Leggyakrabban állattartó telepeinken is a házi léggyel találkozunk. Mivel a házi légy a trágyából, állati hullából felvett táplálékát gyakran kiöklendezi, különösen alkalmas a kórokozók terjesztésére. Mindemellett a testére tapadt mikróbákkal mechanikusan is terjeszti a betegségeket, leggyakrabban a sebfertőzéseket, tőgygyulladásokat, különböző gyomor- és bélbetegségeket (pl. dizentéria), de jelentős a szerepük különféle paraziták terjesztésében is (pl. baromfi galandférgessége). A kórokozók természetesen a légypiszokkal is ürülnek. A nőstény mindössze pár hetes élettartama alatt akár kétezer petét is rakhat, melyekből 2–3 hét alatt kifejlődhet az imágó, így évente akár 8–10 nemzedékkel is felnőhet. Tömeges megjelenésük miatt fontos kártételük a zavaró hatás. Légyinvázió esetén egy tehén percenként húsz védekező mozgásformát végez (fejrázás, farokcsapkodás), ami a tejtermelés, hízóállatoknál a fajlagos súlygyarapodás csökkenését eredményezi. A szívó, nyalogató szájszervvel bíró légyfajokat különösen vonzza az állatok könnye. A kötőhártya felsértésével azután megkönnyítik a véglények szembe jutását (pl. szarvasmarhák fertőző szaruhártya- és kötőhártya gyulladása). Kedveli az ember és az istállózott állatok környezetét a házi légyhez igen hasonló kerítéslégy is, melynek szárnyvégei vörösek, kora tavasztól késő őszig tanyáznak fatörzseken, kerítéseken, házfalakon. Tömegesen lepheti el a legelésző állatok fejét, szemeit a tanyai légy is, mely a seb- vagy bőrváladékokat nyalogatva, szívókájával a nyálkahártyákat felszakítja. A seblégy leggyakrabban a nedvedző sebeket „támadja”.
Állattartó telepeinken különös figyelmet kell fordítanunk a szúró-szívó szájszervvel rendelkező, a gazdasági állataink vérével vagy testnedveivel táplálkozó légyfajokra is (pl. bögölyök, bagócs legyek, tetûlegyek stb.), mivel ezek zavaró hatása, a „csípéseiknek” köszönhetően hatványozott, ráadásul a házi legyek gyérítésével gyakran a számuk is megugrik.
A legismertebb faj a szuronyos istállólégy, mely hosszú vízszintes irányú szuronyáról és széttárva tartott szárnyairól ismerhető fel. A szúró-szívó szájszervû légyfajok az állatok vérével vagy testnedveivel táplálkoznak, miközben a megszúrt állatokba különböző kórokozókat juttatnak. Ez történhet egyszerû átoltással (pl. a bögölyök terjesztette vérélősködők), de gyakrabban a kórokozó, a légyben mint köztigazdában tovább fejlődik és a légy ezt az új alakot adja tovább (pl. lovak nyári vérzése). Nyaranta a tehénlepényekből kikelő kis szuronyoslégy és a marhalégy is nagy tömegben lepheti el a legelő szarvasmarhákat. A nyári légynyüvességet a pettyes húslégy lárvái okozzák.
A nálunk leggyakoribb bagócs faj, a juhbagócs elevenszülő nősténye lárváit a juh orrnyílásának vagy a szem nyálkahártyájának közelébe rakja, ahonnan a lárvák az orrüregbe vándorolnak. A lárváktól a juhok orrukat dörzsölve, tüsszögéssel igyekeznek megszabadulni. A lárvák az orrüregben növekedve az orr- és melléküregeinek hurutját okozzák. A lárvák vándorlásával a gennyes folyamat az agyburokra is átterjedhet.
A legyek elleni védekezésnél az állattartó telepeken is a megelőzésre kell koncentrálni. Mivel a telepen lévő légypopuláció 70–80%-a a trágyában van, a legtöbb példányt itt tudjuk „megsemmisíteni” a trágya, mint tenyészőhely gyakori elszállításával, kezelésével, a „rend és tisztaság” megteremtésével.
A repülő, felnőtt példányok ellen kombinált védekezést kell alkalmazni. A permetezőszerek önálló és folyamatos alkalmazása rezisztenciához vezet. Különösen fontos a gyomorméregként ható csalétkek használata, illetve a zárt terekben (pl. fejőház) a csapdák (pl. ragasztós zsinór) alkalmazása. A permetezőszerek, illetve csalétkek alkalmazásánál hatóanyag-rotációra kell törekedni. Ügyelni kell az előírt dózisok betartására, a kezelt felületek milyenségére (meszelt felület csökkenti a hatékonyságot), méretére és helyére.
Ügyelnünk kell a legyek biológiájára is, hiszen a szúrólegyek például csalétkekkel nem irthatók, a legyek tartózkodási helyének ismerete pedig a vegyszerkijuttatás helyének meghatározásában segít. Ezen módszerek betartásával, folyamatos tervszerû irtással, a legelők, istállók higiéniájának fokozásával a védekezés hatékonysága fokozható, a rezisztencia kialakulása lassítható vagy akár el is kerülhető.
Kiss Barnabás
A cikk szerzője: Kiss Barnabás
