Az őszi kalászosok aktuális gyomszabályozási kérdései – elméleti alapvetések és a szarvasi Misa Farm Kft. tapasztalatai
A mai intenzív mezőgazdasági termelés szerkezetének alapvető elemét jelentik a gabonafélék. Magyarországon mintegy 4,6 millió hektáron termesztett növények közül a kalászosok körülbelül 1,5 millió hektárt foglalnak el. Szinte minden gazdaság foglalkozik termesztésükkel, és így az állományban elvégezendő gyomszabályozási feladatokkal is. Az őszi és tavaszi vetéseknek egyaránt kedvező előveteménye, mert állományban és/vagy tarlójukon a más kultúrákban nehezen irtható gyomnövények (pl. évelő kétszikûek) ellen is kellő hatásfokkal védekezhetünk. A kalászosokat előszeretettel alkalmazzák az agrárszakemberek, mert ismeretlen gyomflórájú területeken is megfelelő mértékû gyomirtás végezhető el az állományban, így érzékenyebb kultúrák (pl. napraforgó) jó előveteménye. A gabonatermesztés növényvédelmi technológiájának egyik alappillére a megfelelő hatékonyságú gyomirtás, ugyanis a gyomok a kalászos kultúrákban okozott közvetett (tápanyag, fény, nedvesség, élettér elvonása) kártételükkel némely esetben drasztikus terméscsökkenést okoznak. Ebből kifolyólag büntetlenül nem hagyhatóak el egy vegetációban sem.
A kalászos táblák leggyakoribb gyomnövényei a T1-es T2-es életformacsoportba, vagyis az ősszel kelő, áttelelő egyéves, valamint a G3-as csoportba tartoznak. Célszerû a tarló gyomnövényzetét a növényállományétól elkülönítve említeni, ahol az évelők mellett a T4-es életforma tagjai dominálnak.
Magról kelő egyszikûek: nagy széltippan (Apera spica venti), fedélrozsnok (Bromus tectorum), egynyári perje (Poa annua), héla zab (Avena fatua), ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides).
Magról kelő kétszikûek: ragadós galaj (Galium aparine), szarkaláb (Consolida) fajok, pipacs (Papaver rhoeas), kék búzavirág (Centaurea cyanus), konkoly (Agrostemma githago), tyúkhúr (Stellaria media), mezei árvácska (Viola arvensis), pipitér (Anthemis) fajok, füstike (Fumaria schleicheri), vetési hérics (Adonis aestivalis), veronika (Veronica) fajok, árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus).
Évelő kétszikûek: apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei acat (Cirsium arvensis), útszéli zsázsa (Lepidium draba), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), szeder (Rubus caesius).
Évelő egyszikûek: nád (Phragmites australis), tarackbúza (Elymus repens).
Az alkalmazandó gyomszabályozási technológia agrotechnikai és kémiai növényvédelmi elemekből együttesen épül fel. A technológiai lépéseket betartva lesz a legjobb esélyünk arra, hogy jól gyomirtott kalászos kultúránk legyen.
Az agrotechnikai elemek a következők:
- terület-kiválasztás,
- vetésváltás illetve vetésforgó,
- talajmûvelés, magágykészítés minősége,
- optimális vetésidő,
- megfelelő csíraszám.
A terület-kiválasztás és a megfelelő növényi sorrend betartása elsősorban nem a megfelelő gyomszabályozási hatékonyság miatt, hanem az egyéb növényvédelmi károsítók (kórokozók, kártevők) kártételének alacsonyabb szinten tartása szempontjából fontos. A talajmûvelés, magágykészítés minősége nagyon lényeges a gyomirtásban. Vannak olyan hatóanyagok és készítmények, melyeknek optimális hatásuk kifejtéséhez „asztallap” simaságú talajfelszínt kell biztosítani. (Ez a preemergensen alkalmazott szereknél szükséges.) Emellett a magágy minősége nagymértékben befolyásolja az elvetett mag fejlődését is. Rossz magágy esetén elhúzódó és nem egyöntetû keléssel kell számolni, aminek következményeként a kultúrnövénnyel együtt csírázó gyomok fejlődésbeli előnyre tesznek szert, és ezáltal fokozódik kártételük. Az optimális vetésidő betartásával szintén a növények megfelelő kezdeti fejlődését segíthetjük elő, ami a gyomnövényekkel vívott küzdelemben előnyünkre válik. A jó időben elvégzett vetés mellett az alkalmazott csíraszámra is kellő figyelmet kell fordítani. A következetesen megválasztott csíraszámmal alakítjuk ki a megfelelő állománysûrûséget, amely kihat a bokrosodás mértékére, amivel ugyancsak a gyomosodással szembeni védelmet fokozzuk.
A kalászosok kémiai gyomszabályozásában a kelés utáni (posztemergens) kezeléseket alkalmazza a termesztési gyakorlat, melyeket végezhetünk ősszel és/vagy tavasszal. Az őszi kezelések Magyarországon ritkák, de mégis mellette szól, hogy a gyomkonkurenciát korán kikapcsolhatjuk, a kultúrnövény gyomoktól zavartalanul fejlődhet, megfelelő szerválasztás esetén az őszi kalászos gyomirtásával tavasszal már nem kell foglalkozni (csökken a tavaszi munkacsúcs), ezenfelül a kései, szárba szökkenés után elvégzett herbicides védelem hatékonysága gyakran elmarad a kívánatostól. Ez egyrészt a kultúrnövény árnyékoló hatásának köszönhető. Másrészről a megerősödött gyomnövények ellen a gyomirtó szerek kevésbé hatásosak, illetve ugyanazon hatás elérése érdekében a dózist meg kell emelni, ami plusz költséget jelent és akár a kultúrnövény károsodásával jár. Őszi gyomirtási kezelésre meleg, csapadékos ősz esetén szokott sor kerülni, amikor már ősszel számottevő mértékû a gyomok fejlődése. A tavaszi állománykezelések előnye viszont, hogy ekkor tudunk csak olyan gyomnövények ellen védekezni – mint az évelők (mezei acat, apró szulák) – melyek tavasszal hajtanak ki, így az ősszel kijuttatott herbicidek hatástalanok ellenük. Gyomirtó szerek széles skálája áll jelenleg a termesztők rendelkezésére, ebből kifolyólag ebben az időszakban végzett kezelések hatékonyan és költségtakarékosan végezhetők el. A szerek kiválasztásánál figyelemmel kell lennünk a fajták eltérő herbicid-toleranciájára, mert a helytelen dózisú és kijuttatási idejû herbicid fitotoxikus hatásokat válthat ki. Az egyik jelentős probléma a kalászosok gyomirtásával kapcsolatban, hogy a termesztők jelentős része évről évre ugyanazt a technológiát alkalmazza, ugyanazt a herbicidet juttatja ki, és nem veszi figyelembe a tábla és az évjáratok hatásait.
A témával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatait a lentebb még részletesebben bemutatásra kerülő szarvasi székhelyû Misa Farm Kft. osztotta meg. A termesztéssel kapcsolatos növényvédelmi folyamatokat Lestyan-Goda Zsombor irányítja, aki ezen kívül még 6000 hektáron végez növényvédelmi szaktanácsadást. A vállalkozás által kalászosokkal hasznosított területeken nagyobb egyedszámban fordulnak elő a magról kelő kétszikûek közül a ragadós galaj, a veronika fajok, az árvakelésû napraforgó, magról kelő egyszikûek közül a vadzab, a rozsnok fajok, az ecsetpázsit, az évelő kétszikûek közül az apró szulák és a mezei acat.
Búza betakarítása Szarvason. (Fotó: Lestyan-Goda Zsombor)
A gyomok elleni védekezési technológiát ebben az esetben is az agrotechnikai és kémiai elemek együttes alkalmazása alkotja. Az agrotechnikai elemek (talaj-előkészítés, vetésidő, csíraszám) elvégzése után a kémiai védekezést minden esetben az adott év viszonyainak figyelembe vételével tervezik meg és végzik el. Lestyan-Goda Zsombor szerint: „…a pontos védekezési eljárásnál és annak időzítésénél az adott évjáratbeli gyomfertőzöttség mértékét és a gyomok fenológiai állapotát egyaránt figyelembe kell venni”. Az elméleti alapvetésekben és leírtakkal összhangban a tavaszi posztemergens kezelés az, amiben a jó kalászos gyomirtási lehetőségét látja a növényvédelmi tevékenység irányítója. Megjegyzendő azonban, hogy vetőmagbúza termesztésben meleg, csapadékos őszön őszi kezelésre kerül sor, hogy időben megfékezhető legyen az ilyenkor nagy mértékben fejlődő gyomkonkurencia. Tavasszal a gyomirtó szerek kijuttatását általában a bokrosodás kezdetére időzítik. Ez azonban az időjárási tényezők miatt kitolódhat egy későbbi fenológiai stádiumra is. Ilyen helyzet alakult ki 2011 tavaszán is, amikor a nagy szárazság miatt későbbre, a búza szárbaindulására tolódott a védekezés.
Lestyan-Goda Zsombor
Ekkor már nemcsak a kultúra, de a gyomnövények is fejlettebb állapotban vannak, ezért olyan szereket választott a szakember, ami megfelelő hatásspektrummal rendelkezik a gyomok szempontjából, ugyanakkor a búzán nem okoz fitotoxicitást. E szempontok figyelembe vételével egy hármas hatóanyag-kombinációra (tribenuron-metil + metszulfuron-metil + fluroxipir) esett a választás. Ezt a kombinációt a zászlóslevél megjelenéséig ki lehet juttatni, így lehetőség van egy későbbi eredményes kezelést végezni. A három hatóanyag összetétele biztosítja, hogy hatékony legyen a kétszikû gyomnövények széles skálája ellen. Ennek eredményeként jól irtható többek között a termesztés során gondot okozó ragadós galaj, a veronika fajok, valamint az évelő mezei acat is. (Ha egyéb évelő is előfordul, mint apró szulák, akkor hormon hatású szereket alkalmaz a cég.) A növényvédő szakember jó választását bizonyítja az a tény, hogy a gyomirtó szer tartamhatása következtében az egyszeri védekezés elégségesnek bizonyult, akár a csapadékos 2010. évi vagy a 2011. évi szárazabb tavaszi időjárási viszonyok között végzett kezelések eredményességét vizsgáljuk.
A vetőmagtermesztés esetén a növényvédelem irányítójának fokozottabb figyelmet kell fordítania az egyszikû gyomokra, közülük is a rozsnokra és a vadzabra. Ezeket ugyanis a vetőmag tisztítása során nem tudják kirostálni. Ezért a szakember ebben az esetben olyan szereket választott, amelyek az említett kétszikû gyomok mellett az egyszikûek ellen is megfelelő hatással rendelkeznek. A hatásspektrum mellett a kijuttatás időpontjára is oda kell figyelni, hívja fel a figyelmet a tapasztalt szakember, mert ezeket a szereket a bokrosodás végéig ki kell juttatni. Ilyen tulajdonsággal rendelkezik a jodoszulfuron + mefenpir-dietil kombináció. Lestyan-Goda Zsombor tapasztalatai szerint az említett hatóanyag-kombináción kívül az olcsóbb amidoszulfuron + jodoszulfuron + mefenpir-dietil kombinációnak is van valamennyi hatása az egyszikû gyomok ellen. Sajnos vetőmagtermesztésben ez az egyszikûek elleni hatás nem mindig elég, így előfordul, hogy amikor a vadzab a búza fölé nő, kézi munkával kell azt eltávolítani. 2010-ben erre nem volt szükség, mert a gyomirtó szerek hatása érvényesülni tudott, viszont a 2011-es száraz évjárat miatt nem volt realizálható a szer hatásspektruma, ami miatt az egyszikû gyomok kártétele nagyobb mértékû volt, így alkalmazni kellett a kézzel való eltávolítást.
A 2012-es év a növényvédelmi szakember szerint sok nehézséget fog okozni. A termesztés sikerességét véleménye szerint nagymértékben befolyásolni fogja a kora tavaszi időjárás, valamint az, hogy a gyomok elleni vegyszeres védekezést miként sikerül végrehajtani. Az aszályos ősz miatt ugyanis a növényállomány alig éri el a 4-5 cm-es magasságot, valamint az enyhe tél nagyon kedvez a gyomok fejlődésének. A fejletlen állománynak nem jut érvényre gyomelnyomó képessége, és ha a fejlettebb gyomflóra ellen nem sikerült a megfelelő időben elvégezni a védekezést, akkor az idei évben jelentős mértékû kártételre illetve az abból következő termésveszteségre kell felkészülnünk.
A Békés megyében, Szarvas és Csabacsüd térségében 440 hektáron szántóföldi növénytermesztést folytató Misa Farm Kft. 2011 januári megvásárlása óta mûködik a jelenlegi szerkezetében. Tevékenységüket Steinmacher László tulajdonos, ügyvezető mutatta be. Vetésszerkezetükben a következő növények szerepelnek: őszi búza, őszi káposztarepce, cukorrépa, kukorica és napraforgó.
Steinmacher László
Külön említést érdemel, hogy az összterület felén megoldható az öntözés lineár, ill. csévélődobos öntözőrendszerrel. A földrajzi adottságokból kifolyólag a Körös-holtágak jól hozzáférhető vizet jelentenek az öntözéshez. A cukorrépa, a vetőmag búza és a kukorica kerül öntözésre a termesztett kultúrák közül. A cég őszi búza termesztésében meghatározó a vetőmagtermesztés, a Sirtaki és a Farinelli II. fokú vetőmagját állítják elő és értékesítik viszonteladók felé. Országosan több üzem is részt vesz egyébként ezen fajták vetőmagtermesztésében. Bár a Sirtaki és a Farinelli fajták nem javító minőségûek, az Euro búza osztályt általában elérik minőségben, Steinmacher László nem is a minőségi mutatók miatt ajánlja ezeket a fajtákat. Ezek a fajták magasabb hozamokat biztosítanak, így a mennyiségi többlettermés miatt jobban megérheti egy ilyen fajta termesztése, mint az alacsonyabb hozamú javító minőségûé. Ezt felerősíti, hogy a malmi búza és a takarmánybúza közötti árkülönbség nem olyan nagy, hogy azonos szintre tudna hozni például egy 4 tonnás javító minőségû búzát egy 8 tonnás takarmánybúza terméssel.
Sirtaki állomány (Fotó: Steinmacher László)
Ezt jól mutatják a 2011. évi gabona tőzsdei árak is. A Budapesti Értéktőzsde jegyzései szerint például márciusban 77.985 Ft/t volt a malmi búza és 67.700 Ft/t a takarmánybúza felvásárlási ára, szeptemberben 49.016 Ft/t és 45.928 Ft/t, decemberben pedig 48.745 Ft/t és 45.000 Ft/t. 2011-ben a Misa Farm Kft. 10 tonnás búzatermést ért el ezekkel a fajtákkal 26% sikértartalom és 13% fehérjetartalom mellett. A búza tekintetében egy másik jelentős újítást is végez a cég, mégpedig a durumbúza termelést, ill. termeltetést. Ismeretes, hogy ez az a búzafajta, amelyből az olasz tészták előállításához megfelelő liszt készíthető. Egy olasz nemesítő, a Barilla tésztagyárral együttmûködve nemesít durum búzát, amely garanciát jelent arra, hogy csak olyan fajtákat vezet be, amelyeknek biztos piaca is lesz a tésztagyár részéről.
Három éve Magyarországon is folyik ezen fajták termesztése, 2011-ben már 130 termelő szállította 6500 tonnányi durumbúzáját Olaszországba. A Barilla ezt a tételt a világ legjobb minőségi szintjét elérőnek minősítette, amely azt is jelenti, hogy a Magyarországon megtermelt durumbúza kiváló piaci pozícióval rendelkezik az olasz export tekintetében. A vetőmag termeltetése ezidáig Szombathelyen folyt, amely 2012 tavaszától kiegészül Szarvason történő termeléssel is. A hozam úgy jellemezhető, hogy nem marad el az adott területre jellemző ugyanazon évi őszi búza termés mértékétől. A durumbúza mint tavaszi vetésû kultúra alternatívája lehet a mára már igen beszûkült piaci pozíciójú sörárpának, illetve hozzájárulhat a kukorica monokultúra diverzifikációjához.
A repcetermesztés kora tavaszi aktualitásai a nagyszénási Öt + Egy Kft. gyakorlata tükrében
Az Öt plusz Egy Kft. 1991-ben alakult, elnevezése pedig arra utal, hogy öt férfiből és egy nőből állt akkor. Ma két férfi vezeti a hat alapító közül. A Békés megyei Nagyszénáson és annak 30 kilométeres körzetében 300 hektáron folytatnak szántóföldi növénytermesztést, melyhez további 450 hektár integráció társul. A szolnoki cukorgyár megszûnéséig meghatározó tevékenységüket adta a cukorrépa termelés, mai, átalakult vetésszerkezetük a következők szerint alakul: 80–100 hektárnyi őszi káposztarepce, ill. ugyanennyi területen őszi búza, 60–120 hektár csemegekukorica, 50 hektár ipari mák, 20–40 hektár zöldborsó, a fennmaradó területen pedig árukukorica. Ezt a vetésszerkezetet az öntözés teszi lehetővé, ugyanakkor nem csak az enélkül gyakorlatilag nem termeszthető csemegekukorica és zöldborsó kerül öntözésre, hanem a vetésszerkezetben a csemegekukoricát követő repce is. Temesvári Mihály cégvezető kiemelte, hogy jó eredményeket, 4-5 t/ha átlagtermést hoz az öntözött repce, amely ezért egyre jobban terjed. Az öntözést lineár öntözőrendszerrel, 7 napos fordulókkal végzik, fordulónként pedig 10 mm víz kijuttatására van lehetőség.
Január közepén, beszélgetésünkkor így fogalmazott Temesvári Mihály: „lessük a repcét”. Jelentős veszélyforrást jelenthet a repcében a mezei pocok kártétele, amely a szárazságban igen felszaporodott. Elrágcsálja a növények gyökérnyakát, amely jelentékeny növénypusztuláshoz vezethet. Hóborítás esetén nagyobb a kártétel veszélye, hiszen az nem észrevehető, szemben a mostani hómentes időjárással. Szükség esetén védekezni kell, ezért fontos a folyamatos szemrevételezés. A repceállomány egyébként szép, elérte a 8-10 leveles állapotot és teljesen beborítja a sort. Ennek előfeltétele volt, hogy az augusztus 20-ai vetést követően öntözték a vetéseket, így sikeres volt a kelés.
Temesvári Mihály a szépen fejlődő repceállományban. (Fotó: Dr. Kiss Erzsébet)
Fontos és aktuális kérdést jelent a regulátorozás a repcetermesztésben. Az augusztus végén–szeptember elején elvetett repce esetében rendelkezésre áll a megfelelő aktív hőösszeg mennyiség, hogy a növény nagy biztonsággal elérje az optimális fejlettségi stádiumot. Ezen időszak alatt kialakulnak a termés 60–70 százalékát adó oldalelágazások kezdeményei, a szár kellően megvastagszik, a rendelkezésre álló tápanyag zömét felhasználja a növény. Ezzel párhuzamosan fokozódik a szárbaindulás veszélye is, ami jelentősen növeli a kifagyás kockázatát. Ennek ellensúlyozására ad lehetőséget a növekedésszabályozás, amely ún. regulátor hatású gombaölő szerek alkalmazásával érhető el. Ezek fő célja a repce túlfejlődésének megakadályozásában foglalható össze, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kezelés a hormonális változások miatt nemcsak az áttelelésben segíti a növényt, hanem a tavaszi szárazság tûrésében és az oldalhajtások képződésében is. Mivel a regulátoros kezelés néhány napra mérsékli a növény főhajtásának dominanciáját, segíti az egyidejû virágzást, amely közvetve termésnövekedést jelenthet. Mindez akkor tud igazán hatásos lenni, ha megfelelő tenyészterület áll a növény rendelkezésére. Az Öt + Egy Kft. által mûvelt területeken ősszel már sor került regulátorozásra, a tavaszi kezelés időzítése az időjárás alakulása és az állomány fejlettsége függvényében kerül majd időzítésre. A mostani viszonyok alapján február vége van megcélozva, amelynél korábban, február második hetében is került már sor ilyen kezelésre. A tavaszi regulátorozás optimális időpontjának a növény azon állapota tekinthető, amikor a kezdődő hőmérséklet emelkedés hatására az állomány kezd megindulni a fejlődésben. A beavatkozásra a repceszárormányos elleni rovarölőszeres védekezéssel egymenetben kerül sor, ezért is célszerû a korábbi időzítés.
Külön kiemelendő a Temesvári Mihály által 2011-ben a Monsanto technológiai kísérlet keretében az Excellium hibriddel realizált 6 t/ha repcetermés. A szakember szerint két oka van a kiemelkedő termésmennyiségnek: az alkalmazott agrotechnika és a hibrid genetikai potenciálja. Az átlagosnál magasabb tápanyagszinteket alkalmaztak a kísérleti kezelésben (N: 196 kg/ha, P2O5: 41 kg/ha, K2O: 103 kg/ha, S: 28 kg/ha), továbbá minden növényvédelmi beavatkozáskor juttattak ki lombtrágyát, melynek különösen fontos szerepe van a bór utánpótlásban. Az üzemi gyakorlatban 130 kg/ha nitrogénszinttel dolgoznak, amely potenciálisan 3-3,5 t/ha termésszint elérését teszi lehetővé. A termelés legfőbb céljaként a gazdaságos termelés fogalmazható meg, mely a cég adottságai között így érhető el leginkább. A nitrogén utánpótlással kapcsolatban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a növény a fejlődése során mikor igényli a legtöbb tápelemet. A növény tápelemfelvétele nem statikus, így a tápanyag-gazdálkodási beavatkozások akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha a növény fejlődésének intenzív szakaszaiban, amikor az sok tápanyagot igényel, képesek ezt biztosítani. Nagyon lényeges dologra mutatott rá Temesvári Mihály azzal kapcsolatban, hogy a március–április időszakában esedékes első tavaszi nitrogén kijuttatást követő kb. 2 hónapban, májusig hatalmas tömegû biomasszát képez a repce, amely folyamatos, nagy mennyiségû nitrogén ellátást igényel. Ebből kifolyólag a tavaszi nitrogént nem ammónium-nitrát, hanem karbamid formájában juttatják ki, hogy fokozatos legyen a tápanyag-szolgáltatás. Emellett fontos kiegészítést jelentenek a lombtrágyák is. Temesvári Mihály tapasztalatai alapján úgy jellemzi a repcét, hogy az minden megnövelt nitrogéndózisra képes terméstöbblettel reagálni.
Az Öt + Egy Kft. repce fajtakísérletei. (Fotó: Dr. Kiss Erzsébet)
Benedek Szilveszter
Dunkel Krisztián
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
