A tápanyaggazdálkodás fogalma nem azonos a mûtrágyázással, feladata a talajtermékenység fenntartása, a talaj tápanyag-ellátottságának optimális szinten történő tartása, a növény táplálása környezetkímélően, figyelembe véve a termék iránti igényeket.
A tápanyagellátás sarkalatos kérdés a mezőgazdasági termelés során. Szakértelem, a talaj- és a gazdasági ismeretek együttes alkalmazása szükséges hozzá, hiszen az összes termelési költség közel egynegyedét teszi ki. Ebből is látszik, hogy egy hibás döntés súlyos pénzügyi, gazdasági következményekkel is járhat.
Az 1. ábrán megfigyelhetjük néhány mûtrágyatípus kereskedelmi árának a változását. Míg négy évvel ezelőtt akár 55000 Ft-ért hozzájuthattunk egy tonna ammónium-nitráthoz addig két évvel később már közel kétszer ennyit kellett érte fizetni. Ilyen mértékû áringadozások mellett nem mindegy, hogy miből mennyit juttattunk ki termőterületeinkre.
1. ábra: a mûtrágyaûrak változása 2006-2010. Forrás: KSH
Az optimális mûtrágyamennyiség meghatározásához talajvizsgálatot kell végezni. A mintavételi pontokat célszerû mûholdas helymeghatározó rendszerrel rögzíteni, hogy a kapott eredményekhez térbeli koordinátákat tudjunk rendelni. Ennek révén lehetőség nyílik a minőségi paraméterek térképi megjelenítésére (2. ábra). Ezt követően kielemezve az adatokat úgy kell meghatároznunk az elérhető termés mennyiségét – akár kisebb kezelési egységek vagy több menedzsmentzónára osztva a területet –, hogy a talaj tápanyagszolgáltató képességének, valamint a tervezett termés tápanyagigényének megfelelően hatékony tápanyag-gazdálkodást tudjunk folytatni. Nem célszerû a gyengébb talajtani adottságokkal rendelkező foltokra a jobb részekkel megegyező szintû hozamot elvárni, mivel ez adott esetben jelentős többletráfordítást igényel.
2. ábra: humusztartalom térkép. Forrás: saját szerkesztés
Miután meghatároztuk az elvárt hozamokat, fajtát kell választani. A 3. ábra két köztermesztésben lévő kukoricahibrid tápanyagreakciós görbéjét szemlélteti. Látható, hogy a különböző hibridek lényeges különbségeket mutatnak potenciális hozamaikban és a hozam eléréséhez szükséges tápanyag mennyiségében. Ezért az eltérő tápanyagreakciókat figyelembe kell venni, hiszen jelentős hatással vannak a termésre és a költségek alakulására, ebből adódóan a tervezési folyamat szerves részévé kell tenni. Az adatok beszerzése azonban nehézkes lehet, de a fajtatulajdonosok, szaktanácsadók, kereskedők szinte kivétel nélkül hozzáférnek ezekhez az információkhoz.
3. ábra: két kukoricahibrid trágyareakciós görbéje. Forrás: saját szerkesztés
A talaj- és az elvárt termésadatokból, továbbá a tápanyagigényből kiindulva megtervezhetjük a növény által igényelt kijuttatandó trágyamennyiségeket a különböző hozamelvárásokhoz. Az így kapott eredményeket tovább korrigáljuk a tápanyagreakcióval, s ezekből az adatokból gazdaságossági számításokat építünk fel, akkor az éppen aktuális piaci környezetbe illeszthetjük a termelésünk és akár ökonómiailag optimalizálhatunk, hogy a lehető legnagyobb nyereséget érhessük el a kultúrával.
Következő lépésként a trágyareakciós görbék segítségével kiszámítjuk a nyereséggörbéket (4. ábra), melyek segítségével képet alkothatunk arról, hogy mely hatóanyagszintek mellett érhetjük el a legnagyobb nyereséget. A trágyareakciós és a nyereséggörbék eltérő szintek mellett érik el szélsőértéküket. Az első vizsgált hibrid esetében a potenciális hozam-maximum 140-150 kg/ha, míg a nyereségmaximum 100-110 kg/ha hatóanyagszint mellett van, ugyanezen értékek a második hibridnél 100-110 kg/ha a hozam és 90-100 kg/ha nyereség esetében. A példában szereplő értékek alapján belátható, hogy a legnagyobb hozam elérése ugyan magasztos cél lehet, de pénzügyileg semmiképpen sem indokolt.
4. ábra: a trágyareakcióból számított nyereséggörbe. Forrás: saját szerkesztés
Ezekből fakadóan a fajtaválasztásra fordítsunk fokozott figyelmet, érdemes jó tápanyag-reakcióval rendelkező, már a kis trágyaadagokra is intenzíven reagáló hibridek mellett dönteni s kifizetődő gazdaságossági számításokat is végezni a választás során, hiszen jelentős eltérések adódhatnak a hozam és nyereség legmagasabb szintje között, ami befolyással van a gazdálkodásunk sikerére.
Ha figyelembe vesszük a termőterület táblán belüli változékonyságát és ennek megfelelően tervezzük meg az elvárt hozamot, valamint tekintettel vagyunk a helyi viszonyok differenciáltságára, akkor a tápanyag-visszapótlásunkat magas szinten tudjuk végrehajtani. Ehhez nyújthat segítséget a helyspecifikus, vagy más néven precíziós mezőgazdaság.
Összefoglalva fordítsunk kiemelt figyelmet a tápanyaggazdálkodás tervezésére, hiszen mindazon túl, hogy jelentős költségmegtakarítás érhető el annak szakszerû alkalmazásával nyereségünk is jobban optimalizálható, tervezhető. A gazdaságossági kérdések mellett továbbá fontos szempont a környezetkímélő tápanyag-utánpótlás végrehajtása, a természet felesleges terhelésének csökkentése. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével ajánlható a precíziós technológia mind szélesebb körben történő elterjesztése.
Smuk Norbert, Prof. Dr. habil. Salamon Lajos, Dr. Milics Gábor
NYME, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar
A cikk szerzője: dr. Milics Gábor
