A növényi olajok iránti kereslet világszerte nő, a FAO és az OECD közös előrejelzése szerint az olajos magvú növények termesztése 2020-ig 23 százalékkal fog emelkedni a 2008-2010-es bázisidőszakhoz képest. A növényi olajok felhasználása elsősorban a fejlődő ázsiai országokban (Kínában és Indiában) bővülhet, ahol a számában és fizetőképességében gyarapodó népesség élelmezését szolgálják majd. A fejlett országokban a bioüzemanyag célú felhasználás emelkedése várható. Az előrejelzés szerint 2020-ban az EU-ban felhasznált növényi olajok felét biodízel-üzemek dolgozhatják fel.
Az EU klímavédelmi és energiapolitikai céljai érdekében ösztönzi a bioüzemanyagok gyártását. Az Európai Parlament 2009/28/EK számú irányelve egyebek mellett minden tagállam számára egyformán kötelezővé teszi a közlekedésben felhasznált megújuló energia részarányának 10%-ra emelését 2020-ig. Magyarország a Nemzeti Megújuló Energiahasznosítási Cselekvési Tervében határozta meg a célok elérésének ütemezését. A terv szerint az évtized végére 202 ktoe (ezer tonna olajegyenértékben kifejezett energiatartalmú) biodízel felhasználását irányozza elő a közlekedésben. Ez mennyiségét tekintve 230 ezer tonna biodízelnek felel meg, amiből 25 ezer tonnát használt sütőolajból, 205 ezer tonnát viszont elsősorban repceolajból lehet előállítani. A cselekvési terv a repceolaj alapú biodízel teljes mennyiségének belföldi és hazai alapanyagból történő gyártását irányozza elő.
A fentiek alapján, mind Magyarországon, mind az EU-ban, mind globálisan a növényi olajok keresletének bővülésére lehet számítani a jövőben. A magyar mezőgazdaság a belföldi szükségletet jóval meghaladó mennyiségû olajos magot termel. Magyarország önellátottsági szintje az Eurostat adatai szerint az elmúlt években a napraforgóból 200 százalék, a repcéből 3-400 százalék körül mozog. Ezen túlmenően a belföldön előállított növényi olajból nagy mennyiség kerül kivitelre. Nettó exportunk az elmúlt négy év (2008-2011) átlagában napraforgómagból 565 ezer tonna, repcemagból 581 ezer tonna, napraforgóolajból 180 ezer tonna volt. Repceolajból Magyarország nem volt önellátó a vizsgált időszakban, nettó importunk évente átlagosan mintegy 20 ezer tonnát tett ki.
Mint az agrárium számos más ágazatában a termeléshez és a hazai feldolgozáshoz képest nagy mennyiséget exportálunk magként, feldolgozatlan formában. Közismert és gyakran hallott tény, hogy az alapanyag exporttal munkahelyeket és hozzáadott értéket exportálunk, veszítünk el. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a külföldön történő feldolgozás révén a melléktermékek is külföldön hasznosíthatóak, történjék ez akár biomasszaként, akár takarmányként. Nem a hazai feldolgozóipart szolgálja a magyar mezőgazdasági termelés, a melléktermékek nem a hazai energetikai célokat szolgálják, nem a hazai állattenyésztést segítik hozzá olcsóbb takarmány alapanyagokhoz. A helyzet a közeljövőben megváltozhat.
A meghatározó üzemek közül a legnagyobb napraforgó feldolgozó kapacitással Magyarországon jelenleg a Bunge martfûi gyára rendelkezik. A Bunge 250 ezer tonna napraforgóolajat állít elő évente, amit korszerû technológiával finomítanak, és étkezési célra vagy exportra értékesítenek. Középüzemnek tekinthető az NT Kft. kiskunfélegyházi feldolgozója, itt 100 ezer tonna magból évente mintegy 40 ezer tonna olajat nyerhetnek. A komáromi Vandamme kapacitása 20 ezer tonna napraforgómag feldolgozását teszi lehetővé. A Bunge és az NT Kft. üzemei repcét is fel tudnak dolgozni, de profiljukban a napraforgóolaj gyártása az elsődleges jelenleg.
Az inkább repcefeldolgozónak tekinthető üzemekből több is létesült. Egyaránt 120 ezer tonna mag feldolgozására képes évente a KITE sajóbábonyi és a Zöldolaj visontai gyáregysége, kisebb olajütők épültek Sarkadon és Bábolnán.
A magyarországi növényolajgyártásban és külkereskedelemben nagy változást hozhat a Glencore Foktőre tervezett üzemének beindítása, amely évi 600 ezer tonna olajos mag feldolgozására lesz képes. A cég tervei szerint ebből évi 150-400 ezer tonnára tehető a repcemag – természetesen az olajnövények árának és elérhető mennyiségének függvényében. Emellett a komáromi Rossi biodízelgyár új többségi tulajdonosa, a szlovák Envien – a tervek szerint – nyersolajtermeléssel kívánja bővíteni Magyarország legnagyobb biodízelüzemének a tevékenységét.
A 44/2009. (IV. 11.) FVM rendelettel kiskapacitású (1-10 ezer tonna/év) nyersszesz- és nyersolajgyártó üzemek létesítésére meghirdetett támogatásra nyolc olyan pályázatot nyújtottak be, amely olajütő létesítését tûzte ki célul. E pályázatok összesen 33 ezer tonna nyersolaj kapacitásra szóltak, ismereteink szerint a beruházások többsége elakadt.
Az olajos magvak feldolgozása történhet egyszerû hidegsajtolással, meleg sajtolással, valamint sajtolással és azt követően extrahálással. A három eljárás különböző mennyiségben hagy olajat a magban, ennek és a hőkezelésnek köszönhetően eltérő takarmányértékû melléktermék képződik. A feldolgozás melléktermékeként a sajtolás esetében pogácsa, az extrahálás esetében dara keletkezik. Az extraháló beállítása drága, de nagyüzemi körülmények között megtérülő beruházás, tekintettel arra, hogy a gyártás célja elsődlegesen az olaj kinyerése. Míg a sajtolással történő olajkinyerés után 10-12 százaléknyi olaj a pogácsában marad, addig az extrahálással ez a „veszteség” 2-3 százalékra csökkenthető. Mind a Bunge, mind az NT, mind az épülő Glencore üzeme extrahálóval is rendelkezik.
A kisebb üzemekben, helyi présekben túlélhet a hidegen és a melegen sajtoló technológia is, véleményünk szerint, azonban ehhez hosszú távon a kisüzemekben termelt olaj extra támogatása (pl. a biodízelgyárak részére kötelező átvétel előírása) lesz szükséges. Az olaj, illetve a pogácsa és a dara árainak aránya miatt ugyanis az extrahálással befejeződő feldolgozás jövedelmezőbb, mint az egyszerû sajtolás. A repce esetében pl. 2011-ben a mag megközelítőleg 130 ezer Ft, az értékesített olaj 290 ezer Ft, a repcedara 50 ezer Ft, a repcepogácsa pedig 60 ezer Ft volt tonnánként a piacon. Számításaink szerint 1 tonna repce feldolgozása után az extrahálóval is rendelkező üzemek árbevétele 17 ezer Ft-tal volt magasabb, mint az egyszerû olajütőké, ami az extrahálás költségeire is fedezetet nyújt.
Eltekintve az esetleges további kisüzemek létesítésétől, illetve a Rossi leendő olajütő üzemétől, már a Glencore foktői gyárának beindulása is azt eredményezheti, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb mennyiségû olajipari melléktermék hasznosítására lesz lehetőség. A hasznosítás módja lehet az export is, hiszen a termékek piaci kereslete jelentős, és a befektetők nem véletlenül keresnek telephelyet a Duna mellett. Energetika célra az olajos darák fermentálhatóak biogázüzemben, vagy közvetlenül eltüzelhetőek biomasszaerőmûben. Az állattenyésztés szempontjából természetesen az lenne a leghasznosabb, ha a melléktermékek versenyképes áron takarmányként hasznosulnának.
A növényolajipari melléktermékek külkereskedelmi forgalma már jelenleg is jelentős, az importban a szójadara, az exportban a napraforgódara a meghatározó. Az állati eredetû termék-előállításhoz nélkülözhetetlen takarmányozási alapanyag a szójadara, behozatala azonban 2008 és 2011 között több mint 170 ezer tonnával esett vissza (1. táblázat). Szójadarából és repcedarából Magyarország a 2008–2011-es időszakban nettó importőr volt. A napraforgódara kivitele 2009-ben több mint kétszeresére bővült. Ennek oka, hogy Lengyelország felé 2009-ben 50 ezer tonnával bővült egy év alatt a kivitel, a 2008. évi 9 ezer tonnáról. A lengyel piacra irányuló kivitel nem bizonyult tartósnak, mivel az oda kivitt napraforgódara mennyisége 2011-ben 7 ezer tonnára esett vissza. A napraforgódara 2010-es kivitele 103 ezer tonnára, míg 2011-ben 92 ezer tonnára mérséklődött. A magyarországi napraforgódara legfontosabb piacai Olaszország (33 ezer tonna), Szlovénia (15 ezer tonna) és Németország (11 ezer tonna) voltak 2011-ben.
1. táblázat: olajos darák külkereskedelme Magyarországon. M.e.: tonna
Nagyításhoz katt a képre
Az olajos darák biogázüzemben történő felhasználása jóval kevésbé elterjedt, mint az erőmûvi égetés. Az olajos darák biogáz hozama száraz anyagra vetítve viszonylag jó. Az olajos darák fermentációjával száraz anyagra vetítve, a kukoricaszilázzsal megegyező mennyiségû biogáz, tonnánként mintegy 600 m3 nyerhető ki, ami ugyan csak fele a zsírokkal elérhető hozamnak, de közel kétszerese a hígtrágya kihozatalának. Mivel a kukoricaszilázs fajlagos ára jóval alacsonyabb, a biogázüzemeknek még a hazainál kedvezőbb szabályozás mellett is csak rendkívüli esetekben éri meg olajos darákat használni. Magyarországon a Zöld Olaj BB Zrt. visontai növényolajüzemének melléktermékei kerülnek részben erőmûvi tüzelésre biomasszaként. Ezt az üzem elhelyezkedése is segíti, hiszen a feldolgozó telephelye a Mátrai Erőmû Zrt. ipari parkjában található. A Glencore terveiben ugyancsak szerepel az üzem biomassza erőmûvel történő bővítése.
Szakértők szerint a jelenlegi árviszonyok mellett a legkedvezőbb a melléktermékek takarmányként történő értékesítése. Egyelőre nem kell attól tartani, hogy az energiacélú felhasználás miatt az állatállomány takarmányellátása veszélybe kerülne. A hazai előállítású olajos darák takarmánycélú felhasználásának azonban a takarmányozás oldaláról is megvannak a korlátai.
Magyarországon a nagy keverék-takarmánygyártók extrahált szójadarát általában 16%-os, napraforgódarát 3-4%-os, míg repcedarát 1-2%-os arányban használnak. A nyersfehérje-igény 80%-át a szójadara, míg a fennmaradó 20%-ot a napraforgódara, a repcedara és a halliszt adja a hazai abraktakarmányokban.
A magyarországi olajosnövény-feldolgozás során az extrahált napraforgódarából képződik a legtöbb. Az extrahált napraforgódara nem tartalmaz antinutritív, toxikus anyagokat. Az I. osztályú, 10-12%-os rosttartalmú termék fehérjetartalma a 40%-ot is elérheti. Lizinben szegény, kéntartalmú aminosav szintje viszont magasabb, mint a pillangós magvaké, továbbá jelentős a foszfortartalma. Rosttartalma fontos minősítő paraméter, a héj az olajkivonás során elveszti a rugalmasságát, töredezett éles, szilánkos lesz, ami sértheti a bél nyálkahártyáját, célszerû emiatt apróra darálni. Elsősorban kérődző takarmány, de a kis rosttartalmú termékekből baromfi és sertéstápokban is szerepelhet 5-10%-os arányban. Izgalmasabb a hidegen sajtolt napraforgódara, amelyben a préselés hatékonyságától függően 12-14% olaj marad. Ez kiváló energiaforrásként vehető számításba, valamint kedvező a hatása a dercés késztápok porfrakciójának mérséklése szempontjából is. Mivel külön antioxidáns védelmet, mint alapanyag nem kap, a sav-peroxidszám garancia főleg a nyári hónapokban hasznos lehet. Hátránya, hogy nagyobb mennyiségben ritkán fellelhető.
A biodízelgyártás alapanyagaként elsősorban a repcével kell számolni, a repce feldolgozása ezért mindenképpen bővülni fog a jövőben. Magyarország repcemagkivitele (vetőmag nélkül) 618 ezer tonna volt 2011-ben (2009-ben 709 ezer tonna). Jelenleg Magyarországon mintegy 350 ezer tonna repcemag feldolgozására alkalmas olajütő kapacitás van, ezekben mintegy 140 ezer tonna nyers repceolaj állítható elő. A 2009-ben felvásárolt repce mennyisége ezzel szemben csak 175 ezer tonnát tett ki, mivel az olajütők egy része nem mûködött, illetve a kapacitások kihasználása akadozik.
A repcedarát az elmúlt évtizedekben csak ritkán etették sertéssel, mivel a korábban termesztett fajták magas erukasav tartalmuk miatt kesernyés ízt kölcsönöztek a takarmányoknak, mustárolaj-glikozidjai pedig amellett, hogy szintén rontották az ízletességet, golyvaképző hatásúak. Noha a jelenlegi felhasználás a lehetőségektől messze elmarad, a hazai magfeldolgozás fejlődése a jövőben a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiség elhelyezését teszi szükségessé. Franciaországi adatokból, valamint a hazai állatállomány-statisztikákból kiindulva számításaink szerint a takarmánycélú felhasználás akár a 190 ezer tonnát is elérhetné. A repcedara takarmánycélú felhasználása akkor növelhető efelett, ha az emészthetőségét sikerül javítani, illetve ha az állatállomány az elkövetkező években nő (2. táblázat).
2. táblázat: a repcedara etethetősége
Magyarországon a visontai Zöld Olaj BB Zrt.-nél speciális meleg préseléssel nyerik ki az repceolajat, amely a visszamaradó olajpogácsa takarmányértékét növeli. A terméket vizsgáló kutatók megállapították, hogy a feldolgozás révén a takarmányérték javult, de a szójadaráétól még mindig jelentősen elmarad és már a szárazanyag-tartalom 10-20 százalékos arányában etetve visszavetette a tejtermelést és rontotta a tej minőségét a teheneknél.
Az olajos darák felhasználását több tényező korlátozza. A szójához képest kedvezőtlenebb aminosav szerkezetük (alacsony lizin). A Kaposvári Egyetem szerint a szója legfeljebb 50 százalékban váltható ki repce- és napraforgódarával, és csak akkor, ha az aminosav egyensúlyt szintetikus aminosavak hozzáadása biztosítja. A szintetikus aminosavak piaci ára is befolyásolja, hogy meddig érdemes elmenni repce- és napraforgódarával a keveréktakarmány-gyártásban. További szempont lehet, hogy míg az importált szójadara nagy mennyiségben és közel egységes minőségben áll rendelkezésre, addig a hazai olajos darák és főleg az egyéb élelmiszeripari melléktermékek minősége gyakran kiszámíthatatlan. A repcedaránál fontos a fajta, a glikozid-tartalom pontos ismerete. A napraforgó- és a repcepogácsa többszörösen telítetlen zsírsavtartalma ugyan „egészségesebb” húst eredményezhet, de a húsminőséget valamelyest ronthatja, a sütőipari veszteséget növelheti. Ezeket a szempontokat is mérlegelni kell a takarmányadag összeállításakor.
Garay Róbert és Nyárs Levente
AKI
A cikk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) TECH_09-A3-2009-0227 sz. kutatási projekt támogatásával készült.
A cikk szerzője: Garay Róbert
