Fekete március a gabonapiacon





Többször tájékoztattuk 2011. január elejétől tagjainkat és a gabonatermesztőket az új termésû gabona termésértékesítés fontosságáról és lehetőségeiről. Sokan visszajeleztek, hogy értik az üzenetet és már szerződéseket, sőt már üzleteket is kötöttek.





Nagyon fontos, hogy az előző év tapasztalatait értékeljük és levonjuk a tanulságokat. Minden gabonatermesztő kollégánk hosszasan tudná sorolni a 2010-es rendkívüli év következményeit.





Ne utólag legyünk mindig okosak! A jelenlegi gabonapiaci helyzet sem fog örökké tartani, mint ahogy 2008-ban és 2009-ben is láthattuk az árak számunkra kedvezőtlen alakulását. Az amerikai gabonapiacon március közepén pár nap alatt 10–15 dollárt is esett a búza- és kukoricaára. Az EU-s árak is követték a csökkenést, ami nálunk is éreztette hatását. Tapasztalhattuk a szabadpiacon megkötött szerződéseink esetenkénti inkorrekt betartását. Költségeink az input árakon keresztül is emelkednek, gondoljunk a gázolaj és mûtrágya árnövekedésére…





Reméljük, hogy a belvizes területekre napraforgót és kukoricát fogunk tudni vetni, nagyobb területen, mint az eddig megszokott volt. Az őszi betakarítású növények piaci kínálata a következő fél évben jelentősen változhat. Ezért is ajánlom figyelmébe az új, 2011. évi határidős árakat, amelyek a következők:

















Szövetségünk javaslatára a tőzsde módosította a búzák minőségi követelményeit, megszüntette a fuzárium paramétert, helyette a don-toxin mérését írta elő. Szintén a mi előterjesztésünkre még korábban elfogadásra került az a módosítás, hogy a tőzsdei beszállítási pontok közül /Csepel-Szabadkikötő, Paks, Baja/ az eladó választhatja ki, hová kívánja az árut beszállítani.



Szükségünk van vállalkozásaink árbevétel biztonságának növelésére, amely határidős tőzsdei árbiztosítással oldható meg.














A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedők Szövetsége is aggodalommal figyeli az állattenyésztésben, és ezen belül súlyozottan az abrakfogyasztó ágazatokban kialakult helyzetet, mely komolyan érinti a takarmánygyártókat is.







Azon túl, hogy a takarmánygyártók csak részben tudják érvényesíteni termékeik árában a drasztikusan megnövekedett gabona, olajos mag, szójadara, adalékanyag és energiaárakat, azzal is szembesülniük kell, hogy vevőkörük fizetőképessége napról napra romlik.








Egyértelmûen kijelenthető az, hogy ma az állattenyésztés legnagyobb hitelezője a takarmányipar, amely komoly kockázatokat vállal a megnövekedett és egyre nehezebben behajtható kintlévőségei miatt. Becslések szerint a takarmányipar mintegy 30–40 milliárd forint folyamatos hitellel finanszírozza az állattenyésztést. Az ipar éves szinten közel 4 millió tonna takarmánykeveréket értékesít átlagos 90 napos fizetési határidő mellett, de az alapanyagok drasztikus drágulása mellett ez az összeg már csak jelentősen kevesebb takarmányra elegendő.



Miközben a takarmánygyártók érdekképviselete támogatja a baromfi- és sertéságazat szakmai érdekképviseleteinek problémamegoldását célzó kezdeményezéseit, ahhoz csatlakozva kiegészítő javaslatokat is megfogalmazott a Vidékfejlesztési Minisztérium felé:







Támogatja az állattartók kamattámogatási kérelmét, de elengedhetetlenül fontosnak tartja annak kiterjesztését az állattartókat kiszolgáló takarmánygyártó vállalkozásokra is. Az állattartók hitelfelvevő képessége – fedezet híján – csekély. Kérdéses, hogy élni tudnak-e az állattartók a lehetőséggel és képesek-e a hitelfelvétel kockázatait is vállalni. Nagyon fontos a takarmánygyártók számára is, hogy az állattenyésztés fizetőképessége nőjön, de ugyanilyen fontos az ágazat számára az, hogy a takarmányipar hitelező képessége ne csökkenjen, mivel ez az állattenyésztés drasztikus leépülését eredményezné.





Ezen érvek alapján kedvezményes hitelhez indokolt juttatni azon takarmánygyártó cégeket, akik képesek a hitel felvételére, és az állattenyésztés további finanszírozására.



Az áfa csökkentése is fontos eszköz lehetne mind a feketegazdaság visszaszorításában, mind a megnövekedett alapélelmiszerek fogyasztói árának mérséklésében, de azt is be kell látnunk, hogy a költségvetés állapota ezt most maradéktalanul nem teszi lehetővé. Igaz azzal is számolni kell, hogy a megemelkedett élelmiszerárak miatt a költségvetés áfa-bevétel növekedéssel számolhat. Megvizsgálandó, hogy ebből a többletből mely alapvető élelmiszerek áfáját lehetne csökkenteni és milyen mértékben.





Fontos a közraktári rendszer hatékonyabb mûködtetése is egy garancia rendszer kiépítése mellett, mely ugyancsak segíthetné az állattartók, takarmánygyártók gabonakészletezési képességének növelését.



A takarmánygyártók jogosnak tartják és támogatják az állattartók azon kérését, hogy az őket megillető EU-s és nemzeti támogatásokat minél hamarabb és maradéktalanul megkapják.