a termesztéstechnológia stabil; illetve csak kis teljesítményû, gondos, szakszerû munkával (átoltással) változtatható eleme. A fajtával hasznosítjuk az agroökológiai potenciált (a környezeti tényezőket), vele alkalmazkodunk a kedvezőtlen környezeti adottságokhoz, és elsődleges szerepe van a minőséget alakító tényezők között. A fajtával valósítjuk meg a termesztési célt, általa elégítjük ki a fogyasztók változatos igényét.
Egy-egy termőhelyen, borvidéken termesztett szőlőfajták csoportja több évszázados termesztés során, a termesztők tapasztalatai, a borfogyasztók igénye, az értékesítési lehetőségek alapján, illetve hatására alakult ki, változott és jelenleg is változik.
Keleti Károlynak az 1860. és 1873. közötti években végzett statisztikai felmérései szerint 71 borszőlőfajtát termesztettek jelentősebb területen. Természetesen a szőlőültetvényekben található fajták száma ennek sokszorosa volt. Egy-egy szőlőültetvényben általában sok fajtát termesztettek vegyesen. A filoxeravész utáni felújítások, főleg az újratelepítést támogató és szabályozó 1896. évi V. törvénycikk, a szőlőfelújítási törvény előírásai nagy változásokat hoztak a szőlőtermesztésben és a fajtahasználatban. A törvény többek között előírta a fajtatiszta telepítést és az egy-egy borvidéken telepíthető fajtákat. E törvény végrehajtási rendeletében 60 telepítésre javasolt borszőlőfajta szerepelt. A későbbiek során szükség szerint kiadott törvényekkel, és az ezek végrehajtását szolgáló rendeletekkel szabályozták és szabályozzák a szőlőtermesztést és a borgazdálkodást. Ezekben meghatározzák a telepíthető fajtákat, vagy előírják annak meghatározási módját.
A második országos szőlőfelújításnak mondható 1960-as évek első felében eltelepített több mint 46.000 ha-on az 1959/23 sz. FM. rendelet szerint az akkori besorolás alapján az összes borvidéken és termőhelyen összesen 33 borszőlőfajta telepítése volt engedélyezve. Jelenleg ennél lényegesen több fajta szaporítható és telepíthető; ezek nevét a Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. E jegyzékbe az államilag elismert fajták, valamint klónjaik kerülnek; ennek megfelelően a fajták száma változhat. A Nemzeti Fajtajegyzékben nem szereplő (állami elismerésben nem részesült) fajtákkal árutermelő szőlőültetvényt csak meghatározott előírások (engedélyek) alapján, korlátozott területen lehet létesíteni. A Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt fehér- és vörösborszőlő-fajták száma összesen (a klón-típusok és klónok szám szerinti besorolásán kívül) a 2000. december 30-i állapot szerint 62; ebből 46 a fehér- és 16 a vörösborszőlő-fajta. A fajták számának növelése részben felkészülés az Európai Unióhoz való csatlakozásra, másrészt a jellegzetes magyar borok (hungarikumok) iránt várható növekvő kereslet hatására történt. Bekerült, illetve visszakerült a szaporítható fajták sorába pl. Budai, Csomorika, Juhfark, Pozsonyi fehér mint hungarikum, valamint a hungarikumnak is minősíthető Kékmedoc (Medoc noir) stb.
A fajtajegyzékben szereplő fajták közül a borvidékeken és a bortermőhelyeken telepíthető fajtákat a Szőlőfajta Használati Bizottság határozza meg.
A fajták üzemen belüli megválasztása során először a gazdaság termőhelyére vonatkozó szabályozást, előírást kell figyelembe venni. A korábbi évek fajtahasználati rendelkezései helyenként jelentősen módosultak. A bortermelők kérésére, a termelés fenntartása, a jövedelmezőségi szint elérése érdekében az olyan fajták telepítése is lehetővé vált, amelyek telepítése az adott termőhelyen korábban nem volt engedélyezve.
A szőlőültetvények létesítésénél azokat a fajtákat részesítik előnyben, amelyek, illetve amelyeknek a bora a legkeresettebb, tehát a legjobban eladható. Néhány évvel ezelőtt – néhány kivételtől és egyes borvidékekre vonatkozó rendeleti előírástól eltekintve – az úgynevezett világfajták (pl.Chardonnay, Rajnai rizling, Sauvignon, Cabernet franc, Cabernet Sauvignon, Merlot stb.) telepítését javasolták. Kétség kívül elsősorban ezek a fajták szolgálják a minőség növelését; boruk keresett és jól eladható. Jelenleg a világfajták nagyobb területi arányának megtartása mellett – egyre többen gondolnak arra – különösen a borturizmus várható növekedésének és a fogyasztói kereslet gazdagodásának hatására -, hogy a régebbi és az újabb magyar fajták telepítése is növelheti bortermelésük jövedelmezőségét.
A fajták megválasztására nagy hatással van a különböző tapasztalatok, vizsgálati eredmények megismerése következtében megnövekedett fogyasztói igény (pl. a vörösborok rendszeres, mérsékelt fogyasztásának kedvező hatásáról szóló közlemények). Ezért is növekszik a vörösborszőlő-fajták területi aránya. Helyenként még a minőségi fehérborszőlő-fajták tőkéit is átoltják a jövedelmezőbb vörösborszőlő-fajtákra.
A fajták megválasztásánál figyelembe kell venni azok tulajdonságait:
- az adott gazdaság környezeti tényezőit,
- a termesztési célt,
- a megvalósítható termesztés-technológiát,
- a szőlőterület üzemen belüli nagyságát,
- a szüreti és a feldolgozási kapacitást.
Az előzőekre néhány példát említek:
- Rothadásra hajlamos fajtákat (pl. Rajnai rizling, Leányka, Kadarka, Kékoportó stb.) lehetőleg szellős területekre, fennsíkokra ültessünk, és keskeny, szellős lombfallal termesszük.
- A téli fagyoktól veszélyeztetett területeken, az Alföldön lévő borvidékeken a takaratlan szőlőtermesztésre viszonylagosan nagy fagytûrőképességû fajtákat (Bianca, Csillám, Kunleány, Rajnai rizling, Duna gyöngye stb.) válasszunk.
- Nagyobb területû gazdaságokban egy-egy szőlőfajta területe akkora legyen, hogy a termesztési célnak megfelelő állapotban lehessen leszüretelni: pl. az Ottonel muskotály muskotályos zamata ne csökkenjen, a mustja ne lágyuljon le; rothadós fajta ne rothadjon el. Ezeket figyelembe véve a naponta feldolgozható és a leszüretelt mennyiségnek összhangban kell lennie.
- A szüreti idő széthúzhatóságát – ami a fajták tulajdonságaitól és a termesztési céltól is függ – a fajták megválasztásánál, a feldolgozási kapacitást is szem előtt tartva, figyelembe kell venni. Csapadékos őszön a rothadásra hajlamos fajtákat csak gyors szürettel lehet megmenteni. A rothadásra nem érzékeny fajták (Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon stb.) éretten is több héten keresztül a tőkén tarthatók.
Röviden összefoglalva: A szőlőültetvény létesítése előtt a fajták megválasztásához meg kell ismerni a vonatkozó előírásokat (törvényeket, rendeleteket, hegyközségi szabályozásokat), a gazdaság környezeti tényezőit, az értékesítés várható eredményességét, a választott szőlőtermesztési és borászati technológiát, az ültetési anyag vásárlásának lehetőségeit.
Dr. Sz. Nagy László
Címlapkép: Getty Images
