Érzékszervi vizsgálat során a minta tulajdonságait látással, tapintással és szaglással ítélhetjük meg. Ilyen tulajdonságok a minta egynemûsége, aprítottsága, egészségi állapota, színe, szaga, szennyezettsége (homok, föld, penész, stb.). Az érzékszervi vizsgálatot a szabad szemmel nem látható szennyeződések megállapítására mikroszkópos vizsgálattal is ki lehet egészíteni.
Magvak esetében az egynemûség mellett vizsgálni lehet az idegen anyagok (csutka, toklász, pelyva, gyommagvak), valamint a penészes, sérült szemek mennyiségét.
A szálastakarmányok (zöldtakarmány, szilázs, széna és szalma) érzékszervi vizsgálatakor meg lehet állapítani, az esetleges mérgező és káros növények jelenlétét, a levél és a szár arányát, az egészségi állapotot (rozsda, penész, romlottság stb.), valamint a szennyező anyagok mennyiségét.
Az ipari eredetû takarmányoknál azt ajánlott vizsgálni, hogy tartalmaznak-e pörkölődött, csomós, vagy romlott részeket.
Folyékony halmazállapotú takarmányoknál azt lehet az érzékszervi vizsgálat során megállapítani, hogy homogén, egy- vagy többfázisú, üledékes, könnyen folyó, vagy viszkózus takarmányról van-e szó.
Fontos, hogy az érzékszervi vizsgálat során a minta színét, a szín intenzitását is figyeljük esetleg rögzítsük. Lényeges információt ad a vizsgált takarmány minőségéről annak szaga. A dohos, penészes, túl savanyú, fülledt, avas, vagy pörkölődött mag a csökkent értékû, ill. az etetésre alkalmatlan takarmányok velejárója.
Etetés előtt (tárolás során) ellenőrizzük a megázott takarmányok minőségét, fogyaszthatóságát (emészthetőségét). Ugyanis csak akkor tarthatók el a takarmányok, ha víztartalmuk 14 % alatti (kivételek a savanyított, a gyökér- és gumós takarmányok). Ennél magasabb (14-25 %) víztartalom esetén a takarmány megpenészedik, bemelegszik (25-50 %) vagy megrothad (50 % fölött).

Gödöllő, 2001 január


Dr. Bak János