Mûködési elv és agrotechnikai követelmények
A sorközmûvelés célja – szakirodalmi adatok és gyakorlati tapasztalatok alapján – a következők szerint foglalható össze: a talajszellőztetés elősegítése, a talaj cserepesedésének megakadályozása, a csapadék beszivárgásának lehetővé tétele, a gyomok teljes megsemmisítése és esetenként tápanyag talajba juttatása.
A felsorolt mûveletek sikeres megvalósítása érdekében a sorközmûvelő kultivátorokkal szemben a következő agronómiai követelményeket kell támasztani:
- a mûvelési mélység azonos legyen hossz- és keresztirányban egyaránt a megengedhető eltérés: max: 10-15%;
- a talaj fellazítását rögösödés és porosodás nélkül kell végezni. A mûvelőszerszámok nem hozhatnak nedves talajréteget a felszínre, nem tömöríthetik jelentős mértékben a szerszámok alatti talajt. A nagymértékû tömörítés ugyanis akadályozza a talaj légcseréjét és a kultúrnövény fejlődését;
- a gyomok min. 98%-át ki kell irtani, minimális mértékû védősáv mellett,
- a kultúrnövényt nem károsíthatja sem felszín alatt, sem felszín fölött, a kikelt növényeket nem szórhatja be földdel;
- a csatlakozó sorok pontatlansága következtében a felmerülő kultúrnövény sérülés elkerülése érdekében a kultivátorok által mûvelt sorok száma legyen azonos a vetőgépek sorszámával.
A sorközmûvelő kultivátorok felépítése, főbb szerkezeti egységei
A napjainkban már szinte kizárólag függesztett kivitelben készülő sorközmûvelő gépek főbb részei a következők: függesztő szerkezet, vízszintes főtartó gerendely, mûvelőtagok, sorvédő berendezések, kormányzó (iránytartó) berendezés(ek), szállító berendezések.
Függesztő szerkezet: A traktor-munkagép kapcsolat szempontjából megkülönböztetjük a homlok-függesztésû, a has alá szerelt és a hátsó függesztésû kiviteleket. A megfelelő rálátás és a pontos kormányzás szempontjából kedvezőbb megoldások a homlok-függesztésû, ill. a traktor vagy eszközhordozó erőgép alá szerelt (függesztett) változatok. Az ilyen kivitelû gépeknél viszont külön berendezésekkel (általában a hátsó függesztő berendezésre szerelve) kell gondoskodni a traktor (erőgép) keréknyomainak fellazításáról ill. egyes speciális kiviteleknél (traktor oldalára szerelt kultivátor) a traktor alatti sorköz(ök) mûveléséről.
Főtartó gerendely és a mûvelőtagok: A mai modern sorközmûvelő kultivátorok általában egy főtartós kivitelben készülnek. A nagyméretû, 12 soros kukorica kultivátoroknál előfordul segédtartós kivitel is. A főtartók nagy többsége célszerûen négyszögszelvényû acélcsőből készül, de ismeretesek speciális kivitelek is (pl. vezetősínekkel kiegészített körkeresztmetszetû acélcsövek). A főtartók általában egy tagból készülnek, de a nagy szélességû változatoknál megtalálhatók az osztott kivitelû, felhajtható szárnyrészû megoldások is.
A sorközmûvelő kultivátorok legfontosabb egységei a mûvelőelemeket, védőelemeket és mélységhatároló kereket magába foglaló mûvelőtagok. A szerszámok vízszintes mozgását lehetővé tevő paralelogrammás felfüggesztésû mûvelő tagok a főtartóhoz oldható kötéssel csatlakoznak, annak érdekében, hogy elhelyezésük a különféle sortávolságú növényekhez egyaránt illeszthető legyen.
A mûvelőtagok paralelogrammás függesztő szerkezetébe egyes típusoknál – a biztonságos talajba hatolás érdekében – szabályozható előfeszítésû tekercsrugót szerelnek. Szintén a paralelogramma szerkezetbe szokásos beépíteni a mûvelőtag szállítási magasságát lehatároló rögzítő elemeket.
A kultivátor szerszámainak felerősítésére szolgáló kapaszár merev, félmerev, vagy rugós. A merev szerszám mélységtartása a legjobb, de túlterhelés esetén deformálódhat, törhet. A rugós szerszámszár jól követi a talaj és a talajfelszín változásait, a terhelés elől kitérhet, a rugózás segítheti a porhanyítást, a gyomkivágást. Ugyanakkor keményebb talajrészhez érve függőlegesen vagy oldalirányban kitérhet, veszélyeztetve ezáltal a mélységtartást, illetve magát a kultúrnövényt. A függőleges irányú elmozdulásnak van egy másik hátránya is, nevezetesen az, hogy ilyenkor megváltozik a kapa vágószöge. Ez a változás kedvezőtlenül befolyásolja a vágás hatásfokát és a kapa talajmozgatását, amelynek a következményeként növekedhet a talaj nedvességvesztése. A félmerev szerszámszár egyesíti magában az előző kettő előnyeit, de sajnos néhány hátrányát is megtartja. Mindezekből az következik, hogy a szerszámszárat az üzemeltetés feltétele és az alkalmazott kapa típusa szerint kell megválasztani.
A kultivátorok tulajdonképpeni mûködő elemei a szerszámok négy fő csoportba sorolhatók:
1. egyoldalas, más néven saraboló kapák. Jellegzetességük a sekély munkamélység és a mûvelés utáni egyenletes talajfelszín. Kivitelük szerint lehetnek ívben, vagy derékszögben hajlítottak. Munkaszélesség-tartományuk: 150–350 mm;
2. kétoldalas, más néven lúdtalp, vagy szárnyas kapák. Jellegzetességük a kétszárnyú kivitel, amelynél a középrész meredeksége változó, a nagysebességû, csekély emelőhatású alacsony szögállástól, a mélymûvelésre jó lazító hatással alkalmazható meredek szögállásig. Munkaszélesség-tartományuk: 100–400 mm;
3. ékalakú, ívelt formájú lazító kapák. Jellegzetességük a keskeny, csúcsos (lándzsa) forma, általában fordítható kivitelben készülnek. Gyomirtó képességük csak kelőfélben lévő, gyenge állományban érvényesül. Mûvelés után a talajfelszín „nyitott marad”. Munkaszélesség-tartományuk: 30–60 mm;
4. forgókapák, más néven csillagkerekek (rolling-elemek). A küllőskapához hasonló, talajhajtású forgó szerszámok, amelyeknek „fogai” csavartak és élezettek. A fogak jobbos, vagy balos vágásra vannak kialakítva és mivel a haladási iránnyal szöget zárnak be, oldalirányba mozgatják-szállítják a talajt. A talajmozgatás-szállítás a beállítástól függően lehet sorra hordó, vagy sortól távolító. A hajlított fogak darabolnak, forgatnak, a kelőfélben lévő apró gyomokat kiütik, a nagyobbakat elvágják, miközben a talajkérget is feltörik. A forgókapákat nem egyedileg, hanem 2–6 csillagkerékből álló csoportokban alkalmazzák.
Az ismertetett szerszámokon kívül előfordulnak egyedi tervezésû és feladatú formák ill. különleges feladatú kapák is. Ilyenek lehetnek például a TLT hajtású rotációs kapák és a tápanyag talajba juttatására szolgáló növénytápláló kapák.
A kapacsoportok összeállításánál figyelemmel kell lenni a kultúrnövény védelmére, ezért azoknál a csoportoknál, ahol a sor mellett lúdtalp (szárnyas) kapa halad, a növény felöli szárny szélességét csökkenteni szokták.
Különböző kultivátortag típusok (amerikai rendszerek)
a, Töltögető kapa
b, Mulcskapa
c, Forgó kapa
d, Rugós kapa
e, Rugósszárú kapa
f, Tárcsás kapa
Sorvédő berendezések: A sorközmûvelés során elkerülhetetlen, hogy a mûvelőszerszámok bizonyos mennyiségû talajt ne dobjanak a kultúrnövényre, ill. kormányzási hiányosságok következtében veszélyesen meg ne közelítsék a növénysort. A kultúrnövény károsodásának megelőzése érdekében a kultivátorokon sorvédő berendezéseket alkalmaznak, amelyek védőlemezek, védőburkolatok, ill. forgó mozgású védőtárcsák lehetnek. A kultúrnövény maximális védelmét biztosító védőburkolat a pontos beállítás nehézkessége miatt főleg az értékesebb zöldségnövényeknél használatos, míg a talajhajtású védőtárcsák a széles sortávú növények növelt sebességû mûvelésénél előnyösek.
Különböző sprvédő berendezések
a, Sorvédő tárcsa
b, Sorvédő lemes
c, Sorvédő alagút
Kormányzó (iránytartó) berendezések: Az egyenetlen sorok pontos követése sorközmûveléskor elég nehézkes. A homlok és a has alatti függesztésû kultivátorok kormányzása a traktorral (erőgéppel) együtt történik. Más a helyzet a hátsó függesztésû kivitelnél, ahol a traktorvezetőnek előre figyelve kell a sor változásait követni, ugyanakkor a hátul elhelyezkedő kapatagok mozgását kellene irányítani.
Korábban ill. egyes keskeny sortávú kultúráknál (zöldnövények, cukorrépa) még napjainkban is találhatók olyan sorközmûvelő kultivátorok, amelyeken külön kormányos végzi a kultivátor irányítását. A kultivátoron a mûvelőtagok mögött elhelyezkedő kezelő mechanikus vagy hidraulikus mûködtetésû kormányzó berendezést kezel a kultúrnövények sérülésének elkerülése érdekében. Az ergonómiai szempontból kedvezőtlen megoldást a széles sortávú kultivátoroknál iránytartó tárcsás csoroszlyákkal helyettesítik, amelyek mélyen a talajba haladva akadályozzák meg a kultivátor keresztirányú elmozgását, csúszását. A tárcsás csoroszlyák talajban tartását tekercsrugós feszítő berendezések biztosítják.
Szállító berendezések: A nagyméretû, 6-12 soros kultivátorok szélessége meghaladja a gépek szállítási szélességére vonatkozó előírásokat. Széles körben ismeretes a kultivátorok hosszirányú szállítása, amelyhez kiegészítő vonóberendezés és „vonókocsi” alkalmazása szükséges, amelyre a gerendelyt tartó kerekeket szokás átszerelni. Praktikusabb, de egyben drágább megoldás az, amelynél a főtartó gerendely szárnyrészeit felhajtható kivitelben készítve érik el a szükséges szélesség csökkentését.
A sorközmûvelő kultivátorok alkalmazási feltételei
A sorközmûvelő kultivátorok méretének igazodnia kell a vetőgépéhez, ami azt jeleni, hogy a kultivátor által mûvelt sorok számának meg kell egyeznie a vetőgépen alkalmazott vetőelemek számával. Bizonyos kényszerszülte esetekben ezektől el kell térni, ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vetőgép sorszáma a kultivátorénak egészszámú többszöröse (pl.: 12 soros vetőgép után 12, 6, 4 esetleg 2 soros kultivátort lehet használni).
A kultúrnövény sérülést elkerülendő a csatlakozó sorokban ne használjunk teljes kapacsoportot, hanem oda-vissza menetben csökkentett szélességû kapacsoporttal dolgozzunk (vagyis a kapacsoportok száma eggyel több, mint a mûvelt sorok száma).
A sorközmûvelő kultivátorok kedvező mûvelési sebessége passzív szerszámok esetén 4-8 km/h, forgó szerszámokkal 6-12 m/h. E sebességtartomány azonban csak a kormányossal vagy jól vezetett és iránytartó csoroszlyákkal felszerelt kultivátorral érhető el, és csak akkor, ha a szerszámok élkiképzése megfelelő.
Lejtős területen az előbb közölt sebességtartományok értelemszerûen kisebbek, az iránytartó csoroszlyák száma pedig nagyobb, annak érdekében, hogy megelőzzük a kultúrnövény sérülések számának és mértékének növekedését.
Prof. Dr. Jóri. J. István
A cikk szerzője: Prof. Dr. Jóri. J. István
