A fûféléknek a kukoricához viszonyítva relatívan kevesebb a cukor- és magasabb a fehérjetartalma, magasabb a pufferkapacitása, amely megnehezíti az erjesztését. A vágási magassága is eltérő (5–7 cm fû és 20–30 cm kukorica), amely megnöveli a kockázatát a talajjal (Clostridiumokkal) való szennyeződésének.
Azért, hogy jó minőségû fûszilázst tudjunk előállítani, figyelnünk kell néhány tényezőre.
A jobb erjedés és a magasabb tápanyagtartalom menedzselése
Helyes betakarítási idő megválasztása (30–45% száraz anyag): a növénynek ebben a növekedési szakaszában remek egyensúly van a cukortartalma és a pufferkapacitása között, ugyanakkor a nyersrosttartalma is elfogadható. Az optimálisnál alacsonyabb szárazanyag-tartalom esetén megnő a kockázata a Clostridiumokkal való szennyeződésnek, valamint magasabb veszteségekre számíthatunk a kicsorgás miatt. Magasabb szárazanyag-tartalom magasabb nyersrosttartalmat jelez, amely megnehezítheti a tömörítést.
Tömörítés (>650 kg/m3): a legfontosabb mûvelet a szilázs készítésénél a tömörítés. Az egész technológiai folyamatot igazítani kell a tömörítőgépek kapacitásához. A tömörítés ne legyen több mint 1 tonna száraz anyag/óra/tömörítőgép tonna. Minden plusz kg a szilázs minőségét javítja.
Takarás: optimális esetben, a silót egy nap alatt töltsük fel és még aznap takarjuk le. Azonban néhány esetben a feltöltési idő meghaladja a 24 órát, de semmiképpen nem ajánlott kiterjeszteni a feltöltési időt 72 óránál hosszabb időre. Egy jó tömörítés és egy megfelelő takarás stabilan fogja tartani addig a szilázst, amíg fel nem használjuk. Ezek a tényezők megakadályozzák a penészgombák növekedését, ezáltal a további mikotoxin-termelést.
Beoltás baktériumokkal: az olyan szilázsokat, amelyek kívül esnek a megadott szárazanyag-értékeken (25–45%), kezelhetjük kémiai anyagokkal, hogy elérjük a megfelelő hatást. A nedves vagy piszkos szilázsokat kezelhetjük azért, hogy a Clostridiumokat visszaszorítsuk (pl. nátrium-nitrittel), ugyanakkor kezelhetjük a száraz szilázsokat is, hogy megakadályozzuk a penészek szaporodását, amely a rossz tömörítés miatt jön létre (pl. propionsavval).
A szilázs beoltása biztonságosabb és olcsóbb alternatívát jelent, mint a savas, vagy kémiai kezelések. Mivel a fő problémát a fûszilázsnál a savasodás jelenti, homolaktikus tejsavbaktériumokat (LAB) kell használni. Mindazonáltal a homo- és heterofermentatív tejsavbaktériumok kombinációja nem csak a jó fermentációt garantálja, hanem egyben jobb aerobstabilitást is biztosít. Az aerobstabilitás forog kockán, ha a tömörítés nem megfelelő, ha a viszonylag nagy silóméret miatt a siló nem ürül elég gyorsan (25 cm/nap télen és 50 cm/nap nyáron) és/vagy ha a szilázs vágott felülete egyenetlen. A beoltás lehetővé teszi a jobb eredmények elérését.
Mikotoxin-szennyezettség csökkentése
A mikotoxin-szennyezettség tekintetében nincs biztonságos szint. Számos esetben a mikotoxinokat nagyon összetett problémaként kell kezelnünk. Ezért javasolt mikotoxin-inaktiváló adalék használata.
BIOMIN megoldások a jobb minőségû fûszilázs készítéséhez és a jobb teljesítményhez
BiominBioStabil® Plus: hetero- és homofermentatív baktériumok keveréke a jobb erjedésért, és az aerobstabilitásért; magasabb szárazanyag-, tápanyag- és energia-visszanyerés lehetséges a szilázsból.
Biomin®BioStabilWraps: homofermentatív baktériumok keveréke, amely a bálázott szilázsokhoz ajánlott, a jobb erjedéshez és a jobb szárazanyag-, tápanyag- és energia-visszanyeréshez.
Mycofix® termékcsalád: mikotoxin-inaktivátor három különböző stratégia alapján: köthető mikotoxinok megkötése ásványi anyagok szinergista keveréke által (például aflatoxin és ergot alkaloidok), a nem adszorbeálható mikotoxinok biotranszformációja biológiai összetevők által (például a zearalenon, deoxinivalenol és egyéb trichotecének) és biovédelmet jelent, mivel növényi és algakivonatokkal támogatja az immunrendszert és védi a májat.
