Az Egyesült Államok keleti és déli részén sújtó csapadékszegény, forró időjárás azonban nemcsak a legeltetéses állattartást nehezíti, hanem a növénytermesztésben is hatalmas károkat okoz. Egyharmad mennyiségû terméskiesésre számítanak az USA egészére vetítve. (Köszönet Mikó Ferencnek, hogy ráirányította a szerző figyelmét a mûsorra.) Itthon sem mindenhol jobb a helyzet: a hivatalos jelzések szerint 3–4 t/ha között fog alakulni a várható kukoricatermés, szemben a 6 t/ha körüli sokéves átlaggal. Az átlagértékek azonban mintha megint eltakarnák a valóságot! Ez már azzal kezdődik, hogy a 6 t/ha termésátlag akár kétszeresét elérik üzemi szinten a magasabb technológiai színvonalon és megfelelő területi adottságok mellett gazdálkodók, az átlag elfedi tehát a technológiai és ezen kívül a területi különbségeket is. Egy átlagos évben inkább az előbbi jelenti a problémát: nem derül ki, hogy csak nagyon kevesen takarítanak-e be átlagos termésmennyiséget. Vannak az annak dupláját, vagy még többszörösét elérő gazdaságok és vannak az átlag alattiak, ahol a technológiai hibák is jelentős szerepet kapnak a termésszintek alakításában. Nem az átlagképzéssel van probléma, hanem azzal, ha azok értelmezésekor, megvitatásakor nem vesszük figyelembe a szórást…

Felsült kukorica állomány  

Az idei évben pedig különösen felértékelődnek a területi eltérések, hiszen az extrém szárazság és forróság egy szintén csapadékmentes év után következett, amikor már kihasználtuk a talajok meglévő nedvességkészletét. Ebből következik, hogy minden eddiginél jelentősebb mértékben termésmeghatározó tényező lett a csapadékmennyiség. Vannak olyan részei az országnak, ahol olyan kevés csapadék hullott, hogy a legjobb technológia sem tudta megmenteni a kukoricát az elszáradástól, más részeken viszont hullott annyi eső, hogy a megfelelő talajmûvelésben, növényvédelemben és tápanyagellátásban részesített állományok még elfogadható termést hozhassanak. Az alábbiakban négy, eltérő termőhelyi adottságok mellett gazdálkodó termelő ez irányú tapasztalatait mutatjuk be. Közülük többen már országos elismertségre tettek szert, de fiatalabb kollegáik jó úton haladnak efelé.

Az elszáradó bibe miatt csak részleges volt a megtermékenyülés,

ami mind a szemek számán, mind pedig deformált alakján meglátszik

A Szelekta Kft. Agárdon 1000 hektárnyi területen folytat szántóföldi növénytermesztést. Vetésszerkezetük őszi búzából, repcéből, kukoricából, napraforgóból és vetőmagborsóból áll össze. A márciusi lapszámban részletesen bemutattuk a cég növénytermesztési gyakorlata során szerzett tapasztalatokat, különös tekintettel a levéltrágyázásra és a nedvességkímélő talajmûvelésre. Ennek tükrében úgy lehetne talán röviden összefoglalni gazdálkodásuk lényegét, hogy nedvességmegőrző talajmûvelés, harmonikus tápanyagellátás és jól időzített növényvédelem. Ennek köszönhető, hogy Papp László cégvezető minden évben 12–13 t/ha körüli kukorica termésátlagot szokott elérni, noha Agárd térsége országos viszonylatban inkább csapadékszegény körzetnek számít. 2011 augusztus és 2012 július között azonban csupán 218 mm csapadék hullott, ami önmagában is komoly vízhiányhoz vezetett a növénytermesztésben, de mindez megtetézve a június második felében, július első felében jelentkező extrém magas hőmérséklettel, minden lehetőségét elvette annak, hogy rendesen meg tudjon termékenyülni a kukorica és ki tudja telíteni a szemeket. Rengeteg elszáradt bibét látni a kukoricaföldeken, ami egyértelmû és szomorú jele a fentebb leírtaknak… Ebben a helyzetben 5 t/ha kukorica termésátlagra számítanak a Szelekta Kft.-nél, ami így is duplája a bevezetésben felvetített országos előrejelzésnek. Itt köszönnek vissza tehát a bevezetésben leírtak: egy adott szinten túli stresszhatás (csapadékhiány, extrém hőmérséklet, rossz talajadottság stb.), terméscsökkentő hatását már nem képes teljes mértékben kompenzálni a jó termesztéstechnológia, noha sokszor jelentős mértékben képes azokat kivédeni, tompítani.

Papp László ügyvezető, Szelekta Kft., Agárd

Mikó Ferenc a Mezőségben, Enying körzetében összesen 3800 hektárra kiterjedően folytat szántóföldi növénytermesztést, melybe beletartoznak a saját, a bérelt, ill. a bérmunkában mûvelt területek is. Vetésszerkezetüket a búza, árpa, kukorica és napraforgó termesztése jellemzi. Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van nála jelenleg a kukorica, egy egyszerû számítással válaszolt: 2011-ben 300 mm eső hullott a területén, 2012-ben pedig, július 20-ig bezáróan, 156 mm volt a lehullott csapadék mennyisége. Az ezévi csapadék 36 tételben érkezett, ebből pedig csupán két alkalommal akkora mennyiségben, hogy az mélyebben is megáztatta a talajt, gyarapította annak nedvességkészletét. Összeadva a 2011. évi és a július 20-ig terjedő 2012. évi csapadékmennyiséget, azt látjuk, hogy ebben a több mint másfél éves intervallumban csupán 456 mm eső hullott. Ezt a mennyiséget pedig bőven elérte maga a párolgási veszteség is, így nem is lehetett tehát mást várni, mintsem hogy a kukorica nem lesz képes termést hozni. Legjobban az mutatja, mennyire ki vannak száradva a talajok, hogy amikor leástak benne, először négy méter mélységben találtak nedves, összeálló homokot! Ebben a helyzetben esőre lett volna, ill. van szükség! A csapadékhiányt pedig tovább tetézte, hogy 14 napig volt 28°C felett a napi átlaghőmérséklet. Mikó Ferenc úgy összegezte, hogy ennek következtében nem is számít kukoricatermésre saját területein, ill. a megye ezen részén. Már a jövőre fókuszálva mondta el, hogy amíg teljesen el nem száradnak a növények a táblán hagyja azokat, hiszen tápanyagot és vizet gyakorlatilag már nem fogyasztanak, a talajfelszínt viszont legalább árnyékolják. A száraz szártömeg aprításához a késes hengert tartja a legmegfelelőbb eszköznek, a vetésforgót pedig ahhoz fogja igazítani, hogy mikor érkezik számottevő csapadék. Jó választás lehet például az őszi árpa, mert a búzánál alacsonyabb vízigénnyel rendelkezik és az alacsonyabb kukoricatermés miatt biztosan jó kereslet lesz iránta a takarmánypiacon. Végül, de nem utolsó sorban azt is meg kell említeni, hogy Mikó Ferencnek még ebben az évben is van mivel büszkélkednie, van olyan területe, ahol 9,6 t/ha búzatermés betakarítására került sor. Kukoricából is nevéhez fûződik a 18 t/ha feletti rekordtermés, amivel 2010-ben a Kukorica Klub Termésversenyét is megnyerte, de idén Enying térségében már nem a technológián és nem a hibrideken múlott a kukoricatermés.

Mikó Ferenc ügyvezető, Mikó & Mikó Kft., Enying

Ifj. Kiss István családi gazdasága a következő növények termesztését végzi: kukorica, őszi búza és repce. Az előbbi példákkal ellentétben Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli térségében hullott annyi csapadék az elmúlt időszakban, aminek köszönhetően átvészelték a perzselő hőséget a kukoricák, összegezte tapasztalatait István, aki a termelő tevékenyég mellett doktori munkáján is dolgozik a Debreceni Egyetemen. Érdemes szemügyre venni az 1. ábrán Magyarország csapadéktérképét, amely június példáján is jól kirajzolja a területi különbségeket.

1. ábra, nagyításhoz katt a képre

Ennek megfelelően rendesen fejlett kukoricaállományokat találni azokon a területeken, ahol megfelelő technológiai színvonalú termesztéstechnológiát alkalmaztak. Ezzel szemben az olyan területeken, ahol hiányosságok akadtak a talajmûvelésben, tápanyagellátásban, növényvédelemben, sokkal gyengébben fejlettek a növények, hiszen nem voltak olyan kondícióban, hogy kompenzálni tudták volna a magas hőmérséklet perzselő hatását.

Ifj. Kiss István, családi gazdaság, Hejőpapi

Merkly-Belus József – aki Molnáriban, Nagykanizsa közelében folytat szántóföldi növénytermesztést – szerint a fentiek mondhatóak el Zala megye térségéről is. Térségükben május óta rendszeresen hullott csapadék, így a kukoricának legfeljebb csak az alsó levelei vannak elszáradva, a növények jó kondícióban vannak, a bibe rendesen meg tudott termékenyülni, a szemkezdemények pedig szépen elkezdtek kitelítődni. Az elmúlt évben 10 t/ha kukorica termésszintet realizáltak és minden jel arra mutat, hogy ezt a szintet idén is sikerül tartani. Repce és búza tekintetében pedig már számot is adhatunk az ez évi terméseredményekről, 100–100 hektár üzemi átlaga alapján: a repce 4,2 t/ha, a búza pedig 6,8 t/ha átlagtermést produkált, amellyel mindkettő jelentősen meghaladja az országos átlagot. A gazdaság egyébként összesen 400 hektárnyi területet mûvel, a meghatározó talajtípus a barna erdőtalaj, de két táblában, összesen 70 hektáron homok is előfordul. A vetésszerkezet őszi búzából, repcéből és kukoricából áll. Arányuk úgy oszlik meg, hogy 100-100 hektáron termesztik az előző két kultúrát, a kukoricát pedig 200 hektáron. Ebből az is következik, hogy két egymást követő évben kerül kukorica ugyanarra a területre. Ilyen esetben elengedhetetlen a talajfertőtlenítés, hogy védekezzünk a kukoricabogár lárvája ellen, de mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a szükséges védekezés megtételével biztonságosan beiktatható a vetésszerkezetbe a kétéves kukorica monokultúra. Józsefék a Santana talajfertőtlenítőt használják, amely teljes mértékben hatásosnak bizonyult. A kukoricabogár olyan kártevő, amelyre vonatkozóan nagy biztonságú előrejelzés nem adható, mert az igen kisméretû tojások a talajban telelnek át, s azok a területen nem egyenletes eloszlásban, hanem gócosan, a talaj 10–20 cm-es mélységében helyezkednek el. Ebből is következik, hogyha nem áll fent a vetésváltás, amely egyben védekezés is, talajfertőtlenítéssel kell védekezni.

A kukoricatermesztés technológiájának fejlesztése a gazdaságban

A kukoricatermesztés tekintetében fontos és jelentős innovációra szánta el magát idén a gazdaság azzal, hogy elkezdték lerakni a precíziós növénytáplálás alapjait, így a következőkben az ezzel kapcsolatos meggondolásokat, elképzeléseket is bemutatjuk. A precíziós mezőgazdaság célja első megközelítésben a termőhelyi viszonyokhoz való minél pontosabb termesztés-technológiai adaptációban fogalmazható meg. Ez a tápanyag-gazdálkodás esetében a táblán belüli termőzónák szerint változó mûtrágyadózisok kijuttatását jelenti. A tápelemtartalom táblán belüli heterogén eloszlásának számos oka lehet, így a táblán belül eltérő talajféleségek, vagy erodált táblarészek előfordulása, heterogén vízmegtartó képesség, továbbá ha egy mai táblát régebben külön táblákban mûveltek, a múltbéli agro-technológiai eltérések (pl. alaptrágyázás intenzitása) a jelenben is számottevően kihathatnak. Az erodált dombos vidékeken a feltalaj termőrétege elvékonyodott, emellett egyes területrészeken az addigi alsóbb talajréteg (alacsonyabb tápelem- és humusztartalommal, kisebb-nagyobb mértékben eltérő kémhatással és kötöttséggel) került felszínre.

Máshol pedig, ahová a vízerózió felhalmozta a talajt, ott tápelem-feldúsulás állhatott elő. Ez a folyamat mennyiségileg is igen jelentős foszforveszteséghez vezethet (jobb esetben csak a táblán belül „helyeződik át”, rosszabb esetben más területre kerülve gazdasági szempontból elveszik és a víznyerő helyek közelébe kerülve környezetterhelő is lehet). Bár a foszfor kevésbé mozgékony tápelem, a talajrészecskékhez kapcsoltan számottevően képes elmozdulni. Mindez azt eredményezi tehát, hogy a mûtrágya mennyiség számításának egyik kiindulópontját jelentő talaj tápanyag-ellátottság igen eltérő lehet egy táblán belül, így a kijuttatandó mûtrágya mennyiségnek is követni kellene ezt a változékonyságot.

A mérleges mûtrágyaszórók megjelenésével ma már adott annak a lehetősége, hogy terület-specifikusan eltérő mennyiségû mûtrágya kerüljön kiszórásra: számítógépes vezérléssel szabályozható egy adott, például egy hektárnyi, vagy annál nagyobb területrészre kerülő mûtrágyadózis. A talaj tápelemtartalma mellett azonban több más talajtani tulajdonság is fontos jellemzője egy területrésznek. Ilyen a talaj szerkezete, agyagásvány-összetétele, szervesanyag-tartalma, kémhatása, vízgazdálkodási és domborzati tulajdonságai. Szinte lehetetlen lenne mindezen és még számos további tulajdonság területrészekre lebontott vizsgálata több száz, akár több ezer hektáros területek esetében. Nehéz is lenne csak a talaj vizsgálatával teljességre törekedni egy termőhely jellemzése esetében, amelynek alkalmasságát végeredményben mindig a vetendő növényfaj termeszthetősége szempontjából ítélik meg. Ebből kifolyólag a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiákban a talaj tápelemtartalmának és fontosabb kémiai tulajdonságainak vizsgálata mellett a növény vizsgálatára is sor kerül.

Ennek két fő módját különböztethetjük meg: egyrészt hozamtérképezésre alkalmas kombájnokkal történő betakarítás esetében készíthető hozamtérkép alapján elkülöníthetőek a gyengébb és a nagyobb termést adó táblarészek. Rendszerint a gyengébben termő részeken emelt szintû tápanyag-adaggal próbálják emelni a termésszintet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alacsonyabb termés oka a gyengébb termőképességû talajfolt, vagy víznyomásos területrész is lehet, vagyis nem feltétlenül a tápanyagellátás a terméslimitáló tényező. Ezért a hozamtérképezés mellett – vagy helyett – további lehetőséget jelent a növényállomány multispektrális légifelvétellel történő vizsgálata, ahogyan azt példánk esetében az erre szakosodott zalaszentgróti Dr. Szabó Agrokémiai Kft. végzi a Jó Gazda Program® keretében. A növényállomány felvételezése alapján különböző termőzónák különíthetőek el egy táblán belül és a talajmintavételezést már ezen zónák szerint lehet kivitelezni, hogy pontos információt nyerhessünk a jellemző tápanyagellátásról.

Merkly-Belus József az általa mûvelt területekre nézve a következő következtetéseket vonta le a növény- és talajvizsgálatok alapján: foszforból gyenge-közepes között változik a talaj tápelem-ellátottsága, káliumból pedig egyértelmû hiány mutatkozik. Ez azzal magyarázható, hogy a megelőző, még a „TSZ” mûködése időszakában folytatott technológia nem gondoskodott kellő mértékben a talaj tápanyag-utánpótlásáról, így hosszú évek folyamán kizsigerelte a tápanyagtőkét. Ez már önmagában elég ok egy intenzívebb és harmonikusabb tápanyagellátás megvalósításához, különösön úgy, hogy az előbbi vizsgálatoknak köszönhetően a táblán belüli heterogén tápanyag-ellátottság is megmutatkozott.

A levont következtetéseket és az azok alapján megvalósított technológiai fejlesztéseket pedig úgy tekinthetjük át a legvilágosabban, ha megnézzük a 2011-ig, majd a 2012-től alkalmazott kukorica tápanyag-ellátási stratégiát. A 2011-ig alkalmazott eljárás értelmében vetéssel egymenetben 200 kg/ha 8-20-30 komplex mûtrágya és 350 kg/ha 27% pétisó került kijuttatásra, majd sorközmûveléskor további pétisót kapott a növényállomány, 150 kg/ha mennyiségben. Ezzel szemben 2012-ben már vetés előtt kijuttatásra került a nitrogén egy része, majd sorközmûveléskor a következő adag, összesen ugyanúgy 500 kg/ha 27% pétisót kijuttatva. A jelentős változást az jelentette, hogy vetéssel egymenetben a Timac Agro Fertiactyl starter mûtrágyát juttatták ki, amely egyrészt egy 8-30 arányú NP mûtrágya, továbbá biostimulátorokat is tartalmaz, amelyek a növényre gyakorolt élettani hatások útján hivatottak a tápanyagfelvételt, ill. -hasznosítást növelni. Kijuttattak továbbá 100 kg/ha kálisót a káliumigény fedezésére. Ezen kívül a Kwizda által forgalmazott Pannon Starter, egy foszfor- és cinktartalmú mikrogranulált mûtrágya kijuttatására is sor került startertrágyaként.

Ennek pozitív hatása főleg a fagyosszentek körüli időszakban érvényesül: a késő tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel a növény, így jó hatású a közvetlenül felvehető és frissen feltáródó foszfor, ill. a kukorica számára különösen jelentékeny cink. A cink utánpótlásáról levéltrágyázás útján is gondoskodnak. Nem nélkülözhető a mikroelemek talajon keresztül történő utánpótlása sem, ugyanakkor mivel mennyiségileg keveset igényel belőlük a növény, eredményesen kijuttathatóak levéltrágya formájában is. Ennek további előnye, hogy a növényállomány fejlettségéhez mérten célzottan megoldható a tápanyag-utánpótlás, amikor az a legjobb élettani hatást fogja kiváltani. A kukorica esetében a cink tekinthető az egyik legfontosabb mikroelemnek és különösen jó foszfortáplálás, vagy talaj-foszforellátottság mellett kell ügyelni utánpótlására, mert a foszfátionok akadályozzák a cinkionok felvételét, így azok relatív hiányát idézik elő. A cink élettani szerepe egyébként több enzim aktiválásában, valamint a nitrogén anyagcsere szabályozásában nyilvánul meg. Az idén megkezdett új tápanyag-ellátási technológia mellett természetesen kontrollterületet is hagytak, hogy összehasonlíthatóak legyenek a hatások. Az így végzett megfigyelések alapján a fentebb leírtak szerinti tápanyagellátásban részesült állományban erősebb a gyökérzet és az erős szél hatására sem dőlt meg annyira.

Apa és fia a kukoricaállomány előtt 2012 július végén

Napjainkban méltán esik egyre gyakrabban szó a növényi kondíció fogalmáról. A hatékony, versenyképes növénytermesztés olyan irányú technológiafejlesztéseket követel meg, amelyek összehangolják az egyes technológiai elemeket, így a talajmûvelést, tápanyag-gazdálkodást és növényvédelmet, hogy gazdaságos beavatkozásokkal lehessen jó minőségû és nagy mennyiségû termést előállítani. Ez a szemlélet pedig felértékeli a növényi kondíciót, hiszen a cél a növény lehetőleg összes igényének (megfelelő talajállapot, növény-egészségügyi és tápláltsági állapot) kielégítése, hogy ne maradjon olyan tényező, amely gátolná az optimális fejlődést. Ismert a foszforellátás jelentősége ebben az összefüggésben, de külön kiemelendő annak szerepe a gyökér fejlődésében. A gyökér tudniillik nem csupán a növény tartását, stabilitását végzi a talajban. Noha e funkció is igen jelentékeny, sokkal fontosabb a gyökér szerepe a tápanyag- és vízfelvételben. Ez indokolja a nagy kiterjedésû és kellően mélyre hatoló gyökérzet fontosságát, hiszen így a talaj mélyebb rétegében előforduló tápelem- és vízmennyiség is elérhető a növény számára.

Mindennek előnye különösen stresszhelyzetekben jelentkezik, amikor pl. aszályos időszakban kiszárad a talaj felső rétege. Ezen összefüggés fényében tekinthető a jól fejlett gyökérzet a növényi kondíció egyik fontos faktorának. A gyökér fejlődését egyik legjobban meghatározó tényező a megfelelő foszforellátottság. Nem hiába lesz egyre inkább a termesztéstechnológiai gyakorlat része kukorica esetében is a megfelelő foszfortáplálás. Noha elsősorban káliumigényes kultúraként szokták jellemezni, mert jelentős mennyiségben veszi fel ezt a tápelemet, a jó növényi kondíció kialakításával kapcsolatban foszforellátása is felértékelődik.

Benedek Szilveszter

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter