A baromfiágazat szereplői részére ismeretes, hogy ez év májusától kizárólag szalmonellamentes baromfihús (csirke és pulyka) kerülhet az üzletekbe. A hazai víziszárnyas-tartó gazdaságokat ugyan (még) nem érinti a rendelet hatálya, de a szalmonellózis okozta veszteségek őket is igen komolyan érinthetik. Nyilvánvaló, hogy a víziszárnyas-tartás hagyományosan az egyik a legextenzívebb baromfitartási forma (kivéve a teljesen zárt intenzív tartási módokat pl.: az előnevelés-, a pecsenye- valamint a májkacsa előkészítési szakaszában), hiszen pl.: az utónevelés javarészt szabad területeken zajlik. Ennek ellenére nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hatékonyan mûködő higiéniai rendszer nélkül gazdaságosan nem lehet állati terméket előállítani. Lássuk hát csokorba szedve (fontossági sorrendet nem állítva) a legfontosabb elemeket, melyeket a farmon mindenképpen mûködtetni kell az állományok egészségét veszélyeztető bakteriális (pl.: Salmonella spp, Pasteurella, Eshericia coli, Clostridiumok, Staphylococcusok, Streptococcusok stb. okozta) és vírusos (pl.: Parvovírus, Reovírus, Enterovírus stb. által okozott) megbetegedések megelőzése érdekében.
Az ivóvízrendszert rendszeresen fertőtlenítsük
Kártevőirtás: a víziszárnyasok tartására szolgáló telepeket a többi állatállományhoz hasonlóan veszélyeztetik a különféle kártékony állatok (pl.: vadon élő madarak, rágcsálók, rovarok stb.), melyek számos megbetegedés bizonyított terjesztői. Elég csak a vándormadarak által hordozott madárinfluenzára vagy a rágcsálók által terjesztett lisztériára, esetleg egyes rovarok és rágcsálók által közvetített szalmonellózisra gondolni. Alapvető cél, hogy intenzív tartás esetén amennyire csak lehetséges, izoláljuk az istállókat a külső környezettől, tartsuk az ajtókat csukva és a nyílászárókra szereljünk fel madárhálót. Utóneveléskor és extenzív tartási körülmények alkalmazása esetén a kifutókat ajánlatos madárhálóval lefedni. A rágcsálók irtására mûanyag, zárható csalétekkihelyező állomások alkalmasak, melyekben az irtószerek széles választéka (pl.: pép, brikett, granulátum, szemes stb.) kihelyezhető. A kártevők az állatok takarmányát is megdézsmálják, valamint a tiszta felhasználásra kész alomanyagot is szennyezik.
Személy- és jármûforgalom: személyek és jármûvek kizárólag alapos fertőtlenítést követően léphetnek a telep területére. Minden telepi jármûnél is ugyanígy kell eljárni, ha egyszer elhagyta a farm területét. A telep dolgozóit rendszeresen küldjük el laborvizsgálatra (pl.: széklet-, vizeletvizsgálat stb.), a látogatókat csak elengedhetetlen esetben engedjük a madarak elhelyezésére szolgáló épületbe. Tenyészállományokat idegenek egyáltalán ne látogassanak! Természetesen minden telepre lépőt regisztrálni szükséges.
Anyagok és eszközök: a telep területére kizárólag fertőtlenítés után vihetünk anyagokat és eszközöket.
Víz és takarmány: a vizet meghatározott időnként vizsgáltassuk, az ivóvízrendszert pedig megfelelő (hidrogén-peroxid hatóanyagú) vegyszerrel rendszeresen tisztítsuk-fertőtlenítsük a rendszerben folyamatosan létrejövő szerves és szervetlen lerakódásoktól való megszabadulás érdekében. A kacsák és a ludak vízfogyasztása a brojlerállományok vízfogyasztásánál magasabb, így az alom fokozottabb nedvesedésével kell számolnunk (nyilvánvalóan más feltételekkel találkozunk, ha mélyalom helyett rácsos tartásról beszélünk), ami párás és nedves körülményeket eredményez. Ezek a viszonyok ideálisak egyes kártevő mikroorganizmusok szaporodásához. Ugyan nem gyakorlat, de az ivóvíz savanyítható. Az így elért alacsonyabb pH érték (5,5-6 pH) nemcsak bakteriosztatikus hatású, hanem a bélflórát is kedvező irányban befolyásolja, így javítva pl.: a takarmányértékesítési mutatókat. Az állományok etetésére és itatására biztosítsunk zárt, fedett épületrészt. Közismert, hogy a kacsa kifejezetten érzékenyen reagál a takarmányban lévő gombatoxinokra, így ennek ellenőrzésére fordítsunk kiemelt figyelmet, kizárólag megbízható forrásból származó takarmányt etessünk.
Tisztítás és fertőtlenítés: a betegségek megelőzésében a higiéniai rendszer alappillérét alkotó tisztításnak és fertőtlenítésnek is jelentős szerep jut. Állományváltáskor elsőként a felületekre, technológiai berendezésekre (pl.: etetők, itatók, tojófészkek stb.) felrakódó szerves (bélsár, takarmány stb.) és szervetlen (vízkő, rozsda stb.) szennyeződésektől kell megszabadulni (hab formájában kijuttatott lúgos vagy savas tisztítószerrel). Miután a tisztítószer lemosásra került és a felületek megszáradtak, sor kerülhet a fertőtlenítésre, melyre igazolt hatékonyságú, széles hatásspektrumú vegyszer használható. A kifutókat és úsztatókat is tisztítsuk (mechanikailag és vegyszeresen) és fertőtlenítsük állományváltáskor. A fertőtlenítési folyamatot követően a farm területére és az épületekbe kéz- és lábbeli fertőtlenítés nélkül személyek nem léphetnek.
Összefoglalva elmondható, hogy a betegségek a hajlamosító tényezők kiküszöbölésével és komplett telepspecifikus biobiztonsági program mûködtetésével lényegesen könnyebben és hatékonyabban távol tarthatók a víziszárnyas állományoktól is. Természetesen az extenzív tartási módok esetében a telepi zártság nehezebben megvalósítható, de ne feledjük, hogy egy, a telep sajátságaihoz igazított higiéniai prevenciós program még mindig a legolcsóbb és leghatékonyabb védekezési módszer. Gondoljunk csak azokra a kórokozók által előidézett klinikai és szubklinikai tünetekre, melyek mind-mind a gazdaságosságot csökkentik: tojástermelés-, tojástermékenység-, keltethetőség-, takarmányértékesítő képesség csökkenése, elhullás növekedése, gyógyszerköltség, és még sorolhatnánk tovább.
Litz Tamás
A cikk szerzője: Litz Tamás
