A betegség 1-3 nap lappangási idő elteltével általában igen gyors formában zajlik le, lázas hőemelkedés, remegés, nehezített légzés mellett az állatok elhullanak. A jellegzetes boncolási tünetek (kocsonyásan rezgő savós-véres beszûrődések „karbunkulusok” a bélnyálkahártyában, jelentősen megnagyobbodott lép) mellett a betegség megállapítása laboratóriumi vizsgálatokon nyugszik. Lépfene megállapítása után további hullákat felboncolni nem szabad, ugyanis a kórokozó spórásodása a felbontatlan hullában nem következik be. Igen lényeges az elhullott állatok és maradványanyagok szakszerû megsemmisítése. A megbetegedett állatok időben végzett antibiotikumos kezelése eredményes lehet. Célszerû a lépfenével veszélyeztetett területeken az állatok megelőző védőoltása. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik, a kórokozó az embert is megbetegíti!

Gázödémás megbetegedések:
Rosszindulatú vizenyő (Clostridium septicum, -novyi, -hystoliticum) és sercegő üszök (Cl. Chauvoei): Általában sebfertőzéshez (nyírás, farokcsonkítás, sebészi beavatkozás, kutyaharapás) társuló megbetegedések, melyekre jellemző a bőr alatt sercegő tapintatú vizenyős duzzanatok megjelenése, ami lázas állapot mellett általában gyors elhulláshoz vezet. Gyógykezelésre antibiotikumos terápia alkalmas lehet, de a gyors lefolyás miatt ez általában eredménytelen. Megelőzésük a sérülések keletkezésének megakadályozásából, valamint a szakszerû sebellátásból áll.

Enterotoxémiával járó megbetegedések:
Okozói a Clostridium perfringens különböző típusai által termelt toxinok, melyeket a bélben elszaporodott kórokozó termel.
Cl. perfringens D-típusú enterotoxémia: A betegség a gyakorlatban általában nagymennyiségû, könnyen emészthető takarmány felvételéhez, hirtelen takarmányváltoztatáshoz társul, vagy rostszegény takarmány egyoldalú etetését követően jelentkezik. A bendő normálisan meglévő baktériumflórája nem tud gyorsan alkalmazkodni, és az átmeneti emésztési zavar kedvező feltételeket teremt a bendőben a korokozó elszaporodásának. A megbetegedett állatok görcsös állapot, fogcsikorgatás tünetei mellett néhány órán belül elpusztulnak. Az enterotoxémia gyógyíthatatlan betegség, az első elhullások után magas rosttartalmú takarmány etetésével, bő folyadékellátással lehet a veszteségeket csökkenteni.
Cl. Perfringens C típusú enterotoxémia: Legelőre járó juhok vérömléses bélgyulladásában megnyilvánuló betegsége, oka itt is általában a bevezetés nélküli takarmányváltoztatás.
A Cl. perfringens B (esteleg C) típusa újszülött bárányokban vérömléses bélgyulladással járó, ún. bárányvérhas betegséget idéz elő, melyre az 1-3 napos bárányok a legfogékonyabbak, két hetes kor után a megbetegedés lényegében nem fordul elő. A bárányok a fertőzött alomtól, vagy az anyák fertőzött tőgyén keresztül veszik fel a kórokozót, majd bûzös, vércsíkokat tartalmazó hasmenés tünetei mellett elpusztulnak.
Az enterotoxémiás megbetegedések az adott típus ellen adott védőoltással általában megelőzhetők.

Tetanusz
Sebfertőzéshez kapcsolódó megbetegedés, okozója a Cl. tetani, spórásodásra hajlamos baktérium. Különösen a mély, szúrt, levegőtől elzárt sebek veszélyesek, ugyanis a kórokozó csak anaerob körülmények között képes szaporodni. A tünetek jellegzetesek, szájzár, fûrészbakszerû állás, merevgörcs, felfúvódás, melyet néhány nap múlva elhullás követ. Megelőzés szempontjából legfontosabb a szakszerû sebellátás. Bár vakcina is van forgalomban, anyagi megfontolások miatt juhállományok leoltására ritkán kerül sor.

Liszteriózis
Általában a tél végi hónapokban jelentkező, a Listeria monocytogenes nevû baktérium által kiváltott megbetegedés. Leginkább a központ idegrendszer megbetegedésére utaló tünetekben, bénulásokban, kényszermozgásokban jelentkezik, mely rendszerint elhullásban végződik. Fiatal bárányoknál vérfertőzéses forma is előfordulhat, láz, étvágytalanság, hasmenés tünetei mellet ezek az állatok is néhány nap alatt elhullanak. Vemhes anyákban egyéb tünetek nélküli vetélést is okozhat a kórokozó. A fertőzési forrás leggyakrabban rossz minőségû szilázs, vagy földdel szennyezett egyéb takarmány. A betegség kialakulását a tél végi vitamin- és energiahiányos állapot segítheti. Bár a listeriák az antibiotikumok többségére általában érzékenyek, az idegrendszeri forma kezelése rendszerint nem jár eredménnyel, sikeres beavatkozásra inkább a méhgyulladásos, illetőleg a vérfertőzéses forma esetén számíthatunk.

Pasztörellózis
A különféle Pasteurella törzsek általában megtalálhatók az egészséges juhok légutaiban, így a megbetegedés kialakulásában általában a szervezet ellenálló képességének csökkenésére hajlamosító tényezők (hideg, nedves, huzatos hodály, nedves alom, rossz minőségû takarmány) játszanak szerepet. A betegség fiatalabb állatokban inkább vérfertőzéses formában, a felnőtt állatokon meg túlnyomórészt tüdőgyulladás tünetei mellett jelentkezik. Gyógykezelésre célzott antibiotikum kúra kísérelhető meg, megelőzésként a hajlamosító tényezők kiküszöbölése ajánlható.

Morel-féle betegség
Okozója a Micrococcus abscendens ovi nevû baktérium, mely a nyirokcsomók tályogképződéssel járó megnagyobbodását idézi elő. Bár a betegség közvetlen elhullással általában nem jár, mégis jelentős a kártétel, mivel a gennyesedéssel járó folyamat a bárányhús értékesítést csaknem lehetetlenné teszi. Antibiotikumokkal a folyamat nem befolyásolható, megelőzésképpen a kórokozó behurcolásának megakadályozására kell törekedni.

Szalmonellózis
A Salmonella dublin, ill. a S. typhimurium fajok főleg elhanyagolt higiénés körülmények között okoznak lázas állapottal, étvágytalansággal, vízszerû hasmenéssel járó megbetegedést. A vemhes állatok elvetélhetnek. A gyógykezelés célzott antibiotikumkúrával kísérelhető meg. A Salmonella abortus ovis fertőzöttség vetélésben, halvaellésben, életképtelen magzatok születésében nyilvánulhat meg, néha más kórokozókhoz társulva. A fertőzés fő forrásai a tünetmentesen fertőződött kosok, melyek fedeztetés során betegítik meg az anyákat. A betegség elleni védekezést a vetélt állatok elkülönítése, helyük fertőtlenítése, a magzatburok eltávolítása és megsemmisítése jelenti.

Brucella melitensis fertőzöttség
Ez a hazánkban jelenleg elő nem forduló kórokozó a juhok és kecskék mellett az embert is megbetegíti, (az ún. „máltai láz” okozója) így fontos cél a behurcolásának megakadályozása. Felderítésére évente kötelező az állományok szûrővizsgálata.

Brucella ovis fertőzöttség
Csak juhokat megbetegítő baktérium, a kosok fertőző here-és mellékheregyulladásának kórokozója. Általában a kosok nemi úton, illetőleg vizeletükkel terjesztik a betegséget. Szembetûnő a hereborék, valamint az egyik, vagy mindkét here megnagyobbodása, fájdalmassága. Anyákban a kórokozó vetélést, halvaellést okozhat. A betegség nem gyógyítható, a fertőzött kosokat a tenyésztésből ki kell zárni. Ezt a célt szolgálja a tenyészkosok félévente kötelező szûrővizsgálata.

Q-láz
A Coxiella burneti nevû mikroba okozta fertőzés, mely az embert is képes megbetegíteni. A fertőzés fő terjesztői a kullancsok, de közvetlenül is terjedhet a megbetegedett állat váladékaival, tejével. Előfordulhat tünetmentes átvészelés, súlyosabb esetben láz, légzőszervi tünetek, tőgy- és ízületgyulladás, vetélés. Embereknél influenzaszerû tüneteket, súlyos esetben tüdőgyulladást okozhat. Bár a kórokozó egyes antibiotikumokra érzékeny, megelőzésében fontosabb a rendszeres kullancsirtás, valamint a vetélt állatok elkülönítése és helyük fertőtlenítése.

Campylobacter fetus okozta fertőzöttség
Anyajuhokban vetélést okozhat, a betegség fő forrása a fertőzött méhváladék. Megelőzése a higiénés ellési feltételek betartásával lehetséges.

Leptospirozis
Okozója többféle leptospira faj, mellyel a juhok más fertőzött társaiktól, egyéb házi- illetve vadonélő állatoktól, rágcsálóktól fertőződhetnek. Fiatal bárányokon lázas tünetek mellett elhulláshoz vezető izomgyengeség, vérfestékvizelés fordulhat elő, a nem vemhes felnőtt juhok gyakran tünetmentesen átvészelik. Vemhes anyákban vetélést okozhat. A kórokozó számos antibiotikum iránt érzékeny, így az idejében felismert beteg juhok gyógykezelhetők. Megelőzés szempontjából lényeges, hogy különösen meleg időjárás esetén kerülni kell a pocsolyás legelőrészeket, mert ezekben a kórokozó jelentős ideig túlél. A leptospirák iránt az ember is fogékony!

Klamidiózis
Okozója a Chlamydia psittaci, mely amellett, hogy fiatal bárányok tüdőgyulladásos megbetegedését is előidézheti, a juhok vetélésének leggyakoribb kórokozója. A fertőzött társaik váladékával szájon át fertőződő anyajuhok a várható ellés előtt általában 2-3 héttel elvetélnek. A kórokozó egyes antibiotikumok iránt érzékeny, kezeléssel a vetélések száma csökkenthető. Megelőzésére az általános higiénia betartása mellett vakcina is van forgalomban.

Panaritium
A lábvégek gyulladásához a felázott, vagy sérült csülkök között bőrben megtelepedő Fusobacterium necroforum baktérium teremti meg a feltételeket a Dichelobacter nodosus megtelepedéséhez és elszaporodásához. A két baktérium esetleg egyéb kórokozókkal társulva a szövetek mélyébe hatol, még a szarut is elbontva. A sántító állatok „térdelve” legelnek, a beteg lábvégeken bûzös, kenőcsös anyag rakódik fel, akár az egész szarutok is leválhat. A megbetegedett állatokat egyedi sebészi beavatkozást igényelnek. Megelőzésre a rendszeres csülökápolás, és szárító-fertőtlenítő hatású lábfürösztőn való alkalmankénti áthajtás alkalmas.

Tőgygyulladások
A számos tőgygyulladást okozó kórokozó közül fertőző tőgygyulladásokból leginkább a Staphylococcus aureus, valamint a Pasteurella haemolytica baktériumot izolálták. A kórokozók általában megtalálhatók az állatok környezetében, és azok a bimbócsatornán keresztül fertőződnek, főként akkor, ha a tejmirigy, vagy a csecsbimbó sérült. Az állatok lázasak, bágyadtak, sokat isznak, a tejmirigy duzzadt, kipirult, fájdalmas, a tej elváltozott, pelyhes, savós, esetleg vörhenyes. Legcélszerûbb a célzott antibiotikumos kezelés, megelőzésképen pedig a beteg tej gondos elkülönítése, valamint a rendszeres bimbófertőtlenítés.