Füle Ferenc ugyan még csak közeledik a hetedik „X” betöltéséhez, de úgy gondolja, eljött az ideje annak, hogy a fia átvegye a gazdaságot. A Nagykőrösön gazdálkodó, borász végzettségû családfő szerint a mezőgazdaságban hamarabb öregszik az ember, és bár a gazdálkodásból nem akar teljes mértékben kivonulni, a fizikai munkából szívesen alább adna. Már csak azért is, mert biztos abban, hogy kiváló kezekbe kerül a gazdaság – jó is a szülő számára a tudat, hogy nem fecsérelődik el az élete munkája, nyugodt szívvel tovább tudja azt adni az utódjának. Amikor még ő maga tanulta a szakmát, akkor a felmenői, apja és nagyapja voltak a mesterei, az ő példájuk volt a leghatékonyabb tudásalapú háttér. Abban a nemes értelemben vett mezőgazdaságban nőtt fel, ahol a föld munkáját és szeretetét belenevelték az emberbe. Ezt próbálta ő is átadni a fiainak, és hogy a módszere sikeresnek bizonyult, az éppen azzal igazolható, hogy Zoltán nem csak megtanulta, de meg is kedvelte ezt a pályát. Ferenc felesége az egészségügyben dolgozott, s szíve mélyén szerette volna, ha a fiai az orvosi pályát célozzák meg, de a föld vonzása erősebbnek bizonyult.
A 37. évében járó Zoltánra nagy hatással volt a gazdálkodó családból származó édesapja, aki az egészen kicsi fiának már megmutatta a növényekkel való törődés csínját-bínját, s a fiú az iskolai szünetekben rendszeresen segített is apjának a gazdálkodásban. A nagykőrösi iskolás éveket a kecskeméti időszak követte, a „Hírös város” Kocsis Pál Kertészeti Szakközépiskolája kövezte ki a szakmai utat. Innen Gödöllőre vezetett az út: a Szent István Egyetemen szerezte meg növényvédelmi szakmérnök diplomáját. A negyedik évben félbeszakította az egyetemi tanulmányait – egy csereprogram keretében sikerült kijutnia az Egyesült Államokba farmgyakorlatra. Minnesotába került, az ottani kertészeti kutató központ szőlőnemesítő részlegébe, ahol az idő tájt főleg alma- és dísznövény nemesítéssel foglalkoztak, és ahhoz kapcsolódó kutatással. A szőlőmetszést (amely egyébként hasonló az itthoni gyakorlathoz) és a gyomirtást végezte többedmagával a távoli kontinensen, de részt vettek a hallgatók a nemesítő munkában is: besegítettek a porzásokba és a keresztezések elvégzésébe, a fajták értékelésébe, és kóstolgatták az új gyümölcsöket, hogy eldönthessék, érdemes-e azt az új termő növényt meghagyni. Természetesen kisebb labormunka is társult a feladatokhoz. A hasznos és érdekes gyakorlati idő letelte után visszajött, és befejezte az egyetemet, majd friss diplomásként visszatért Amerikába, ahonnan 2004-ben jött haza véglegesen.
Immáron tíz éve tehát annak, hogy végzett szakemberként kapcsolódott be az otthoni gazdálkodásba. A munka jól ismert volt a számára, hiszen gyermekkorában is segített a szőlőben, ahol, ha kellett, kapált, de megtanulta a hajtásbujtatást is, és a permetezésekről is szerzett ismereteket. Végzett szakemberként és a gyakorlati tapasztalatok birtokában pályázott a fiatal gazdák induló támogatására, s annak elnyerésével indult meg az ő külön gazdálkodásának élete 2009-ben. Ma is együtt végzik édesapjával a gazdasági munkákat, összességében 40 ha területen gazdálkodnak. Többnyire csonthéjas gyümölcsöket termelnek: cseresznye-, meggy-, kajszi- és szilvafák alkotják a gyümölcsöst. Emellett egy hektáron szőlőjük is van, mára ennyit tartottak meg a korábbi három hektáros területből. Korábban készítettek bort is, de a 2010–2011-es téli fagykárosodást követően kétharmadát ki kellett vágni az erősen visszafagyott, tőhiányos tőkéknek, mert nem lett volna érdemes újranevelni azokat. Ma már nem készítenek bort, a termést kedvezőbben tudják eladni szőlőként. Termesztett növényeik sorában szerepel még a burgonya, és a vetésforgó végett tritikálé, illetve kukorica. Apa és fia többnyire ketten végzik Ferenc családi gazdaságának és Zoltán vállalkozásának aktuális munkáit. Betakarításkor besegít az édesanya is, és szükség esetén idénymunkásokkal is kiegészül a kis csapat, főleg metszéskor és gyümölcsszedés idején.
Az apa még a gazdálkodásának kezdetekor vásárolt egy Zetor traktort, és a 23 éves erőgépet ma is használják, megvan a megfelelő szerepe a gazdaságban – például burgonyaültetéskor, vagy annak betakarításakor.
Az 1998–99-ben telepített gyümölcsöshöz pár évvel később vettek egy New Holland ültetvénytraktort, és hozzá egy axiálventilátoros permetezőt, majd ugyancsak pályázattal alig 4 éve egy fülke nélküli 55 LE-s Same traktort. A géppark legújabb családtagjával végzik a burgonyapermetezést, betakarításkor a gyümölcsöt hordják ki a sorokból, és ezzel készítik el a gyümölcsös oldalazó talajmarózását is. Kiválónak bizonyult a Same azokhoz a munkákhoz, amelyekhez kisebb traktor is elegendő.
Burgonyatermésüket már hosszú idő óta egyazon kereskedőhöz szállítják a fővárosba – hiába, no, a megbízható beszállító és minőség aranyat ér a kereskedőnek is. Tavaly (2011-ben) rekordtermést értek el, 46 t/ha-t, s akkor a nagybani piacon is értékesítettek. A gabonaféléket betároltatják egy a közelben lévő cégnél, amely gondoskodik az értékesítésről is, és elvégzi a szárítást és a tisztítást. A gyümölcstermést nagykereskedőnek adják el, de időnként a korai kajszitermésből jut a nagybani piacra is.
A gazdaságban a növényvédelmet Zoltán irányítja – ő tervezi meg, hogy milyen szereket használjanak, milyen tápanyag-utánpótlásokról gondoskodjanak, kiválasztja a mûtrágyákat és a kijuttatás módját is a tápanyagvizsgálat alapján. Az értékesítésről édesapjával közösen döntenek, megbeszélik, hogy hová és kinek adják el munkájuk gyümölcsét. Felelős döntés ez, ahogy mondják, mert a biztonságot az jelenti, ha oda adják el a termést, ahova eddig. Mindig vannak ugyan olyan jelentkezők, akik talán jobb árat is fizetnének, de az kockázatot is jelent – egy hirtelen jött cégről nem lehet biztonsággal tudni, hogy fizet-e vagy sem. Jobb a sûrû fillér, mint a ritka forint – Füléék inkább a több éve bevált vásárlóhoz hordják a termésüket, rossz tapasztalatuk sajnos van e tekintetben a hirtelen felbukkanó ismeretlen felvásárlókkal.
Közösen döntenek arról is, hogy a vetésforgóba hova és mi kerüljön, de a burgonyánál is konzultálnak a fajtahasználatról: milyen új fajtákat vonjanak be, melyiket érdemes meghagyni és továbbra is termeszteni, avagy milyen új fajtákat próbáljanak ki. Többnyire egyébként a keszthelyi fajtákat termesztik, azok igen jól beváltak a területükön.
A szakmai fejlődés szükségszerû, vallják, ezért rendszeresen vesznek részt rendezvényeken, és a szakfolyóiratok olvasásán túl a helyi gazdakör által szervezett előadásait is látogatják, emellett nyáron a szántóföldi bemutatókon is részt vesznek. Zoltán „belenőtt” a gazdaságba – más munkát el sem tud képzelni, szereti az ezzel járó függetlenséget. Mára mintegy 23 ha a saját gazdasága, és folyamatosan veszi át édesapjától a gazdálkodást és a területet egyaránt. A 2,2 hektár szilva mellett 1 hektár kajszibarack, és az ősszel támogatással telepített 5 ha cseresznye alkotja a gyümölcsösét, továbbá tervezi még 2 hektár meggy telepítését is. Eljött az ideje a váltásnak, mert a mostani gyümölcsfák már 15 évesek – így mire kezd kiöregedni a korábbi telepítés, a most telepített cseresznye termőre fordul. Ezek a fák a korai fajták képviselői, május közepétől június 20-áig teremnek, nyolc féle fajtasort képviselve a folyamatos érés, és a beporzás miatt.
A jövőbeni elképzeléseik között szerepel újabb földvásárlás is, a saját termőföldjeikhez kapcsolódó területeket korábban már megvásárolták – és a terület elhelyezkedéséből adódóan az tovább nem növelhető. A településszéli határban van a tanyájuk, és félő, hogy a város növekedésével és terjeszkedésével hatóságilag kivonnak majd területet a gazdálkodásból. Van olyan tervezet, amely egy elkerülő út építését tervezi, és egy félhektáros korai kajszi területére egy körforgalmat jelez.
Mérlegelve a jövő lehetőségeit, apa és fia úgy vélik, hogy a cseresznye és a meggy továbbra is eladható lesz. Ezt erősítik a hírek, miszerint Németországban is sok meggyest vágtak ki. Annak ellenére, hogy 3–4 éve igencsak a „padlón” volt az ára, jobbára megfelelő értékesítési árakról lehet szó a jövőben. A meggyeseket csak csekély mértékben pusztította el a monília, most a cserebogár pajor a legnagyobb ellenség, ami sajnos erősen megjelenik Magyarországon is. Ez tizedeli a fákat, és ahogy a szakmai rendezvényeken a termelők jelzik, őket is érinti ez a probléma, amelyre gyakorlatilag nincs megoldás. Sok talajfertőtlenítőt kivontak a forgalomból az uniós szigorítások következményeként azok közül, amelyeket eredményesen lehetne a fertőzéssel szemben használni. Ennek hiányában egyetlen megoldásként az imágók elleni védekezés maradt. Éppen emiatt is gondolták Füléék a cseresznye telepítését, mert már a most meglévő meggyesben is észlelhetők fertőzött foltok. A terjedőben lévő fertőzöttség egyik oka a szórványgyümölcsösök mûvelésen kívül hagyása – ahol elmarad a mûvelés, ott tudnak felszaporodni a cserebogarak. Valójában egyetlen engedélyezett szer, egy biológiai készítmény vált be közepes sikerrel a nagykőrösi gyümölcsösben. A gazdák véleményei e tekintetben azonban eltérőek, egyikőjüknek beválik a szer, a másikójuknak kevésbé jók a tapasztalatai.
A munka mellett a szabadidőt is okosan kell megtervezni, és kétség sem fér ahhoz, hogy a fiatal apa számára a kicsi leánykájával töltött közös játékórák és meseolvasások jelentik a valódi feltöltődős kikapcsolódást, ahogy a nagyapa is boldogan tanítgatja unokáját mindarra, amik nem a könyvekből olvashatók ki.
- Keresztes -
