A 2012-es aszály utóhatásaként, a tejtermelők penészes és mikotoxinos takarmányok etetésére kényszerülnek. Az ilyen „aszálystressz” okozta szennyezett takarmányok fogyasztása csökkentheti az állomány teljesítményét, növeli a betegségek kialakulásának esélyét és akár elhulláshoz is vezethet. De van néhány eljárás, amivel a termelők időben felismerhetik és csökkenthetik a kockázatokat, mielőtt jelentős káraik keletkeznek.
Dr. Lon Whitlow az Észak-karolinai Állami Egyetem nyugalmazott professzora vezetésével, az SDSU által szervezett rendezvényen vitatták meg a kezelési és megelőzési lehetőségeket a penészes és mikotoxinokkal fertőzött takarmányok etetése esetén, tejelő tehenészetekben. Jellemző, hogy amíg a mérgezés tünetei nem válnak láthatóvá, a védekezésre sem fordítanak figyelmet.
„Az általános méregtermelő penészgombák, amik a szárazságstressz esetén a kukoricán megjelennek az amerikai közép-nyugaton, az Aspergillus fajok, amelyek az aflatoxint termelik,” mondta Whitlow. Az Aspergillus szennyeződés első jelei a növényen megjelenő barnás-zöldes elszíneződés, és moha-szerû penészbevonat, ami az egész kukoricacsőre kiterjedhet. Bizonyos feltételek megléte esetén az Aspergillus fajok elkezdik termelni az aflatoxint, amely a szervezetbe kerülve különböző tüneteket és megbetegedéseket (mycosis) okoz. Kezelés nélkül a mycosis lassan elkezdi kifejteni káros hatását az állatban, májkárosodást, vérzéseket, immunszuszpressziót, rákos elváltozásokat és akár elhullást eredményezve. Mivel a mycosis tünetei nem mindig ismerhetőek fel könnyen, az első lépés, hogy megvizsgáltatjuk laboratóriumban a takarmányaink aflatoxin tartalmát. Az Aspergillus fajok általános penészek, a kukoricanövényen gyakran megtalálhatóak, így nyomokban – főleg száraz évjáratokban – az aflatoxin is jelen van. A jelenlegi hatályos USA jogszabályok, az aflatoxin határértékét a takarmányokban 20 ppb (parts per billion) határozzák meg, amit akkreditált takarmány laboratóriumokban kell ellenőrizni. Amíg az aflatoxin szintjét a határérték alatt marad, nem lesz hatása a tejtermelésre és az állomány egészségi állapotára,” Whitelow szerint.
Azoknál a takarmányoknál, ahol a kritikus értéket közelíti vagy meghaladja az aflatoxin szint, a termelőknek számos lehetősége van a helyzet kezelésére. Az egyik ilyen módszer a hígítás. „Hogyha olyan takarmányt kell etetnünk, amelyben magas az aflatoxin koncentrációja, hígítani kell olyan tételekkel, amiben alacsony a toxinszint, hogy csökkenjen az állattal megetetett takarmány aflatoxin tartalma. Egy másik hatásos stratégia a kukoricaszemek tisztítása. Mivel a legtöbb aflatoxin a porban és a tört szemekben mutatható ki, a tisztítással jelentősen csökkenthető a toxin értéke. Másrészről, úgy is csökkenthető a fertőzöttség, hogy a kukoricát (tisztítás után) szárazon, jól szellőző raktárakban tárolják. A szárazon tartás megakadályozza a további penész és aflatoxin termelődést.
Bár az aflatoxin-mérgezés továbbra is általános fenyegetés a termelőknek, van még majdnem 1000 más fajta mikotoxin, amelyek ugyanúgy képesek megfertőzni a szilázst és a többi takarmánynövényt, mint az aflatoxin, egészségügyi problémákat okozva mind az állatoknak, mind az állati termékeket fogyasztóknak.
Forrás: The Dairy Site, Feed/Nutrition/ForageFeaturedArticles, 2013. január 25.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
