Szakszerû kezelés és hasznosítás hiányában felgyülemlő, nagy mennyiségû hígtrágya környezetterhelő anyag, amelynek elhelyezéséről az állattartó telep üzemeltetőjének kell gondoskodnia. Az elhelyezés kézenfekvő megoldása a szántóföldre történő kiöntözés, mivel a hígtrágya fő komponense állati ürülék, ezáltal a szervestrágyázás minden funkciójának betöltésére alkalmas.

A nem szakszerûen végzett hígtrágyaöntözés környezetvédelmi szempontból nem kockázatmentes beavatkozás, ezért a hígtrágya-kijuttatáshoz a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXXIX. törvény alapján a talajvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az engedélyezés alapja a hígtrágyaöntözést megalapozó talajvédelmi terv.

A TALAJVÉDELMI TERV TARTALMI KÖVETELMÉNYEI

A talajvédelmi terv készítésének célja a hígtrágya elhelyezésére kijelölt terület talajtani adottságainak olyan szintû feltárása és jellemzése, amely során megállapítható, hogy a kijelölt terület talajtani szempontból alkalmas-e a hígtrágya elhelyezésére.

A talajvédelmi tervben kell meghatározni a hígtrágyaterhelés mértékét, valamint javaslatokat kidolgozni a hígtrágyaöntözés esetleges káros hatásainak elkerülése érdekében.

A hígtrágya mezőgazdasági területen történő felhasználását megalapozó talajvédelmi terv tartalmi követelményeit a többször módosított 90/2008 (VII.18.) FVM rendelet 2.7. számú melléklete tartalmazza.

- A talajvédelmi terv alapja az elhelyezésre kijelölt szántóterületek helyszíni talajtani felvételezése. Ennek során a mintavétel pontjait úgy kell megválasztani, hogy azok jellemezzék a területet talajtanilag, de feltárják a veszélyeztetett – különösen a mélyebb fekvésû – talajfoltokat.

- Táblánként, de legalább 25 ha-onként a 0–30, 30–60 és 60–90 cm mélységekből rétegenként 1-1 talajmintát kell venni. Az eltérő talajtani paraméterekkel rendelkező foltokból, de legalább 50 ha-onként ásott talajszelvényt kell feltárni (ún. „jellemző talajszelvény”), és a 0–30, 30–60, 60–90 cm mélységekből talajmintát kell gyûjteni.

- 50 ha-onként nitrátérzékeny területen 5 méteren belül, nem nitrátérzékeny területen 2 méteren belül elérhető talajvízszint esetén talajvízmintát kell venni.

- Tápanyagvizsgálathoz 5 ha-onként átlagmintavétel szükséges a 0–30 cm-es talajrétegből.

- A felhasználásra kerülő hígtrágya laboratóriumi vizsgálatához reprezentatív átlagmintát kell venni.

A rétegmintákból minden esetben a következő talajtani vizsgálatokat kell elvégeztetni: pH, KA, humusz%, összes só%, CaCO3%, és nitrát-N tartalom.

A kijelölt, ún. „jellemző talajszelvényekből” vett mintákból ezenfelül részletes mechanikai összetétel-, térfogattömeg- és báziscsere-vizsgálatokat is el kell végeztetni.

A talaj vízgazdálkodási tulajdonságait jellemző pF-értékek és a differenciált porozitás %-os értékei a talajvizsgálati eredmények felhasználásával számítással határozhatók meg.

Az átlagmintákból elvégzendő bővített tápanyagvizsgálatnak a következő paraméterekre kell kiterjednie: pH, H%, KA, vízoldható összes só, CaCO3 vagy y1, NO3-NO2-N, K2O, P2O5, Na, Mg, SO4, Cu, Zn, Mn.

A talajvédelmi terv elkészítéséhez szükséges még a felhasználásra kerülő hígtrágya laboratóriumi vizsgálata. A vizsgálandó hígtrágya paraméterek: szárazanyag-tartalom, szervesanyag-tartalom, összes-N, nirát-N, ammónium-N, K2O, P2O5, összes sótartalom.

A talajvizsgálati eredmények értékelésén túl a talajvédelmi tervnek tartalmaznia kell a következőket:

- az állattartó telepre vonatkozó információkat (állatfaj, állatlétszám, tartástechnológia, keletkező hígtrágya mennyisége, tározótér nagysága, tervezett hígtrágya tárolási idő),

- hígtrágya-vizsgálati eredményeinek értékelését,

- a kijelölt terület talajtani alkalmasságának értékelését,

- a kijelölt terület érzékenységi besorolását,

- a felhasználása kerülő hígtrágya dózisának meghatározását (A talaj hektáronkénti hígtrágya terhelését a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, tápanyagtartalma, a termeszteni kívánt növények víz- és tápanyagigénye, valamint a hígtrágya beltartalmi tulajdonságai alapján kell meghatározni.),

- a szükséges elhelyező terület méretének kiszámítását,

- a hígtrágyaöntözés egyéb feltételeinek meghatározását, különös tekintettel a várakozási időkre és a védőtávolságokra,

- javaslatot az esetleg szükséges tápanyag-kiegészítésre,

- javaslatot egyéb talajvédelmi intézkedésekre (pl. kémiai talajjavítás, mélylazítás).

HÍGTRÁGYA-FELHASZNÁLÁST KIZÁRÓ TALAJTANI, DOMBORZATI TÉNYEZŐK A KÖVETKEZŐK:

- 60 cm-nél sekélyebb termőréteg,

- 150 cm-nél magasabban elhelyezkedő talajvízszint,

- esőszerû öntözés esetén 6%-nál meredekebb lejtő,

- felületi öntözés esetén 5%-nál meredekebb lejtő,

- csúszócsöves technológia alkalmazása esetén 12%-nál meredekebb lejtő,

- injektálásos technológia alkalmazása esetén 17%-nál meredekebb lejtő.

A HÍGTRÁGYAÖNTÖZÉS KORLÁTAI

A hígtrágya szántóföldi kijuttatása esetén az alábbi korlátozásokat kell figyelembe venni.

TILALMI IDŐSZAK

- Tilos a hígtrágya kijuttatása november 15. és február 15. között.

- Hígtrágya nem juttatható ki a szántóföldre, ha oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, a hígtrágya-kijuttatás és a vetés közötti időszak legfeljebb 14 nap lehet.

- Tilos a hígtrágya fagyott, vízzel telített, illetve összefüggő hótakaróval borított területre történő kijuttatása.

KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VÉDŐTÁVOLSÁGOK

a, felületi hígtrágya-kijuttatás esetén

- Lakott területtől 300 m

- Élelmiszeripari üzemtől 300 m

- Országos közutaktól 10 m

- Tanyától 50 m

b, esőztető öntözési mód esetén

- Lakott területtől 500 m

- Élelmiszeripari üzemtől, állattartó

- teleptől 500 m

- Gyorsforgalmi utaktól 200 m

- Alacsonyabb rendû közutaktól 100 m

- Tanyától 100 m

c, Injektálásos technológia alkalmazása esetén

Gyorsforgalmi utaktól, közlekedési főutaktól illetve anyától 10 m védőtávolságot kell tartani. Minden egyéb esetben 100 m védőtávolság figyelembevétele indokolt.

KÖZEGÉSZSÉGÜGYI TILALMAK, VÁRAKOZÁSI IDŐK

- Nyersen is fogyasztható kertészeti növények hígtrágyával nem öntözhetők.

- Gyümölcsfák, szőlő csak felületi módszerrel öntözhető és betakarítás előtt 45 nappal az öntözést be kell fejezni.

- Szántóföldi ipari növények, takarmányok, rét, legelő öntözését a betakarítás, illetve a legeltetés kezdete előtt 30 nappal be kell fejezni.

- Fásított területek várakozási időkorlát nélkül öntözhetők.

EGYÉB KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐK

- Nitrátérzékeny területen kívül a hígtrágyával kijuttatott N hatóanyag mennyisége legfeljebb 200 kg/ha/év lehet.

- Nirátérzékeny területen hígtrágyával kiadható N hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha/év mennyiséget.

- Hígtrágyával kijuttatott kálium hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 250 kg/ha/év.

- Hígtrágyával kijuttatott foszfor hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 150 kg/ha/év.

Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak felszíni vízbe. Ennek érdekében a következő védőtávolságokat be kell tartani. Hígtrágya nem juttatható ki:

- tavak partvonalától mért 20 méteres sávban,

- egyéb felszíni vizektől mért 5 m-es sávban,

- forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól mért 25 méteres körzetben.

A HÍGTRÁGYA-ELHELYEZÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI

A hígtrágya mezőgazdasági felhasználásának tervezésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy míg a hígtrágya az állattartó telepen folyamatosan képződik, addig hígtrágyát a szántóföldi területekre csak a tilalmi időszakon kívül, a növényi fedettségtől függően lehet elhelyezni. A kijuttatást a kedvezőtlen időjárási feltételek is akadályozhatják (pl. tartós esőzés). Ezért a keletkezés és a kijuttatás közötti időszakban a hígtrágya átmeneti tárolásáról gondoskodni kell. Jogszabályi előírás alapján a hígtrágya kizárólag mûszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható. A tárolótartály anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon. Élettartalma legalább 20 év legyen. A hígtrágyatároló kapacitásának 6 havi hígtrágya befogadására kell alkalmasnak lennie.

A hígtrágya csak csepegésmentes szállító jármûvel szállítható. A hígtrágya kiszórását olyan gépekkel kell elvégezni, amelyek a hígtrágyát közvetlenül a talajra, vagy a talaj felszíne alá juttatják. A felszínre juttatott hígtrágyát haladéktalanul talajba kell dolgozni.

A kijuttatás során biztosítani kell a fogásonkénti pontos csatlakozásokat annak érdekében, hogy a terület egészén egyenletes legyen a trágyaszórás.

Az évenként változó körülmények (vetésforgó, állatlétszám, takarmányozás) miatt a terhelési adatokat folyamatosan felül kell vizsgálni, és korrigálni kell a kijuttatható mennyiségeket, ha a hígtrágya összetétele, minősége lényegesen változik.

A hígtrágya összetételét sajátosságait, a szakhatósági engedélyben meghatározott gyakorisággal, folyamatosan vizsgáltatni szükséges.

Hígtrágyázott területeken, ahol a talajvíz szintje a talajfelszínhez képest 5 méteren belül van a talajvédelmi engedély kiadását követő harmadik évben, a talajvíz szintjét és minőségét – elsősorban nitráttartalmát – az engedélyesnek meg kell vizsgáltatni, és az eredményeket a területileg illetékes talajvédelmi hatóság részére meg kell küldeni.

ÖSSZEFOGLALÁS

A hígtrágya szakszerû felhasználása a mezőgazdasági termelőknek számos előnyt jelenthet, mivel az állattartás során keletkező nagy mennyiségû melléktermék a szántóföldi növénytermelés során tápanyag- és vízutánpótlás céljából hasznosulhat.

Hazánkban a hígtrágya mezőgazdasági felhasználása azonban nem csak agrotechnikai, hanem környezetvédelmi szempontból is szabályozott tevékenység. Az ellenőrizetlen körülmények között, szakszerûtlenül végrehajtott hígtrágya-kijuttatás káros környezetterheléshez vezethet. A talaj, a talajvíz és a felszíni vizek védelme érdekében ezért a mezőgazdasági termelőknek a hígtrágya-felhasználás során a külön jogszabályokban előírt engedélyezési, vizsgálati és adminisztrációs kötelezettségeiket maradéktalanul be kell tartani.

Dr. Kulcsár László

talajvédelmi szakértő

A cikk szerzője: Dr. Kulcsár László