Alapvetően a következő adalékanyagokról beszélhetünk:

- szénhidrát adalékok (melasz, gabonamagvak darái),

- biológiai tartósítószerek (homo- és heterofermentatív baktériumok, enzimek),

- szerves savak (hangyasav, propionsav stb., és sóik).

A következő hatástípusokat különböztethetjük meg: 

1. az erjedési folyamat javítása, 

2. az aerob stabilitás javítása, 

3. a csurgaléklé csökkentése, 

4. a takarmány értékének és a teljesítmény növelése,

5. egyéb hatások (pl. clostridium szaporodásának kiküszöbölése stb.).

Az adalékok alkalmazási területei:

A) nehezen erjeszthető takarmányok,

B) közepesen és könnyen erjeszthető takarmányok, alacsony sz. a. tartalommal (< 35%),

C) közepesen és könnyen erjeszthető takarmányok, magas sz. a. tartalommal (35–50%),

D) speciális takarmányok (pl. cukorrépa, szemes termények stb.).

A legelterjedtebb adalékok fő alkalmazhatósága a következő:

A tejsavbaktériumokat illetően fontos megkülönböztetnünk a homo- és a heterofermentatív kultúrákat. Előbbieknél főként a helyes erjedési folyamat biztosítása a cél, akár alacsony szárazanyag-tartalmú vagy nehezen erjeszthető takarmány esetében.

A heterofermentatív kultúrákkal inkább az aerob-stabilitást tudjunk növelni a termelődő ecetsavval. Ezt inkább az optimálisnál szárazabb takarmány esetében javasolt alkalmazni.

A tartósítani kívánt terményeink optimális fenológiai fázisa, a megfelelő szecskaméret, az ideális szárazanyag-tartalom melletti betakarítás, az adalékanyagok szakszerû kiválasztása, adagolása és a kellő tömörítés együttesen hozzájárul a megfelelő minőség biztosításához.

A szilázs- és szenázskészítési technológia egyik legfontosabb és egyben legmostohább része a tömegtakarmányaink megfelelő silótérben történő tárolása és megfelelő lezárása, takarása.

Általánosságban elmondható, hogy a tömegtakarmányaink tárolására szolgáló silók állapota sok kívánnivalót hagy maga után, a legtöbb üzemben sokkal nagyobbra méretezettek az optimálisnál és a padozatuk, oldalfalaik is sérültek. A silóterek felújítása vagy új tárolóterek építése a beruházás magas költségei miatt alapos előkészítést igénylő folyamat. Silótereink megfelelő lezárása, az elkészült takarmányaink takarása azonban kevésbé költségigényes feladat, már kis többletráfordításokkal is jelentős eredményeket érhetünk el, azonban kevés energiát fordítunk rá és jelentős a lemaradásunk ezen a téren a nyugat-európai gazdálkodókhoz képest. A rosszul takart siló-kazlainkon pedig mintegy koronaként – különleges esztétikai élményt szolgáltatva – korábban levedlett autógumikkal próbáljuk megóvni takaró fóliáinkat.

A megfelelő silótakarás alapvető célja, hogy a betárolt erjesztett takarmány a teljes tárolási időszak alatt légmentesen le legyen zárva.

Az optimális lezárás érdekében a következő intézkedéseket tudjuk tenni:

- Oldalsó fólia alkalmazása: e speciális fóliát arra alkalmazzuk, hogy egyrészt a siló támfalait megvédjük a termelődött erjedési savak által okozott károsodásoktól, másrészt ezzel is hozzájárulunk a légmentes lezáráshoz. E fóliáknak rendkívül erősnek (140–180 µm) és UV-állónak célszerû lenniük.

- Kettős takarófólia (vákuumfólia + fedőfólia) alkalmazása: a takarmánnyal közvetlenül érintkező vékony fólia (kb. 40 µm) szorosan rátapad az erjesztett anyagra, így kizárhatók a levegő és a kondenzvíz káros hatásai. A vákuumfólia feletti vastagabb, rugalmas, fehér UV-fólia (110–140 µm) biztosítja a külső hatásoktól való védelmet. A minőségi takarófóliák az eredeti méretük többszörösére nyújthatók szakadás nélkül, így rendkívüli mértékben ellenállnak a külső behatásoknak. A takarófóliák – helyes méretválasztás esetén – a silókazlakra könnyedén felhelyezhetőek, a tekercseket a kazal közepén végig kell teríteni, majd kétoldalról a kazal széle felé kihúzni.

- Védőháló alkalmazása: kiegészítő elemként használható, a védőháló jórészt mechanikai védelmet nyújt a silókazalnak, másrészt a silókazal megkezdése után óvja a betárolt takarmányt a napfénytől, és sûrû szövése meggátolja a termény beázását. A védőhálók általában tartósak, több éven keresztül használhatók.

- Silózsákok: a kaviccsal vagy homokkal töltött zsákok biztosítják az alkalmazott fóliarendszer rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen be csapadék. A zsákokat 2/3-os telítettségig célszerû feltölteni, így könnyen elhelyezhetőek a falak mentén illetve keresztben a fólián. Silózsákos rögzítés esetén a silókazal széleit végig kell rakni zsákokkal, továbbá javasolt keresztben 5–10 méterenként a silókazalra felhelyezni őket a fólia megfelelő rögzítése miatt.

Silózsákokat akkor célszerû alkalmazni, ha nincs teljesen tele a silótér. A silózsákok alkalmazásának hátránya, hogy a zsákok nehezek és komoly fizikai munkát igényel a silókazalra történő felhordásuk.

- Pántoló szalag: ha a silókazal teljesen tele van, akkor a zsákokat érdemes kiváltani pántoló szalagokkal, amelyekkel tökéletesen lehet rögzíteni a silókazal tetején elhelyezett fóliát. A pántoló szalagokat 2–4 méter távolságban javasoljuk feltenni a silókazal szélességétől függően. A pántoló szalagok általában 30–35 m hosszúak.

- SiloClip fóliarögzítő rendszer: a technológia biztosítja a takarásra alkalmazott fóliarendszer biztonságos rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen a betárolt takarmányba csapadék. A SiloClip rendszer a Böck AG fejlesztése. A technológia lényege, hogy a silótámfalak mentén 3 méteres egymásba illeszkedő mûanyag rudakat helyezünk el. A mûanyag rudakat a silófal tetejére rögzített acélrugókkal rászorítjuk a fóliára.

A silózsákos rögzítés kb. 50–60%-kal olcsóbb, mint a pántoló szalagos megoldás. A hátránya a pántszalagos módszerrel szemben a nehéz fizikai munka többletében rejlik, mivel a homokkal töltött zsákok lényegesen nehezebbek a pántoló hevedereknél. A silókazal fogyásával a felesleges szalagok eltávolítása is lényegesen egyszerûbb, mint a silózsákok összegyûjtése. Célszerû megvásárolni a silózsákokat és a pántoló szalagokat is, mert így egész kazal esetén tudjuk használni a pántoló szalagokat, kisebb telítettség mellett pedig a silózsákokat.

Amennyiben további kérdései lennének a témával kapcsolatban, szívesen állunk rendelkezésére!

Karnóth Joris

Palkó István

(ProForm Agroconsulting)

A cikk szerzője: Karnóth Joris