Származás, oldalági rokonok alapján végzett tenyészértékbecslés olcsó és gyors eljárás. Elsősorban abban az esetben alkalmazható, ha a tulajdonság jól öröklődik. Például a tejzsírtartalom, a fehérjetartalom ( h² 0,6) esetében, ha jó a szülök zsírtartalma, számíthatunk arra, hogy az utódoké is az lesz. Az ivadékokban általában az egyik szülő örökletes alapjának 50%-a, a nagyszülőké 25%-ban érvényesül. Az édes testvérek esetében 50%-kal, a féltestvérek esetében pedig 25%-kal számolhatunk. Ha a tulajdonság rosszul öröklődik ezt a tenyészértékbecslési módszer ne alkalmazzuk. Néhány esetben viszont mindig ezt a módszert kell alkalmazni. mégpedig az előszelekcióban. A bikák esetében csak a származás alapján dönthettem el, hogy a bika tenyészbika jelölt lesz-e vagy sem. Kiváló anya (bikanevelő tehén) és kiváló apa esetén a megszületett bikaborjú a megfelelő vizsgálatok után (sajátteljesítmény-és ivadékvizsgálat) tenyészbika lesz. A tenyészüszők esetében is származás alapján dönthetem el, hogy tehén lesz e belőle, vagy sem, azaz üszőkorban a tenyésztésbevételkor már egy előszelekciót végezhetünk. A tenyészüszők esetében a tenyésztésbevételnél is ezt a módszert alkalmazzuk, mert, hogy az üszőt milyen bikával párosítjuk (termékenyítjük) az attól függ, hogy az üszőnek milyen (volt) az anyai termelése, és milyen apai háttérrel rendelkezik, illetve az apa pontos ismerete a rokontenyésztés elkerülése érdekében fontos.
2. Fenotípus, saját teljesítmény, illetve termelés alapján.
Ennél a módszernél az adott egyed sajátteljesítménye alapján állapítjuk meg az adott tulajdonság tenyészértékét. A tejtermelő tulajdonságok csak nőivarú egyedeken mérhető, így a tehenek tenyészértéke fenotípus alapján meghatározható. Ezzel a módszerrel jelöljük ki a bikanevelő teheneket, ennek alapján döntünk, hogy a tehénre milyen bikát párosítunk, illetve selejtezzük e a tehenet vagy sem. Az anyai tulajdonságok, amelyek elsősorban a húshasznú teheneknél nagyon fontosak, szintén fenotípus alapján mérhető. A tenyészbika jelöltek is először sajátteljesítmény vizsgálaton esnek át, mérik a meghatározott időpontokban a súlyokat, az adott időszakokra eső súlygyarapodásokat és a takarmányértékesítő-képességet. Mindkét ivarnál, illetve hasznosítástól függetlenül a küllemi tulajdonságok is az adott egyed esetében fenotípus alapján lehet meghatározni. A hústermelés értékmérő tulajdonságai közül a húsformák és az izmoltság fenotípus alapján jól meghatározhatók. Tenyészértéket fenotípus alapján akkor is megbecsülhetünk ha a tulajdonság jól öröklődik.
3. Ivadékvizsgálat, utódellenőrzés alapján.
Az ivadékvizsgálat elsősorban a tenyészbikák esetében nagy jelentőségû, de újabban a biotechnológia fejlődése révén a nőivar esetében is beszélhetünk ivadékvizsgálatról, mert egy-egy kiváló donor tehéntől embrióátültetéssel évente 10-20 utód is születhet. Ivadékvizsgálatokat végzünk mindig, ha a vizsgált tulajdonság a bikánál nem mérhető, illetve akkor is, ha az adott tulajdonság gyengén öröklődik.
Az ivadékvizsgálat is igen nagy fejlődésen ment keresztül. Az első módszer volt az anya-leánypáros módszer. Azt, hogy a bika mit örökít lányaiban azt az anyák és a lányok termelése közti különbség alapján állapították meg. A módszer nagy hibája volt, hogy az anyák és a lányok nem egy időben termeltek, így nem ugyanazok a hatások érték őket. Ezt a hibát küszöbölte ki az egykorú istállótársas (CC-teszt) módszer. Ennél az utódellenőrzési eljárásnál a bika leányai már egy időben termelnek, ugyanúgy, mint az összehasonlítást képező istállótársai. A módszer finomult, mert bevezették a HMC-ét és MCC-ét, a módosított változatokat. A módszerek lényege, hogy egy adott bika leányai és a kortársaik közötti termelésbeli különbség adja a bika várható örökítőképességét. A tenyészérték kiszámításánál figyelembe vették már a fajtaátlagot és a kortárs apaállatok módosított genetikai értékeit is, de még mindig nagyon sok olyan tényező nem szerepelt a számításokban, amelyeknek a figyelembe vétele még pontosabbá tette volna az utódellenőrzést. Henderson által 1966-ban kifejlesztett BLUP eljárás a „legjobb, lineáris hibamentesített tenyészértékbecslés” már számol olyan hatásokkal, mint állomány, év, évszak hatás, az apaállat értékének hatása, véletlen faktor hatása. Az eljárás igen jónak bizonyult, de az anyai oldalról viszont semmit sem vett figyelembe, pedig a bika leányainak tulajdonsága 50%-ban az anyáktól származtatható, ennek megfelelően a BLUP módszert is tovább kellett fejleszteni. Ennek első továbbfejlesztett változata az „anyainagyapa modell” az MGS volt, ahol az anyai oldalról az információ az anyai nagyapa volt, melynek volt megállapított tenyészértéke, miután ivadékvizsgált bika volt. A legújabb Animal Model (állatmodell), már az anyai „tenyészértéket” is figyelembe veszi, modern családértékelésnek felel meg. Az apa tenyészértéke, az anya tenyészértéke, az édes és féltestvérek tenyészértéke együttesen alkotja a tenyészérték előrejelzésének információforrását, megfelelő súlyozással.
Meg kell még említeni a Test Day Model-t, a Befejési Nap Modellt, mely a kanadai Animal Model továbbfejlesztett változata. Az Animal Model 305 napos laktációs tejtermelés alapján számolja ki az adott bika tenyészértékét tejre, zsírra és fehérjére standard laktációs görbe alapján különböző korrigálásokkal, de nem veszi figyelembe a 305 napon túli laktációs termeléseket. A Befejési Nap Modell a tenyészértékbecslést befejésenként végzi, és három laktációra számit külön-külön tejre, zsírra és fehérjére tenyészértéket. Minden befejéssel rendelkező egyedet kortársnak tekint. Egy adott bika esetében lényegesen több leány szerepel a vizsgálatban és több a kortársak száma is, így a tenyészérték reálisabb, és a kapott eredmények megbízhatóbbak
A MOET (Multiple Ovulation and Embrio Transfer) a biotechnológiára alapoz. A bikanevelő donor teheneket szuperovuláltatják, majd a legjobb bikákkal termékenyítik. Egy bikát minimum két tehénre kell vinni, hogy az utódok között a testvérek mellett féltestvérek is legyenek. A kinyert embriók egy részét recipiens tehenekbe ültetik, kisebb hányadát mélyhûtve tárolják. A bikákat sajátteljesítmény vizsgálat után „ivadékvizsgálják”, míg az üszőket csúcs bikákkal termékenyítik, ellés után laktációs termelésül alapján értékelik. Az egyes apák és anyák ivadékcsoportjait értékelik (saját, édes, féltestvérek és utódok alapján) majd rangsorolják, a legjobb bikák csúcs bikák, a legjobb tehenek donorok lesznek. A módszer legnagyobb előnye, hogy az ivadékvizsgálat mindkét ivarnál elvégezhető, és az összes tenyészértékbecslési módszer egyszerre alkalmazható, ennek megfelelően előbb jutunk azokhoz az eredményekhez, amelyek a tenyészértékbecsléshez szükségesek.
Mindhárom tenyészértékbecslési módszerrel egyszerre csak egy tulajdonságra tudunk tenyészértéket meghatározni, illetve becsülni, és nagyon lényeges, hogy a tenyészértéknek milyen a megbízhatósága, ismételhetősége. A tejelő fajtáknál a bikák ivadékvizsgálata során külön-külön számolunk tenyészértéket tejre, zsírra fehérjére, küllemre és így tovább. A tenyészbikákat lehet ezek alapján is, külön-külön rangsorolni. A tenyésztőt is érdekelheti tulajdonságonként a bikák tenyészértéke, mert ezek alapján eldöntheti, hogy mely tehénre milyen bikát párosít az adott tulajdonság javítása céljából. Fennáll viszont a veszélye annak, hogy hiába javít egy tulajdonságon, ha egy másik tulajdonság viszont romlani fog, mivel a két tulajdonság között negatív korreláció van. A másik nagy probléma ilyenkor az, hogy ha a tulajdonságokat egyenként javítjuk, igen hosszú időre van szükség, hogy a megfelelő eredményt kapjuk.
Éppen ezért szelekciós indexeket hozunk létre a bikák örökítőképességének meghatározásához. A szelekciós indexek azoknak a tulajdonságoknak a tenyészértéket tartalmazzák, amelyeket az adott ország tenyésztői fontosnak tartanak a genetikai előrehaladás érdekében. Az index megalkotásakor azt is meghatározzák, hogy képletben szereplő tulajdonságok milyen arányban szerepeljenek. Minél fontosabb egy tulajdonság, annál nagyobb arányban fog szerepelni, más szóval ezt a tulajdonságot szeretnék a legnagyobb mértékben javítani. A bikák országos rangsora is ez alapján készül el, illetve ez alapján dől el, hogy a bika köztenyésztésbe kerül e vagy sem, mivel bizonyos „pontszám” alatt a bikák selejtezésre kerülnek. A világon használt országonkénti indexek nem egyformák. Abban megegyeznek, hogy a tejmennyiséget büntetik, vagy nem veszik figyelembe, a tej beltartalmát viszont fontosnak tartják, mégpedig úgy, hogy a fehérje lényegesen nagyobb súllyal szerepel, mint a zsír. Vannak olyan országok, amelyeknek az indexe csak tejtermelési tulajdonságokat tartalmaz. Számos ország indexe viszont a termelési tulajdonságokon kívül küllemi, management és egyéb tulajdonságot is fontosnak tart. A küllemi tulajdonságok közül elsősorban a tőgy és a láb tulajdonságai, valamint a fő bírálati tulajdonságok (tőgyrendszer, láb, lábvégek, stb.) és a végsőpontszám szerepel. Az indexekben a következő tulajdonságok szerepelnek még: hasznos élettartam, termékenység, mastitis rezisztencia, könnyû ellés, temperamentum, fejési sebesség, stayability (állóképesség), szomatikus sejtszám. Mindig az adott ország tenyésztő szervezetei döntik el, hogy a fajta javításához az index milyen tulajdonságokat tartalmazzon, és milyen arányban.
A világon használt sokféle tenyészértékbecslési módszer (szelekciós index) miatt igen nehéz összehasonlításokat végezni az adott fajtán belül az egyes országok között. Az összehasonlítást még bonyolítja az országonkénti tenyészértékek kiszámításánál figyelembe vett eltérő bázisok. Az INTERBULL program ezt küszöböli ki. A beküldött adatokat a legkorszerûbb matematikai és statisztikai módszerekkel, bonyolult átszámítási és korrekciós eljárásokkal dolgozza fel és értékeli ki. Az egyes nemzeti (ország) tenyészértékek alapján nemzetközi tenyészértéket állapít meg, így a bikák direkt összehasonlíthatók, mert a külföldi becslés eredményeit az adott ország skáláján közli. A különböző országok tenyészbika kínálata között közvetlen összehasonlítást tesz lehetővé.
Címlapkép: Getty Images
