány parvo- és PRRS-vírus fertőzöttsége, továbbá a mycoplasma pneumónia és egyéb légzőszervi kórformák gyakori előfordulása esetén.
A malacok circovírusok okozta sorvadása esetén a védekezésben specifikus módszer (vakcina) nem áll rendelkezésre. Az import és hazai tenyészállat ill. sperma forgalmazás esetén célszerû figyelemmel lenni az állományok circovírus fertőzöttségére. A veszteségek csökkentése céljából javasolható a klinikai tüneteket mutató egyedek kiválogatása, elkülönítése, esetleg kiirtása, a járványvédelmi rendszabályok (egyszerre ki- és betelepítés, az egyes almok keverésének lehetőség szerinti elkerülése) betartása, a tartási viszonyok javítása, a malacok ellenálló képességének növelése (multivitamin készítmények adása) és a fokozott, szigorított módszerrel történő, hatékony fertőtlenítés. Az antibiotikumokkal történő kezelés hatékonysága csekély értékû, emellett a parenterális kezelés stresszhatása súlyosbíthatja a kártételt.
A kórforma előfordulása hazai sertésállományokban terjedő tendenciát mutat. Egy-egy állományban, az 5-13 hetes korcsoportban a termelési adatok hirtelen romlása (a fejlődésben visszamaradt malacok számának jelentős mértékû megemelkedése), a jellegtelen légző- és emésztőszervi tünetek és elváltozások jelentkezése alapján feltétlenül gondolni kell a PMWS előfordulására. Az intézeti vizsgálatok során a tüdővizenyő és az óriássejtek kialakulásával járó jellegzetes tüdő- és nyirokcsomó-gyulladás megerősítheti a circovírus jelentkezését. Az oktani kórjelzés a malacok szerveinek virológiai vizsgálatával (PCR-módszerrel) történik.
A másik circovírus okozta kórformáról a következő lapszámban tájékoztatjuk az olvasókat.