A Komáromi kistérségben található Ácson gazdálkodó Vitáris Etelka szülőhelyén éli a mezőgazdaságban dolgozók nehéz, de szép mindennapjait. A nem oly régen városi címet elnyert mintegy hétezer fős településhez köti a gyermekkora és az általános iskolai évek. A középiskolát már Komáromban végezte, a felsőoktatási tanulmányok évei pedig még távolabbra repítették a szülői háztól – a gödöllői Szent István egyetem hallgatója lett, annak az intézménynek a falai között töltötte 1996 és 2001 között a féléveket, ahol annak idején az édesapja is végzett. Pályakezdőként az IKR Vetőmagüzemében kezdett dolgozni, ahol egy évig ösztöndíjas volt.
Még éppen csak hogy tervezgette a szakmai jövőjét, amikor váratlanul meghalt az édesapja, és ezzel egy egészen másfajta élet vette kezdetét. Át kellett vennie azt a gazdaságot, amelyet a régi paraszti családból származó apa épített fel, aki a rendszerváltást követően közel 500 hektárnyi területtel foglalkozott, amely a kárpótlás során visszaszerzett valamint bérelt földekből állt. A gazdálkodásba az apa két korábbi munkatársát is maga mellé vett a termelő szövetkezetből, vállalva egy új életet annak összes sikerességével, kudarcával és kockázatával.
A fiatal leányra – akinek ez idő tájt két kiskorú testvére élt még a családban – komoly feladat hárult, hiszen úgy érezte, hogy a saját családján túl felelősséggel tartozik azokért az alkalmazottakért, akik a kezdetekkor apja mellett voltak, sőt azok családjáért is. Bár még nemigen tudta, miként is fog mûködni a gazdaság, mindenképpen meg akarta próbálni azt életben tartani. Az elhatározás jól megalapozta a tettet, és kisebb-nagyobb buktatókkal, de beindult a vállalkozás, amely azóta is sikeresen mûködik. S bár az elején igen nehéznek bizonyult a munka, Etelka beleszeretett a paraszti munkába.
Elszálltak a korábbi álmok, amelyekben bizony nem így képzelte az életét. Úgy gondolta, ha majd elvégezte az egyetemet, akkor a mérnöktanári végzettségének megfelelő területen helyezkedik el, vagy talán egy bankban végzi elegáns és kényelmes körülmények között a napi munkáját. Azt egy percig sem gondolta, hogy a gyakorlatban fogja mûvelni a szakmát, de bevallás szerint most már viszont nem tudna íróasztal mögé ülni.
Az egyéni vállalkozásként illetve egy Kft. formájában jól mûködő gazdaságban – ahol Etelka édesanyja könyvelőként dolgozik, és a fiatalasszony öccse is részt vesz a munkában – olyan alkalmazottakkal végzik a napi teendőket, akiknek „nem kell fogni a kezét”. Mindenki tudja, mi a dolga, és teszi azt magától is. Erre pedig most méginkább szükség is lesz, mert Etelka a nő számára legszebb feladatra készül, férjével az év elejére várják első gyermeküket. Egy egészen új életszakasz veszi a kezdetét, de a fiatal édesanya a gazdaságban betöltött feladatát továbbra is végzi majd – s már lesz kinek átadnia a vidéki élet szeretetét.
Vitáris Etelka az általa vezetett vállalkozás keretében 520 hektárnyi területen folytat szántóföldi növénytermesztést Komárom-Esztergom megyében, Ács térségében. A vetésszerkezetben nagyjából 100-100 hektárt foglal el a repce, napraforgó, kukorica, őszi árpa és őszi búza. A fő szántóföldi kultúrák mellett pedig ipari mák termesztését is végzik. Fajtaválasztás tekintetében kukoricában a Dekalb márka iránt elkötelezett Etelka, repce tekintetében nagyrészt Dekalb, kisebb részt Limagrain hibridekkel dolgozik, őszi búzában pedig a szegedi GK Csillag a számára jól bevált fajta. A vállalkozás 1996 óta rendelkezik egy 1000 tonnányi kapacitású tárolóval, amit még Etelka édesapja épített. A 2005-ös évben pedig egy elnyert SAPARD pályázatnak köszönhetően további beruházások megvalósítására nyílt lehetőség, így terménytisztítóval és -szárítóval, valamint egy további 1000 tonnás tárolóval bővült a telep.
A környék fekvése kifejezetten csapadékszegényként jellemezhető, az idei év pedig mindemellett rendkívül szeles is volt, ami szintén nagyban hozzájárult a talajok kiszáradásához. Ebben az évben a területi eltéréseket figyelembe véve 200–250 mm között volt a lehullott csapadék mennyisége, amiből 25 mm július első felében hullott le. Etelka szavaival élve ez a csapadék „az utolsó utáni pillanatban” érkezett a kukorica számára és természetesen nagyon jól jött a napraforgónak is. Ez a csapadékmennyiség, ill. a csapadékhullással párosuló kicsit lehûlő levegőhőmérséklet megadta az esélyt a kukoricának, hogy meg tudjon termékenyülni és ki tudja telíteni a szemeket. A szomszédos területekkel összehasonlítva kevésbé károsodott a kukorica Etelka gazdaságában az extrém hőség idején. Ezeken a „referenciaterületeken” szintén jó technológiai színvonalon végzik a növénytermesztést, de Etelkáéhoz képest később vetettek és végeztek kultivátoros sorközmûvelést. A vetésidő tekintetében nem lehet egyértelmûen állást foglalni az alkalmazott technológia, a területi adottságok és a fajta tulajdonságainak teljes ismerete nélkül, hiszen mindezektől egyenként és összesen is nagyban függ, hogy melyik stratégia bizonyul eredményesebbnek: fejlettebb növényállománnyal megpróbálni átvészelni egy kritikus időszakot, vagy pedig egy kevésbé fejlettet „áttolni” ezen a perióduson abban a reményben, hogy a virágzás és a termésképzés időszakában már mérséklődni fog a növényt érő stressz forrás. Az időjárást pedig nem ismerjük olyannyira előre, hogy a vetéskor ilyen tekintetben is tervezni lehessen…
E kis kitérő után érdemes azonban még visszakanyarodnunk ahhoz, hogy az Etelka által mûvelt kukoricák kevésbé károsodtak a környező állományokhoz képest. A vetésidő mellett a kultivátoros sorközmûvelés volt a másik jelentős különbség a termesztéstechnológiában, ezzel kapcsolatban pedig elképzelhető, hogy mivel ez a munkafolyamat mûtrágya kijuttatásával is párosul a gyökérzet közelében, a csapadékmentes időszakban viszont nem oldódik és válik felvehetővé a mûtrágya, a mûtrágya perzselte a növény gyökérzetét és ezáltal visszafogta a fejlődésben.
A csapadékszegény időjárás adta az indítékot ahhoz, hogy elkezdjék a forgatás nélküli talajmûvelési technológiák bevezetését. A lazítóval, valamint kultivátorral végzett talajmûvelési folyamatok során szerzett első tapasztalatok megfelelnek a pozitív várakozásoknak. A repce vetése például sokkal könnyebben volt kivitelezhető, mint szántásos mûvelés után, noha mindez extrém csapadékszegény időszakra esett 2011 augusztusa végén. Így, noha egyelőre a forgatásos talajmûvelési gyakorlat a meghatározó, célként szerepel a forgatás nélküli technológiák minél nagyobb területre történő kiterjesztése.
Végül, de nem utolsó sorban a termesztéstechnológia két fontos eleme, a növényvédelem és a tápanyag-gazdálkodás tekintetében is megkérdeztük Etelka tapasztalatait. Növényvédelmi szempontból átlagosként volt jellemezhető a július végéig eltelt időszak, kivételt jelentett a levéltetvek átlagosnál jóval jelentősebb előfordulása. Fontos odafigyelni erre a kártevőre, hiszen a levelek szívogatásával rontja a növény asszimilációját, így általános kondícióját, a bibeszálak szívogatásával pedig a terméskötést is akadályozza. Mindezek önmagukban is terméscsökkentő tényezőként jelentkeznek, különösen egy az ideihez hasonló szélsőséges évben, amikor egyébként is jelentős a terméskiesés. A kalászosokon nem tapasztalta viszont fuzárium megjelenését, pedig sok helyen – az ország minden részén – jelentős mértékben megjelent idén a fuzáriumos betegség, ahol nem védekeztek megfelelően. A tápanyag-gazdálkodás folyamata a folyékony mûtrágyák alkalmazására épül. Ennek van egy olyan praktikus oka is, hogy gyakorlatilag a szomszédban helyezkedik el az IKR nagyigmándi központja, így kevés szállítással megoldható a beszerzés. Ez bár fontos, nem lenne elegendő érv a folyékony mûtrágyák mellett. A jó hasznosulás miatt döntött úgy Etelka, hogy folyékony mûtrágyák felhasználására alapozza a tápanyagellátást, hiszen összehasonlítva a szemcsés mûtrágyákkal, a vizes oldat formájában kijuttatott tápelemek csapadékmentes időszakban is könnyebben felvehetőek a növények számára. A kalászosok és a repce őszi alaptrágyázása a foszfor- és kálium-utánpótlásra terjed ki, a repce emellett pedig egy kisebb nitrogén dózisban is részesül. Tavasszal pedig fejtrágya formájában kapják a nitrogént, a repce esetében kén kiegészítéssel. A kukorica esetében nem kerül sor foszfor- és kálium kijuttatására, hanem 120–140 kg/ha hatóanyag mennyiséggel nitrogéntrágyázást alkalmaznak tavasszal.
Etelka egyébként folyamatosan figyelemmel kíséri a kutatásokat mind a vetőmag, a növényvédelem, mind pedig a termesztési technológiák területén, és különböző mértékben ugyan, de mindig nyitott az újra. Ahogy az édesapja után ő maga is vallja: „adjunk meg minden tőlünk telhetőt a földnek, a többi nem rajtunk múlik”!
Keresztes Júlia - Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Keresztes Júlia
