Egy kiváló újság a Veterinary Record (2012) áttekintette a tyúkok elhullásának mértékét a tojó időszakban, különböző tartási rendszerekben. A legmagasabb halálozási arány a szabad tartású és a „természetes” (bio) állományokban figyelhető meg, nem sokkal következik ezek után az istállózott állomány. Ezekben majdnem kétszeres az elhullás, mint a ketrecben tartott egyedek körében. Valóban megkaptuk az értékelést arról, hogy mi az állatjólét?
A ketrecben tartott tyúkok halálozása egy átlag 52 hetes tojó periódus után 5,39% volt, míg a szabad tartású állományban 9,52%, ami 77%-kal több. A variabilitás az állománykiesésben és a szórás (sd) is magasabb volt, a ketreceseknél 3,05%, a szabad tartásúaknál 7,41%, ez 143%-os növekedés.
A témával foglalkozó szakembereknek ezek az adatok nem okoztak meglepetést, mert a tyúkokat azért helyezték el ketrecekbe, hogy megkönnyítsék a termelést és a madarak ne érintkezzenek az ürülékkel közvetlenül. A terület fertőzött lehet különböző baktériumokkal, mint például Szalmonellával, Clostridiummal és Brachyspira, Eimeria fajokkal és bélférgekkel.
A szabad tartású tyúkok ihatnak szennyezett pocsolyákból, ami elősegíti a fertőzések terjedését. Egy Nagy-Britanniában nemrég végzett felmérés szerint a szabad tartású állományokban a Brachyspira fajok fertőzései már 22 hetes korban megjelennek. A ketrecben tartott állományoknál sokkal később, csak 36 hetesen fertőződtek. A szabad tartásúak teljesítménye is gyengébb volt (kevesebb, mint 285 tojás tyúkonként), mint a ketrecben tartott társaiké.
Nem mindegyik szabad tartású állomány rossz. Minden rendszerben, a jó kezelések és a fertőzések távol tartása esetén, lehet alacsonyabb az elhullási ráta. Azonban, azok a rendszerek, amelyek rendelkeznek szabadtéri hozzáféréssel (kifutókkal), további nehézségekkel nézhetnek szembe, mint például az időjárás, a ragadozók, a biosecurity hiánya és az ürülékkel való érintkezés, melynek esetén nagyobb a felelősség, ha tényleg oda akarnak figyelni az „állatjólétre”.
Forrás: ThePoultrySite, 2013. március 19.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
