A hazai agrártermékek árai már rég nem Magyarországon dőlnek el. Globális árupiaci trendek, az adott termék világpiacán kialakuló árak és ezen belül – a sok szempontból zártnak tekinthető – európai piac kereslet/kínálati viszonyai határozzák meg. A magyarországi termés nagysága vagy minősége önmagában nem ármeghatározó jelentőségű, ma már összeurópai kukorica vagy búzapiacról beszélhetünk, az eladáskor vagy vételkor európai árakban kell gondolkodnunk, a lokális adottságok csak kismértékben tudják eltéríteni ettől az árakat. Ha a helyi árak elszakadnak a párizsi áraktól, a kereskedők hamar meglátják a lehetőséget és a határok nélküli piacon gyorsan visszakerül az árfolyam arra a szintre, ahol már nincs profitot kínáló árrés.

Miért érdekes ez a tőzsdei kockázatkezelés szempontjából? Sajnos Budapesten nincs érdemi határidős gabonapiac. Van ugyan a BÉT-nek határidős áruszekciója (volt BÁT), de az jelenlegi formájában nem tölti be azt a funkciót, amire kitalálták.

Van viszont jól működő európai gabonapiac. Régen Matif (így említi mindenki, ezért maradjunk is ennél), ma már Euronext Liffe név alatt futó összeurópai határidős piac párizsi központtal, kellő likviditással, azaz elegendő sokaságú vevővel és eladóval ahhoz, hogy bármikor beléphessünk, és ami még fontosabb, bármikor kiléphessünk a piacról anélkül, hogy az árakat akár csekély mértékben is befolyásolná a tevékenységünk.

Ha a terményárak a Matif-on dőlnek el, és a hazai árak erős korrelációt mutatnak a párizsi tőzsdei jegyzésekkel, akkor a magyar gazdák is élhetnek azokkal a fedezési lehetőségekkel, amelyekkel a nyugat-európai termelők kiszámíthatóbbá teszik gazdálkodásukat.

A magyar mezőgazdaság szereplői folyamatosan figyelemmel kísérik a Matif-on kialakuló árakat, a fizikai piacon megkötött határidős ügyleteket ez alapján árazzák. De jellemzően ebben ki is merül a tőzsde szerepe a piaci szereplők életében.

Valahogy távolinak és megközelíthetetlennek érzik ezt a piacot, sok a negatív tapasztalat még a BÁT-os időkből, nagy a félelem az újtól, ismeretlentől.

Pedig a világ nagyot változott, a bankok treasury-ein keresztül már könnyedén elérhetőek ezek a piacok akár Magyarországról is. Nem kell hozzá külföldi partner, magyarul, a hazai piac igényeire optimalizált, akár forint elszámolású fedezeti ügyletek ugyanolyan egyszerűen megköthetőek, mint mondjuk egy MOL részvény vétele a hazai parketten.

Mi szükséges ehhez? Egy keretszerződés a treasury-val és a szükséges fedezet biztosítása a számlán, ami nagyságrendileg a megkötött ügylet értékének 10–15%-a.

Az árupiacok árfolyam-biztosítási céllal alakultak ki és legfontosabb funkciójuk továbbra is ez. Igaz ez annak ismeretében is, hogy tudjuk, az üzletkötések zöme ma már nem az alaptermékről szól. Az ügyletek elhanyagolható hányada végződik fizikai leszállítással, a szereplők pénzügyi elszámolással zárják le a kötéseket, még az is, aki különben fizikai áru árfolyamának biztosítására ment bele egy ügyletkötésbe.

Mi ebben a logika? Nem a termék eladása, hanem a termék eladásáig meglévő árfolyamkockázat kiküszöbölése a lényeg! A termék tényleges eladása majd egy azonnali adásvétel keretében történhet meg az aktuális piaci árakon.

Határidős ügylet természetesen létrejöhet közvetlenül az eladó és a vevő között is. A felek megállapodnak az árról, a mennyiségről, a minőségről és az időpontról. Lényegét tekintve az ő megállapodásuk nagyon hasonlít egy tőzsdei határidős ügyletre.

De a két ügylettípus között van egy lényeges különbség, ami a hazai piacon nem elhanyagolható kockázatot jelent. A fizikai teljesítés időpontjában gyakran kiderül, hogy valamelyik fél jobban járna, ha nem tartaná magát a szerződéshez. Sajnos tudjuk jól, hogy a magyar piacon van félnivalója ilyenkor a teljesítéssel kapcsolatban annak, aki jobban számította ki a piaci folyamatokat…

Miért jelent nagyobb biztonságot a tőzsde? Nincs partnerkockázat, nem kell félnünk a nem teljesítéstől. Nem is tudjuk kivel kötöttük az ügyletet, nincs is jelentősége. A vevő nem az eladóval áll szemben, hanem egy elszámolóházzal.

Leegyszerűsítve, minden vevő eladója és minden eladó vevője az elszámolóház. Az elszámolóház pedig fizet, ha nem tenné a következő nap bezárnák a tőzsdét.

A gyakorlati példával ez azt jelenti, hogy a termelő, amikor úgy érzi, a kukoricaárak elég magasak ahhoz, hogy bebiztosítsa az eladási árat, akkor pl. júniusban köt egy eladási ügyletet a tőzsdén novemberi határidőre. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az árak nem mehetnek feljebb, de az elérhető információk alapján nagy a kockázata annak, hogy év végére alacsonyabbak lesznek a jegyzések. Innentől kezdve ezzel a fix árral lehet kalkulálni, akár esnek, akár emelkednek az árak!

Mi történik a fizikai adásvételnél? A tőzsdei ügyletet bármelyik nap lezárhatom, azon a napon is, amikor megállapodok a termény eladásáról. Amennyivel kevesebbet kapok a fizikai piacon a júniusban ismert árhoz képest, annyi nyereség lesz a pénzügyi elszámolású tőzsdei ügyletemen. És természetesen fordítva is igaz. Ha az árak feljebb vannak, a fizikai piacon megkapott összegből le kell vonnom a pénzügyi elszámolású ügyleten keletkező mínuszt. A lényeg, hogy a teljes várható bevétel már júniusban, a fedezeti ügylet megkötésekor ismert.

A tavalyi év extrém áralakulása után 2013-ban nagyon kevesen kötöttek határidős ügyletet, mivel bíztak abban, hogy feljebb kúsznak az árak év végére. Aki élt a fent leírt technikával, lényegesen jobb évet zárt, mint azok, akik még mindig az árak emelkedésében reménykednek…

Globális árupiaci trendek

Az elmúlt években extrém árfolyammozgásokat láthattunk az árupiacokon (is). Korábban soha nem látott árfolyamcsúcsok, majd hatalmas áresések, nem beszélve az óriási kilengésekről akár napon belül is. A hagyományos kereslet-kínálati modellekkel nem leírható mozgások. Akkor mégis mi történik?

A globális tőkepiacokon minden mindennel összefügg. Ebben a bonyolult pókhálóban rengeteg olyan dolog is hatással van az árupiacok alakulására, amikre első pillanatban nem is gondolunk. Hosszú távon az árupiacok együtt mozognak, ezt hívjuk árupiaci szuperciklusoknak.
     A legutóbbi csúcs 2008-ban volt, többéves töretlen emelkedés végén extrém árfolyamcsúcsokat láttunk szinte valamennyi termékben. Olaj, búza, kukorica, szójabab, rizs, pálmaolaj, réz, platina, ón, arany és még hosszan sorolhatnánk. Nagyon sok pénz áramlott ezekre a piacokra, az árak messze meghaladták a reális szinteket. A felfutás nem volt egyedi, csúcsra jártak a részvénypiacok, az ingatlanárak és a műtárgypiacok és ekkor volt utoljára erős a forint is. A kockázati étvágy ezekben az években nem ismert határokat. Aztán jött a válság és hirtelen minden összeomlott. A fejlett piaci tőzsdék azóta talpra álltak, az árupiacok viszont nem.
A nagy összeomlásból 2011 elejéig még tudott emelkedni a Reuters Jefferies CRB indexe, de azóta folyamatos a lemorzsolódás.

A világ jegybankjainak pénznyomdája csak az értéktőzsdéket hajtja, az öt évvel ezelőtti felfutásnak nyoma sincs az árupiacokon, a meghatározó trend lefelé mutat. Hiába az alacsony kamatkörnyezet, az egyre optimistább várakozások a világgazdasági növekedés beindulásával kapcsolatban, az általános globális árupiaci trend továbbra is negatív és egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy ez a tendencia megtörne.

Szűcs Örkény

A cikk szerzője: Szűcs Örkény