Nagy kincs az órepce
Nemcsak az őszi szárazság tizedelte meg a repcevetéseket, hanem a húsvéti fagyok tovább rontották a várható repcetermés előrejelzéseket.
Élénk kereslet alakult ki az órepcére, jelenleg 470–480 €/t áron keresik telephelyen gépkocsira rakva. Az új termésû repcére is szívesen kötnének üzleteket a kereskedők 140 E Ft/t körüli árakon.
A másik olajos növényünk, a napraforgó piacán is keresleti nyomás van. Jelenleg az ónapraforgót 400–405 euróért keresik. Tavaly tavasszal 100 E Ft körül volt az új termés ára, most biztosan szerződhetünk 120 E Ft felett is. Várhatóan, a kitárcsázott repce helyére zömében napraforgó kerül majd.
Tavaszra a spekulánsok arra számítottak, hogy a kukorica ára csökkeni fog a kitavaszodásra. Ez elmaradt! Nyugat-európai piacokon 210 €/t áron cserél gazdát, annak ellenére, hogy Franciaországban 4%-kal nő a vetésterülete. Nálunk is 180–185 eurós áron keresik a környező országok kereskedői.
Sajnos a gyengébben álló búzatáblák is szenvedtek a fagytól. Sokan már a kárelhárításra is gondolnak, megfelezték a tavaszi fejtrágya adagokat, hogy felesleges költségekbe ne verjék magukat.
A gabonaszövetség egységes álláspontja szerint a kereskedelmi árualap, amely kerülhet exportra illetve ipari felhasználásra is, nem tartozhat az „élelmiszerláncról és annak hatósági felügyeletéről szóló törvény” hatálya alá és a végrehajtási rendeletet is úgy kell megalkotni, hogy ez egyértelmû legyen minden piaci szereplő számára.
Az élelmiszerláncról és annak hatósági felügyeletéről szóló törvény célja a biztonságos élelmiszer előállítása Magyarországon, mely törekvéssel egyetértünk, de ebben az esetben véleményünk szerint az export egyértelmûen nem tartozik a törvény hatálya alá. Az export esetén megszakad a lánc, hiszen az áruból nem keletkezik élelmiszer a belföldi piacon, sok esetben nem is ismerjük a végső felhasználási célját.
A tömegáru exportja során a hatóság nem ellenőriz, tehát nem merül fel olyan költség, amelynek ellentételezésére igényt tarthatna és a jövőben sem látjuk, hogy milyen szolgáltatásokat nyújthatna az exportőrök számára. A vevő igényeinek megfelelően az exportőr a saját költségére végezteti el a kívánt vizsgálatokat, akár tételenként. Ezért jogosan tekinthetik az exportőrök a felügyeleti díjat ellenszolgáltatás nélküli bevételszerző tevékenységnek.
A felügyeleti díjnak a tömegáru exportra történő általános kiterjesztése hátrányosan érintené a legális magyar gabonaexportot és tovább növelné a versenyhátrányt.
Lánckereskedelem esetén egyazon tétel többször is gazdát cserélhet esetleg anélkül, hogy az áru fizikailag elhagyta volna a raktárt. A nettó árbevételen alapuló felügyeleti díj ebben az esetben azt jelenti, hogy egy tétel után többször is kell felügyeleti díjat fizetni, hiszen minden közbenső szereplő árbevételébe is beleszámít a tétel értéke. Ez elfogadhatatlan a piac számára.
Nem egyértelmû, hogy a felügyeleti díj alapját képező előző évi nettó árbevétel hogyan csökkenthető azon tevékenységekkel, melyekre nem terjed ki az élelmiszerlánc-felügyelet és ez hogyan és milyen okmányokkal igazolható. Ugyanaz a termék rendeltetésétől függően ugyanis képezheti vagy nem a felügyeleti díj alapját (pl. gabona/olajos mag kerülhet takarmány-, élelmiszer-, export vagy ipari célú felhasználásra).
Igazságtalannak és elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozóknak egyazon dologért immáron háromszor is fizetniük kell. Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók eddig is komoly összegeket fizettek a hatósági laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséért. Súlyos milliókból építették ki saját önellenőrző (HACCP, ISO, GTP, GMP stb.) és nyomon-követhetőségüket biztosító rendszerüket. Ezen felül – az új intézkedés alapján – a hatósági ellenőrzést ellátó intézmény fenntartását is finanszírozniuk kell a NÉBIH-nek befizetendő felügyeleti díj formájában, amellett, hogy minden vizsgálatra tételesen meg kell fizetni a mindenkori vizsgálati díjat is.
Mindaddig, amíg a felügyeleti díj bevezetésével párhuzamosan az élelmiszerlánc-felügyelet területéhez kapcsolódó igazgatási és szolgáltatási díjak rendszerének felülvizsgálatára nem került sor, nem világos a piac szereplői számára, hogy a felügyeleti díjat mire fogják felhasználni és az sem világos, hogy a befizetett díj ellenében milyen ellenszolgáltatást kap a befizető.
A törvény sajnos nem egyértelmû a piac minden szereplője számára. Vita van abban a tekintetben is, hogy mely tevékenységek, szolgáltatások után kell megfizetni a felügyeleti díjat és melyek után nem.
