Most vágják az utolsó repce-kísérleteket a Monsanto fejlesztő mérnökei, és mindannyian izgalommal várjuk-vártuk az eredményeket. Nem csoda, hisz ennyi viszontagság és kellemetlen környezeti hatással, mint amennyivel a mögöttünk lévő termesztési szezonban meg kellett a növénynek küzdeni, csak ritkán kell számolnunk. Most aztán tényleg elmondhatjuk, hogy kapott ez a szegény „jószág” hideget- meleget, és mégis kibírta, mégis arról tudunk beszámolni, hogy sikerrel zártuk fejlesztési munkánkat ebben az évben is. Igaz, voltak veszteségeink – mert bizony legalább 10 kísérletet ki kellett zárnunk a tenyészidő folyamán, de mégis maradt annyi értékelhető és jó adat, amire biztonsággal támaszkodhatunk.

Mindjárt elöljáróban elmondanám, hogy az eddig rendelkezésünkre álló 19 nagyüzemi kísérlet összesített átlaga 4,247 t/ha, ebből a tradicionális hibridek kísérleti átlaga 4,398 t/ha, míg az un „semidwarf”, azaz kisebb testû, féltörpe hibrideké 3,678 t/ha. (A differencia tehát nem kevesebb, mint 720 kg!) Szinte hihetetlennek tûnik ez a szép eredmény, legalábbis ebben az évben, amikor a kezdetektől fogva szinte minden pillanatban negatív hatások érték a növényt (lásd 1. ábra).

Ha ezek közül csak érintőlegesen kiemeljük a leglényegesebbeket, mint pl. az őszi vetési állapotokat, amikor is az özönvíz-szerû és szûnni nem akaró esőzések miatt a talajelőkészítés minősége ugyancsak kívánnivalókat hagyott maga után, vagy az időben kitolódott, vagy akár meg is hiúsult vetések azt „eredményezték”, hogy a repcetáblák zöme egyenetlenül kelt és fejlődött, a télbemenetel előtti állapot pedig átlagosan 5-6 levél volt a kívánatos 8-10 leveles rozettás állapot helyett! Szívszorító látványt nyújtottak az őszi–téli–kora-tavaszi vízállások, melyek nagy területeken okoztak kárt, vagy kipusztulást.

A tél ugyan keményebb volt az elmúlt évieknél, de szerencsére a legkritikusabb helyzetekben általában hótakaró védte a növényzetet, így kifagyási aggodalomra főleg a fejletlen repcetáblák adtak csak okot. De végül is se a kísérletekben, sem pedig az üzemi termelésben jelentős kifagyás nem következett be.

A tavasz későn indult, néhány március közepi kellemes tavaszi nap kivételével az átlaghőmérséklet jóval alatta maradt a sokévinek, ezért a tavaszi vegetáció is később és kevésbé kirobbanóan indult, mint a jó években. Ennek persze nem csak a hideg, de az általános szárazság is oka volt, mert az ország nagyon jelentős részén egészen májusig szinte alig esett eső. Paradox helyzetnek tûnt, de végül is be kellett látnunk, hogy mégis igaz az, hogy az őszi-téli rengeteg eső, a vízállások, a talaj víztelített állapota ellenére tavasszal vízhiányt kellett a növényeknek elszenvedniük, ami ugyancsak visszavetette őket az intenzív fejlődéstől. A kiszórt mûtrágyák sokáig „árulkodtak” a bemosó eső hiányáról, és így hatásuk sem realizálódott, ami egy kis lökést adott volna a növényzet fejlődésének. Ennek egyenes következménye lett az is, hogy a növények „sok esetben „törpék” lettek, legalábbis alacsonyabbak, mint normális évjáratokban, kevesebb elágazást hoztak, és bizony sok esetben nagyon korán virágozni kezdtek, ami gyakran előfordul, ha erős stressz éri a növényt.

Az első reménysugarak az „aranyat érő” májusi esőkkel jelentek meg – már ahol voltak – és folytatódott a Medárd körüli záporokkal, zivatarokkal. Ezekben a napokban a növények mintegy fellélegeztek, új erőre kaptak, új oldalhajtások fejlődtek ki az addig szunnyadó hónaljhajtásokból. Akkor éreztük először azt, hogy még nincs veszve minden, és ha mindent megadunk még a növénynek, amit csak lehet, akkor még sok minden jóra fordulhat. Sokat segített ebben az időszakban a gazdák hite és tenniakarása, a „mentsük ami menthető” hozzáállása, amit természetesen támogattak a folyamatosan megjelenő hírek a terményárak folyamatos emelkedéséről! A megfelelő technológiai beavatkozások, a gondos növényvédelem sok helyütt meghozta gyümölcsét, de sajnos a repcetermő területek egy részén – különösen a közép-dunántúli és dél-alföldi területeken a júniusban és júliusban fellépő hirtelen hőség további csapadékhiánnyal párosulva becővesztéseket, rossz szemkitelést okozott, s ezzel a nagy termések reménye is elveszett.

Mégis, a kísérleti gazdaságainkban betakarított nagy termések a 19 betakarított kísérletből 2 helyen – Nagyszénáson és Dalmandon – 5 t/ha feletti – pontosan 5.563, illetve 5.124 t/ha –, „álomtermést” kaptunk. További 12 helyen 4 és 5 t/ha közötti terméseket – ebből 4 esetben közel az 5 tonnához – vágtunk, 3 kísérletben mértünk 3-4 t/ha közötti terméseket és csupán 2 esetben 2-3 t/ha közötti terméseket.

Meggyőződésünk, hogy a legjobbak mindent megtettek a repce kiszolgálásához, ami a technológiát illeti. Példa értékû volt az igyekezet, mely az alkalmazott technológia: növénytáplálás, növényvédelem – itt főleg a többszöri rovarok elleni védekezésekre, a lombtrágyázásokra, a becővédelemre (ragasztóanyagok használata!) gondolok. Öröm volt látni és érzékelni azt a fejlődést, melyet kísérleti gazdáink az elmúlt évek során felmutattak és amivel ilyen nehéz évben is ilyen magas termésszintet értek el!

Mégis az ő szakmai tudásuk, hozzáállásuk, igyekezetük mellett mik lehettek azok a tényezők, momentumok, melyekkel a siker, a nagy termés elérhetővé vált? Azt gondolom, és ezt velük és kollégáimmal is megvitattuk, és egyetértésre jutottunk, hogy első helyen a genetikai alapok fejlődése a magyarázat. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy olyan magas értékû biológiai alapokat nyújtunk a termeléshez – és itt természetesen nemcsak magunkra, tehát a DK fajtákra gondolunk, hanem a hazai piacon rendelkezésre álló nagyszerû fajtaválasztékra globálisan! – mely akár 10 évvel ezelőtt is elérhetetlen álom volt csupán. Mára elértük, hogy minden évben valami újat, valami fontos értékmérő tulajdonságban jobbat kínálunk, mint a korábbi évben. S a fejlődés nem áll meg, köszönet az értékes genetikai forrásoknak, a kiterjedt nemesítő és fejlesztőhálózatnak, a „Mindent a Farmerért” stratégiának.

S ha már a genetikai fejlődés kérdését előhoztuk, hadd osszam meg azt az örömteli és friss élményemet, melyben a kereskedelmi képviselőinknek szervezett repcetúráinkon részesültem. Ezeken ugyanis kereskedő kollégáinkat arra kértük, legyenek ne csak hallgatói, de aktív részesei is a fajtaértékeléseknek. Így nemcsak jobban odafigyelnek, hanem jobban rögzülnek is a látottak, hallottak. Megkértük őket, hogy a kiosztott értékelő lapokon a saját józan ítélőképességük alapján adjanak osztályzatot a bemutatott fajtasorok legfontosabb tulajdonságaira. Így értékelésre került a növénymagasság, a szárszilárdság, a becőréteg vastagsága összefüggésben az elágazásokkal, az egészségi állapot és mindezek eredőjeként az általános összkép, ami tulajdonképpen a fajták összesített potenciálját, értékét hivatott kifejezni. Szinte nem hittem a szememnek, de az összesítések eredménye miden régióban az lett, hogy az egyébként kritikus kereskedő kollégák, akikben sokszor találkozunk a „szomszéd kertje mindig zöldebb” attitüddel, hogy minden tulajdonságban – kivéve a növénymagasságot – a DK hibrideket jobbnak találták a versenytársaknál! Azt gondolom, hogy az abszolút szakmai alapokon álló meggyőződés ad nekünk erőt ahhoz, hogy bízzunk a hibridjeinkben és bízzunk azok előnyeiben!

A biológiai alapok kérdésköréhez szorosan hozzátartozik a vetett-választott fajták genetikai konstrukciója. Biztosak lehetünk abban, hogy az utóbbi évek környezeti stresszhatásainak kivédésében nagy szerepet játszik az, hogy a hibrid-arány folyamatosan növekszik, és mára közel 70%-os! Én is nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy fajtasorainkban kizárólag hibridek szerepeltek, így érhettük el ebben a nagyon kedvezőtlen évben is a közel 4,3 t/ha termésátlagot! De a nagy visszaigazolás mégis a termelőktől jön, akik egyre többször bevallják, hangoztatják, hogy a hibridek alkalmazkodóképessége, s ezáltal biztonsága jobb a fajtákénál!

A technológiai elemek közül a tőszámban beállt változás is jelentősnek mondható. Igazolja ezt az idei alacsony átlagos tőszám, ami a kísérletek átlagában 200-250 ezer/ha körül alakult. De a legjobb példa a repce térkitöltő és regenerációs képességére a dalmandi példa, ahol is kísérlet átlagos tőszáma alig haladta meg a 100-110 ezer/ha-t. A tavaszi tőszámlálások után meg is jegyeztük, hogy ez a kísérlet arra lesz jó, hogy meglássuk, mire képes a repce ilyen alacsony tőszám mellett. Azt hiszem, az elért 5,124 t/ha átlagtermés önmagáért beszél!

A vetésidőt illetően idén a korai vetések voltak a nyerők, ami nem is csoda, ha a nagyon késői, és kedvezőtlen vetőágyakba történő vetési körülményeket nézzük. Tudatában vagyunk viszont annak is, hogy a hibrid repcék zöme nagyon jó fejlődési eréllyel bír, melyek rövidebb idő alatt elérik a biztonságos átteleléshez szükséges fejlettségi állapotot. A genotípusok közötti különbségek viszont lehetőséget adnak a vetésidő széthúzására, s ezzel a munkacsúcsok elkerülésére.

Nagyon jelentős a gyomirtás kérdése, hisz idén is bebizonyosodott, hogy az őszi, időben történő gyomirtást nem pótolja a később, vagy a tavasszal beiktatott gyomirtó kezelés. A fejlesztés eredményeként megvalósított új Clearfield® technológia a hozzá tartozó herbicid-rezisztens hibridekkel erre is jó lehetőséget és előrelépést kínál majd az idei ősztől.

A tápanyag-visszapótlás jelentősége idén annyiban „köszönt vissza”, hogy a szárazság miatt nem hasznosuló mûtrágyák bizony mutatták hatásukat a sok esetben visszamaradt fejlődésben, vagy ellenkezőleg, a legjobb kísérletekben alkalmazott folyamatos, mikroelemeket is tartalmazó tápanyag-kijuttatás elősegítette a nagy termések kialakulását.

Idén is bebizonyosodott a naprakész növényvédelem szükségessége. Idén a csapadékos ősz és a hûvös tavasz miatt a kártevők közül a szárormányosok és a repcefénybogár kártétele kisebbnek bizonyult az átlagosnál, viszont a későbbiekben a becőkárosítok nagy számban jelentek meg. Így aztán aki a korábbi kisebb támadásból kiindulva nem figyelte éberen az állományt, az sajnos nagyon keserû tapasztalatokat szerezhetett a becők nagymértékû károsodását észlelve.

Ide tartozik a regulátorozás kérdése is. Egyöntetû a vélemény a kísérleti gazdák körében is, hogy az őszi, általában fejletlen állományok nem élték volna így túl a telet, ha nem használtak volna regulátort. A betakarítások során véletlenszerûen kihúzott töveken jól látszott a regulátorok szárnyaki rövidítő-erősítő hatása, ami sok esetben 5-7 cm-es átmérőt is eredményezett!

Tapasztaltuk azt is, hogy bár a száraz tavaszon a gombás megbetegedések előfordulását alábecsültük, mégis, a csapadékosabb, párásabb területeken, vagy ha a vetésforgót még a kiváló kísérleti gazdáink sem tartották be kellőképpen, bizony idén is számottevő kórokozó jelent meg. Jó hír viszont, hogy az igényes gazdák most már nemcsak beépítik a gombaölőszeres kezelést a technológiába, de szükség esetén akár többször is alkalmaznak kezeléseket. Ennél is nagyobb öröm volt megtapasztalni azt a különbséget, ami a DK és a versenytárs hibridek egészségi állapota között sok esetben megmutatkozott a kísérletekben. Nagyra becsült kísérleti gazdám egyike tegnap még azt hitte, hogy éretlen a kísérleti állomány, mert az egyes DK hibridek szára olyan zöld. Biztatásomra, miszerint nem éretlen, hanem egészséges az, nyugodtan vágja le, le is aratta, és egyetlen hibrid nedvességtartalma sem érte el a 9%-ot – a zöme 7 és 8 között mozgott! – pedig nem alkalmazott deszikkálást (lásd az 1. és 2. képet).

1. kép: egészséges szár, nulla pergés! DK hibrid

2. kép: sok beteg tő a versenytárs hibridben

Ugyancsak fontos kérdés a hibridek stabilitásának megítélésénél a pergés-ellenállóság. Idén komoly odafigyeléssel próbáltuk objektívvé és megbízhatóvá tenni méréseinket ebben a tulajdonságban is. A parcellák sorai közé speciális „csatornákat” helyeztünk ki, mellette pedig rázóhengerekben is ellenőriztük a hibridek pergés-ellenállását. Ugyancsak friss és meggyőző az élmény nekem és a kísérleti gazdáknak is, hogy a DK hibridek parcelláiban nem találtuk (hallottuk, láttuk) nyomát a kipergésnek.

S amire nem kaptunk választ, legalább is a hazai kísérletekből nem, az a télállóság, melynek objektív megítélésére az elmúlt télen sem volt lehetőségünk. Az európai kísérleti hálózatban azonban akadt néhány olyan hely – Svédországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Csehországban - ahol megvolt a megfelelő kitettség a télállóság mérésére. Ezeket az adatokat hamarosan rendelkezésünkre bocsájtják majd.

S hogy mit kínálunk partnereinknek az őszi vetésekhez? Most, a friss adatok birtokában – bár még a hiányzó egy-két adatsor birtokában módosulhatnak, de annyira nem, hogy megváltoztassa a kialakult meghatározó tendenciákat – bátran állíthatjuk, hogy portfoliónkkal, s köztük a most bevezetésre kerülő újdonságokkal, a jelenleg elérhető hibridek legjobbjait ajánljuk: mind vitalitásban, ellenállóképességben, alkalmazkodóképességben, pergés-ellenállóságban, termőképességében és minőségben.

Csak nagyon dióhéjban összefoglalva: a DK EXQUISITE továbbra is megtartotta zászlóshajó szerepét: mind termésben, mind olaj- és glükóztartalomban, mind alkmazkodóképességben, betegség- és pergés-ellenállóságban a ma Magyarországon elérhető legjobb hibridek egyike, mely a külföldi tapasztalatok szerint kiváló télállósággal is bír. Egyszerûen nem találunk rajta „fogást”, nem találunk gyenge pontot a tulajdonságok között.

A bevezetésre kerülő új, igazi „versenyló” a DK EXCELLIUM, mely különösen intenzív termesztési feltételek között – lásd Nagyszénás, öntözött körülmények közötti első helyezés! – hozza igazi formáját, kiemelkedő termőképességét és különösen magas olajtartalmát. Korábbi és alacsonyabb a DK EXQUISITE-nél.

A DK EXWILL, az idei száraz tavaszon itthon is bebizonyította a nyugat-európai tapasztalatokat, miszerint a szárazsághoz nagyon jól alkalmazkodó, kiváló termőképességû és magas olajtartalmú hibrid. Felépítése kevésbé robosztus és tenyészideje is rövidebb, mint a régebbi DK hibrideké.

A DK EXPOWER egy korai, alacsonyabb szárú, igazán kirobbanó vitalitással, vigorral. Azoknak a termelőknek ajánljuk, akik előnyben részesítik a kisebb testû, korai hibrideket.

Portfoliónk jól bevált „öregjei”: mint az EXOCET, idén újra nagyon jól teljesített, és a termőképesség, az ellenállóképesség és a homokosabb, kevésbé jó talajok bajnokaként újra bizonyított.

Az EXAGONE, mely alkalmazkodóképessége, ellenálló-képessége és vitalitása révén eddig is elvitathatatlan érdemeket szerzett.

Az EXOTIC és a DEKADE, az alacsonyabb árkategóriában újra bizonyították, hogy a generatívabb, könnyen kezelhető hibridek kategóriájában nagyon népszerûek és a legjobb ár-érték arányt képviselik.

De ne feledkezzünk meg a jövőről sem! A bemutatott termés-diagram bizonyítja, hogy a további előrelépés biztosított a jövőre nézve is, hisz a legjobbak legjobbikát képviselő DK hibridet is megelőzi egy új DK fajtajelölt, és a legjobb versenytárasakat még további 2 DK hagyja maga mögött a termésrangsorban (lásd 2. ábra).

A kínált hibridekhez termesztéstechnológiát is kínálunk majd, hisz folyamatosan dolgozzuk fel az agrotechnikai kísérletekben kapott eredményeket. Ezek alapján szeretnénk majd hibridre szabott technológiai tanácsot adni a vetésidőre, a tőszámra, a kijuttatandó tápanyagra, és a növényvédelemre (elsősorban a regulátoros és gombaölőszeres kezelések számára és idejére vonatkozóan az ellenállóképesség függvényében.)

Összefoglalva az elmondottakat, úgy érzem, idén is sokat tanultunk és tapasztaltunk nemesítőinktől és partnereinktől. Aminek a legjobban örülök az az, hogy ebben az évben is bebizonyíthatjuk, hogy a DK repcehibridek egy magas színvonalú technológia alkalmazásával még kedvezőtlen körülmények között is helytállnak, és a lehető legbiztonságosabb választásnak bizonyulnak.

Dr. Kiss Erzsébet

Monsanto