A borjak első és legtermészetesebb takarmánya az anyjának a teje, a föcstej, más néven kolosztrum. Az árutejtől sok tekintetben eltér ez a borjak számára létfontosságú táplálék, de a leglényegesebb különbség hogy az immunanyagokat ebből szerzi meg az újszülött állat (mivel a placentán át nem jutnak az immunglobulinok). A felszívódás a bélhámsejtek nyitottsága miatt lehetséges (csak az első napon tudja az állat felvenni a szükséges immunglobulinokat). Emiatt létfontosságú a borjú számára hogy a saját anyjától (telep és egyed-specifikus immunglobulinok) az első 24 órában a lehető legtöbb tejet megkapja. Az oltógyomor korlátozott befogadó képessége miatt (1,5-2,0 liter) ez akár 5-6 itatást jelent. A föcstej szárazanyag tartalma a kétszerese a normál tejének, A és D vitamin tartalma 30-40 szeres. A kolosztrumnak ezen kívül van egy nagyfokú magnézium tartalma, amely hashajtó hatású (a bélszurok eltávolításához). Az ellés utáni első tíz napban különböztetjük meg a tehén tejét, és nyilvánítjuk emberi fogyasztásra alkalmatlannak ezen állatok tejét. A tizedik nap után már belekeverhető az elegytejbe, mivel beltartalmában már nem mutatkozik eltérés (már az ötödik nap után sem). Az ember nemesítő munkájának következménye az, hogy némely kérődző állataink nem csak a saját utódaik felneveléséhez szükséges mennyiségû és időtartamú tejtermelésre képesek, így árutej is képződik. A tejtermelő tehenészeteknek a borjúnevelés során komoly dilemmával kell megküzdeniük, a tizedik nap után vagy az állomány saját tejével táplálják a borjakat 50-60 napos korig, ezáltal csökkentve az eladható tej mennyiségét, vagy a tizedik naptól különböző tejpótló szereket alkalmaznak a borjúnevelésre. Így a leadott tej több, viszont tejpótló tápszert szükséges vásárolni. Ma a tehenészetek majd kivétel nélkül ezt az utóbbi megoldást alkalmazzák az itatásos borjúnevelés során. A döntésnél mérlegeltek a gazdaságok olyan tényezőket is, miszerint ha a borjat nem engedjük az anyjához szopni, akkor az nem károsítja a tehén tőgyét, amelynek egészségügyi státusza kardinális kérdés az árutej termelő tehenészetekben. A másik fő indok az az, hogy így a tehén laktációja zavartalanabb, és kb. 10%-al több tejet ad, másrészt kontrollálni tudjuk a borjak által elfogyasztott tej mennyiségét.
Először nézzük a borjak élettani sajátosságait ahhoz, hogy a takarmányozásukat értelmezni tudjuk. A borjú takarmányozása kapcsán mindenkinek az oltógyomor ugrik be először, nézzük először ezen szervet. Az oltógyomor funkciói szorosan kapcsolódnak az előgyomrokéhoz, de az együregû gyomrú állatok gyomormûködésétől számos tekintetben eltér. Kérődzőkben ez az egyetlen olyan gyomorrészlet, amely emésztőnedvet termel. Az oltógyomor fundusmirigyei által termelt gyomornedvnek két fő alkotórésze a sósav és a pepszinogén. A szopósborjakban megtalálhatjuk még a rennint is, amely feladata a tej kazeintartalmának kicsapása. A tejváladékból keletkezett savó ezután az epésbélbe jut, míg az alvadék az oltóban marad és a pepszin hatására peptidekké hasad. A borjakban is megtalálható a kérődzőkre jellemző négy gyomor üreg (bendő, recés, százrétû, oltó), azonban ezen szervek mérete jelentősen eltér a felnőtt állatéhoz viszonyítva relatíve is. A fiatal borjú bendője és recés gyomra kicsi, térfogata születés után alig éri el a százrétû és az oltógyomor térfogytának felét. A borjú tápláléka a nyelőcsővályún keresztül az előgyomrok kikerülésével közvetlenül a százrétû, illetve az oltógyomorba jut (az un. nyelőcsővályú reflex a tőgymeleg folyadékra váltódik ki). Fontos megjegyezni hogy az újszülött borjú előgyomrai még nem mûködnek, így azokban baktériumos emésztés sincs. A bendő érdemi mûködése 4-5 hetes korban indul meg, és a növekvő szilárdtakarmány fogyasztás (elsősorban lucernaszéna és borjútáp) hatására az 50-60. életnapra elért fejlettségével átveszi a főszerepet a takarmányok emésztésében. Táplálkozás-élettani szempontból ettől az időszaktól lehet a borjút kérődző állatnak tekinteni.
1. Tejitatás időszaka:
A tejitatás általában 60-70 napos korig szokott történni. Sokféle tej és tejpótló tápszer fajta és itatási mód van, ma legáltalánosabb a por alakban kiszerelt, itatás előtt meleg vízzel összekevert és homogenizált tejpótló a leghasználatosabb. Előnye hogy akkor és csak annyit kell bekeverni amennyit meg is itatnak. A tápszer tárolása nem igényel különösebb speciális intézkedést, és gyors felhasználást. A tejpótló tápszerek összetételében a tejfrakciót alkotó sovány savópor vagy tejpor mellett valamely növényi zsírkiegészítő, és fehérjepótlásra szójafehérje található. Az itatott tej mennyiségét és gyakoriságát az életkor előrehaladtával fokozatosan csökkentsük. A csökkenő folyadékmennyiség miatt a 10. naptól a két itatás között töltsük fel az itatóedényeket friss vízzel, hogy a borjú előtt mindig legyen folyadék. Mint már említettem a szilárd takarmány bázisát a kiváló minőségû lucernaszéna, és a borjútáp adja. A szénát (borjúszéna!) folyamatosan cseréljük, egyszerre ne tegyünk nagy adagot eléjük, inkább többször frisset. A borjúgondozás egyébként is női munka, mert szükség van egy nagy adag anyai ösztönre a minőségi neveléshez. A borjú kéthetes kor után már kóstolgatja az eléje tett szénát és abrakot, ám 5-6 hétig is eltart, amíg a bendő intenzíven mûködni kezd, és a borjú hozzászokik a szilárd takarmányok rendszeres fogyasztásához. A szilárd takarmányok serkentik a bendő mûködését, így fontos hogy a 10. nap után mindig legyen előttük (az abrakot is ad libitum etetjük, de a borjak elé egyszerre mindig csak annyit tegyünk belőle, amennyit a következő takarmánykiosztásig elfogyasztanak A napokig a vályúban hagyott, benyálazott, könnyen erjedésnek induló abrakot a borjú nem szívesen eszi meg, és könnyen hasmenést okozhat. Gyakori probléma a bélsárral fertőzött etetővályú nem megfelelő tisztítása). A táp tekintetében ebben az időszakban borjú indító, és esetleg a végén nevelő tápot adjunk. Aki kevésbé bízik a saját alapanyagai minőségében, az jobb ha készen vásárolja meg ezen tápféleségeket. Sokan esküsznek a granulált (5mm) borjú indító tápra, de az üzemi kísérletek nem minden esetben igazolják azt, hogy a granulált táppal jobb eredményeket lehet elérni. A szarvasmarha tenyésztés ezen időszaka a tejelő tehenészetekben gyakran ellentmondásokba ütközik. A magas tejpótló árak miatt a mai gyakorlat ki akarja használni a fiatal állatok kompenzáló-képességét a tejitatási időszak befejezése után, a maximális testtömeg-gyarapodás kárára. Vagyis 1kg itatással előállított borjú testtömeg-gyarapodás ára nagyon magas, főleg ha figyelembe vesszük a bikaborjakat is (aki nem tudja napos korban értékesíteni), amin választásig nem hogy nyereség nem képződik, hanem gyakran ezen állatok a tenyésztőiknek veszteséget termelnek az alacsony Holstein bikaborjú árak miatt (ezért mondtam azt, hogy a bikaborjú a Holstein tehenészetek számára „melléktermék”). Tehát a 10-60 napos életkorig tartó itatásos időszakban nem használjuk ki a maximális testtömeg-gyarapodást, és a célunk hogy 60 napos életkorra az állat legalább napi 0,5kg szénát és 1kg abrakot fogyasszon, amely elegendő ahhoz hogy törésmentesen leválasszuk a tejről. Szerencse, hogy a borjak technikai tûrőképessége és vitalitása nagy, különben sokkal több lenne a technikai selejt. Visszatérve a tápokra tehát a termelő két út előtt áll, vagy készen vásárolja a tápokat, vagy saját maga keveri alapanyagokból, esetleg koncentrátumból. Ha mégis az utóbbi mellett dönt, akkor valószínûleg rendelkezik azokkal a személyi és technológiai feltételekkel, amelyek szükségesek a jó minőségû és homogén táp előállításához. Az alapanyagok kiválasztásánál hagyatkozzunk a legjobb minőségû termékekre (hipro szójadara, I.o. napraforgó, stb.). A belekevert gabona nem lehet penészes, dohos, toxinokkal teli, mert ezek emésztési és egészségügyi problémákhoz vezethetnek, amelyek miatt mind a felnevelési idő, mind a felnevelési költség nő.
2. Az utónevelés időszaka
A borjak utónevelési időszaka 60-70 napos kortól 5-6 hónapos korig tart. Ezen időszak kezdetén az állatok 60-70 kilógrammosak, míg a végén 180-220kg a súlyuk. Az elhelyezés általában csoportos kötetlen módon történik. E 3-4 hónap alatt 120-160kg élősúlyt kell gyarapodniuk, ami 1,2-1,4kg-os átlagos napi testtömeg-gyarapodást jelent. Józan gondolkodással könnyen belátható, hogy ezt abrak-lucernaszéna ad libitum párosítással drága lenne megoldani, másrészt e takarmányozási mód merőben ellentmond a növendéküsző takarmányozásának. Ugyanis a felnevelés időszakában az üszőket úgy kell takarmányoznunk, hogy a termelési szakaszban a maximális produktumot tudják előállítani minimális ráfordítással. Ez lefordítva azt jelenti, hogy a borjak emésztőkészülékét úgy kell „kialakítanunk”, hogy a tehén időszakban a legnagyobb mennyiségû szárazanyag felvételére, és megemésztésére legyen képes. Nagy és gazdaságos termelést ugyanis csak ezen egyedektől várhatunk. Tehát az utónevelés időszakában már hozzá kell szoktatnunk állatainkat a tömegtakarmányok (szilázs, zöld) nagyarányú jelenlétéről a takarmányadagban. Fontos kihangsúlyozni, hogy ebben az időszakban a bendő még nincs teljesen kifejlődve, és azt, hogy az előző fejezetben említett kompenzáló képességét a fiatal állatoknak már itt szeretnénk látni. A napi takarmányadag megoszlása tekintetében ebben az időszakban a szálas:abrak arány 60:40 vagy 50:50 százalék legyen. A napi szárazanyag felvétel 4-6kg közötti, a fajlagos takarmány felhasználásuk 3,4-3,7 tt.kg/sz.a.kg. A borjú nevelő tápot mindenképp mi keverjük, ha lehetőségünk van rá premixből, dercésen. Additív zsírt nem kell alkalmaznunk, de a táp alapja kukorica-szója-napraforgó legyen. A napi adagja (az egyéb takarmányok és az életkor függvényében) 1-3 kg legyen, amelyet napi két részre elosztva osszunk ki. A szilázs tekintetében kerüljük a gyenge minőségû, penészes, romlott, ecetsavas vagy vajsavas tételeket, mert takarmány elutasításhoz vagy emésztőszervi problémákhoz vezethet. A zöldetetésnél ügyeljünk a mennyiségekre, és a váltások fokozatosságára. Gondoskodjunk állandóan hozzáférhető, és jó minőségû ivóvízről. 5-6 hónapos korban 180-220 kilógrammosan kerülnek át az üszőnevelőbe az üszőborjak, amely egy következő fontos lépcsője a sikeres tejelő tehén tenyésztésnek. Ezen időszak takarmányozását a következő számban veszem nagyító alá.


Muzsek András