A kétkedést is kifejező kérdőjeles cím a régebbi ismeretek és vélemények, valamint hazánk éghajlati jellemzői alapján jogos. A hazánkban a XIX. században és a XX. század első felében ismert és több ültetvényben néhány tőkével szereplő, mazsolakészítésre alkalmas magvatlan szőlőfajták terméséből lehetett aszalt szőlőt, azaz mazsolát készíteni; és nagyon elvétve – főleg kedvező évjáratban – néhányan készítettek is. Ennek a mazsolának a minősége azonban általában elmaradt az ősi, magvatlan szőlőfajták termesztésére alkalmas országokban több évezredes gyakorlattal készülő mazsola minőségétől.
Az utóbbi években hazánkban is növekszik az érdeklődés és igény a magvatlan szőlőfajták gyümölcskénti (csemegeszőlőkénti) fogyasztása iránt. Ez év őszén is többen panaszolták, hogy a magok miatt, egészségügyi okokból nem ehetnek szőlőt, pedig nagyon szeretik. Több kisgyermeket is láttam, aki szőlőevés közben kiszedte a szájából a magokat. Az ilyen irányú igényeket is érdemes figyelembe venni. Keresni kell, illetve a szőlőnemesítőknek elő kell állítani a hazai viszonyok között is eredményesen termeszthető, különböző érésû, magvatlan szőlőfajtákat. .
A magvatlan, az úgynevezett mazsola-szőlőfajtákat az ókori kultúrnépek választották ki és szaporították el Nyugat-Ázsiában, és innen terjedtek el szinte minden szőlőtermesztő országba. Ezen ősi magvatlan szőlőfajták (Szultanina, Korinthusi) termesztése csak olyan területeken vált jelentőssé, ahol a nyár vége száraz, az ősz is száraz, hosszú és meleg. .
A Szultanina és a Korinthusi valójában fajtacsoport. A Korinthusi fajtacsoporthoz tartozó fajta a Fehér, a Fekete és a Piros korinthusi. Ezek általában szeptember vége felé érnek, fürtjük középnagy, erősen tömött, bogyóik nagyon kicsik, gömbölyûek, magkezdeményük torz, normális virágporuk hatására magnélküli bogyóik fejlődnek. 2001-ben végzett méréseim szerint a Fehér korinthusi bogyójának átlagtömege 1,1 g volt. Édesanyám az 1930-as évek végén e fajta fürtjeinek, illetve bogyóinak kemence tetején történő aszalásával készített mazsolát, nagy örömünkre. A Korinthusi fajtákat véleményem szerint nem érdemes termeszteni, mivel náluk sokkal értékesebb fajták között is válogathatunk. .
A Szultanina bogyója fehér. E fajtának nagyon sok társneve (hasonneve) ismert; közülük csak néhányat említek meg: Fehér Szultán, Szultán fehér, Szultán szőlő, Sultanina, Seedless white, Thomson Seedless, Cekirdeksiz uzum, Karaburun Sultana, Kismis beli, Kismis belüj ovalnüj stb. Egyes ampelográfusok ovális és gömbölyû bogyójú változatát különböztetik meg. Ez utóbbit nálunk Perzsiai magvatlan néven ismerik. Ez valójában a Szultaninától megkülönböztethető magvatlan, mazsola készítésére is alkalmas szőlőfajta. .
A Fehér szultánt Kisázsiában régóta termesztik. Anatólia lehet kultúrájának a bölcsője, innen terjedt el a Földközi-tenger mentén, majd átkerült Kaliforniába, Dél-Afrikába és sok más államba. Termesztésére leginkább a kisázsiai klímaviszonyok és a hasonló környezeti adottságú területek felelnek meg. E fajta a környezeti adottságoktól függően friss fogyasztásra, aszalvány- és borkészítésre is alkalmas. Mazsolaszőlő készítésére ez a legértékesebb magvatlan szőlőfajta. A nemzetközi csemegeszőlő-kereskedelem egyik jelentős fajtája. .
A keresztezéses nemesítésben magvatlan szőlőfajták létrehozására főleg a Fehér szultánt és származékait használják. Magvatlan utódainak száma felmérhetetlen. .
A Szultanina feltételezhetően a török uralom alatt került hazánkba. Egy-két tőkéje sok öreg szőlőültetvényben és házak körüli kertben jelenleg is fellelhető. Sajnos, a klímaviszonyok nem kedvezőek számára hazánkban. A fej- és bakmûvelésû tőkéken szálvesszőre metszve is keveset terem. De védett kertekben, ház mellett, vagy lugastőkéken, jó víz- és tápanyagellátás mellett hazánkban is képes nagyon bőven teremni. Ez év őszén két kertben is láttam olyan Szultanina tőkéket, amelyeken 100 kg-nál is több termés volt. A fürtök között előfordultak másfél kilósak is. .
A Szultanina hazánkban szeptember végén (október elején) érik. Fürtjei nagyok, átlagtömegük 300-400 g. Bogyói magvatlanok, oválisak, húsosak, ropogósak, aranysárga színûek, kellemes ízûek, kicsik vagy középnagyok, gibberelines kezelés hatására nagyok. Az egyik magyar nyelvû leírás szerint a bogyók átlagtömege 1,4 g; többszörös gibberelines kezeléssel elérheti a 4 g-ot. Az idén végzett méréseim szerint bogyóinak átlagtömege 2,1 g volt. Peronoszpórára, lisztharmatra nagyon hajlamos, de rothadásra kevésbé érzékeny. Vesszői, rügyei a téli fagyra igen érzékenyek, gyakran rosszul érnek be. Hazánkban üzemi termesztésre nem javasolható. .
A Piros szultán és a Kék szultán hazánkban elvétve, inkább csak szőlőfajta-gyûjteményben fordul elő. .
Az 1950-es években nálunk Szentendrei magvatlan néven kezdett terjedni a Perlette nevû magvatlan szőlőfajta, amit Kaliforniában állítottak elő a Szőlőskertek királynője és a Fehér szultán keresztezésével. Ez a fajta korán érik, fürtjei nagyok, bogyói kicsik, magvatlanok, finom ízûek; fürthozama kielégítő. Rothadásra kissé, a fagyra kifejezetten érzékeny. Feltehetően fagyérzékenysége és kis bogyói miatt nem terjedt el, csak néhány kertben található. .
Különböző országokból sok magvatlan szőlőfajta került hazánkba. Ezek közül néhánynak folyik a honosítás célú megfigyelése. A külföldről származó magvatlan szőlőfajták közül jelenleg két magvatlan szőlőfajta szerepel az állami elismerésre bejelentett fajták között a „Szőlő- és gyümölcsfajtákat leíró fajtajegyzék 2000/2001” címû OMMI-kiadványban. Egyiknek a bejelentő szerinti elnevezése Magnélküli mazsola; e fajtajelölt jellemzői alapján megegyezik az USA-ból származó Himrod nevû fajtával. A másik fajta a Kismis moldavszkij; ezt Moldovában a Pobeda és a Kismis rozovüj keresztezésével állították elő. .
Hazánkban több olyan magnélküli szőlőfajta található, amelynek a termesztésével, főleg házikertben érdemes lenne foglalkozni. .
A friss fogyasztásra termelő magvatlan fajtájú szőlőültetvény helyét nagyon gondosan kell megválasztani. Ilyen célra a tengerszint felett 150 m-nél magasabb, déliesen enyhén lejtős területek, és olyan fennsíkok alkalmasak, ahonnan a hideg levegő akadálytalanul le tud folyni, a talaj mélyrétegû lösz vagy löszös, középkötött; öntözhetőek, szellősek, de a viharos szelektől és a jégveréstől mentesek. .
A mazsolakészítés világszerte legelterjedtebb módja a napon történő aszalás. Az erre alkalmas területeken az évezredek során alakultak ki a különböző módszerek, amelyeknek mozzanatait nagy gondossággal, meghatározott sorrendben a követelményeknek megfelelően végzik. Jelentős mennyiségû magvatlan szőlő szabadban, napfényen történő természetes aszalására a mi klimatikus viszonyaink nem alkalmasak. Üvegtető alatt vagy fóliasátorban a gyümölcsaszalvány hagyományos készítési módjához hasonlóan készíthetünk aszalt szőlőt, mazsolát. Ilyen módszerrel az augusztusban érő magvatlan szőlő a legalkalmasabb az aszalásra. A 2-2,5 grammos, vékony héjú, húsos bogyójú fajták alkalmasabbak, mint a 3,5-5 grammos, vastag héjú, lédús fajták. A természetes aszalásnál meg kell oldani a darazsak és a muslincák kizárását (az utóbbi nehezebb feladat). .
A természetes aszalás végezhető fürtös állapotban és a kocsányzatról leszedett bogyókkal. Fürtös állapotban történő aszalásra a laza, legfeljebb a közepesen tömött fürtû fajták alkalmasak. Aszalás előtt szedjük le a fürtökről a beteg, sérült bogyókat, majd gondosan mossuk meg a fürtöket. Szikkadás után a fürtöket egymás mellé rakva, levegő által átjárható tálcára helyezzük. Régebben sûrû fonású, fûzvesszőből készített tálcákat használtak. Aszalás közben a pusztuló bogyókat távolítsuk el. Ha szükséges, a fürtöket forgassuk meg. Az aszalás a körülményektől függően több hétig is eltarthat. Az aszalás befejezését gyakorlati tapasztalat, valamint tapintás, ízlelés alapján döntsük el. Az aszalás befejezése után a bogyókat gondosan szedjük le a fürtről. Ügyeljünk arra, hogy az aszalt bogyón bogyókocsány, sőt még kocsánykorona se maradjon. .
Aszalvány-készítő elektromos háztartási gépek is beszerezhetők, amelyek kis mennyiségû mazsola készítésére is alkalmasak. A fürtök (bogyók) gondos lemosása után a bogyókat szedjük le a fürtökről, úgy, hogy azokon kocsánykorona se maradjon. Közben a bogyókat nagyság és érettség szerint válogassuk szét. Az aszalóberendezés egy-egy tálcájára azonos fajtájú, egyenletes nagyságú és érettségû bogyók kerüljenek. Aszalásra a teljesen érett, sőt a túlérett bogyók alkalmasak. Aszalás közben a tálcaemeleteket cserélgessük, és vízszintes helyzetét is változtassuk. Az aszalás ideje a magvatlan szőlőfajta tulajdonságaitól és a környezet hőmérsékletétől, páratartalmától függően változó; 10-30 óra között alakulhat. Ügyeljünk arra, hogy az aszalt bogyók ne keményedjenek meg, és a cukortartalmuk karamellizálódása ne kezdődjön el. Ezekről tapintással és ízleléssel győződhetünk meg. .
A kész mazsolát befőttes üvegekben, sûrû szövésû lenvászonnal lekötve, szellős helyen tároljuk. .
A mazsola házi készítésének legegyszerûbb módszereit ismertettem. Az így készített mazsolával családom és saját tapasztalatom szerint lehet finom ünnepi kalácsot, püspökkenyeret stb. készíteni. .
.
Dr. Sz. Nagy László
