Mivel időjárásunkat befolyásolni nem tudjuk, ezért a termelés sikerének érdekében technológiánk fejlesztése jelentheti az egyik utat a jövedelmezőség felé, valamint a helyes fajtaválasztás, amely önmagában 20–25%-ban határozza meg a termesztés eredményességét. Célszerû ezért áttekinteni a kukorica legfontossabb értékmérő tulajdonságait:
Termőképesség, termésstabilitás
A kukoricahibridekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény a magas termőképesség és termésstabilitás. Napjainkban a 300-as éréscsoportú kukoricák a legelterjedtebbek. Magas terméspotenciáljuk, jó vízleadás dinamikájuk, tág vetésspektrumuk széles körû felhasználásukat teszi lehetővé. Az elmúlt évben mégis sok csúcshibrid nem tudta hozni a tőle elvárt normákat, mivel a csapadékos, hûvös, párás időjárás hatására tenyészidejük megnyúlt, vízleadásuk lelassult. Az új nemesítésû, nagyrészt kétvonalas KWS hibridek közül a KRABAS (FAO 310) termőképessége kiemelkedő a többi piacvezető 300-as hibridhez képest. 2010-ben is a FAO 300-tól elvárható gyors vízleadásnak köszönhetően már október elején 17%-os szemnedvességgel tudtuk betakarítani. Az elmúlt években is mind az elismertetés folyamán, mind a üzemi kísérletekben kimagasló termőképességével felhívta magára a figyelmet.
- 2007 – MGSZH: 115,3%
- 2008 – MGSZH: 114,5%
- 2009 – KWS üzemi kísérletek: 10,175 t/ha (114 hely átlaga)
A legújabb nemesítésû, legjobb hibridek minden évjáratban – száraz és csapadékos években is – változó talajadottságok és technológiai szintek mellett is kiegyenlítetten, megbízhatóan teremnek: KRABAS (FAO 310), KINEMAS (FAO 360), KESSOS (FAO 440), AMANDHA (FAO 440).
Kezdeti fejlődés, stressztûrés
Nagy jelentősége van a vetésidőnek és az ezt követő kezdeti fejlődésnek a végszám kialakulásában. A korai vetéseknél a megfelelő kukoricafajta kiválasztása különösen fontos, hiszen a hideg talajban is tudnia kell csírázni, fejlődni. Jól ismert háromvonalas kukorica fajtánk az AMANDHA (FAO 440), amely már 7–8 fokos talajban is sikerrel vethető. Korai vetéssel (március) előrébb tudjuk hozni a betakarítás időpontját is, és így esetleg egy hosszabb, nagyobb termőképességû hibridet is vethetünk, melynek esetenként vízleadás dinamikája még jobb, mint egy kései 300-asé, (KESSOS). A háromvonalas AMANDHA 2007-ben és 2009-ben bebizonyította, miért a KWS egyik legkeresettebb hibridje. Ebben a két aszályos évben is képes volt 10 t/ha fölötti termésátlagot produkálni az aszály által leginkább súlytott dél-keleti országrészben is (Csanádpalota: 112 q). 2010-ben az özönvízszerû esőzések hatására megkéstek a gyomirtások, levegőtlen körülmények alakultak ki, de ezen kedvezőtlen körülmények ellenére is képes volt 10–12 t/ha termést produkálni a KWS új FAO 440 bajnoka, a KESSOS. Kiváló stressztûréssel és termőképességgel került több gazdaságba üzemi körülmények között az AMANDHA (FAO 440) kétvonalas változata, a KESSOS (FAO 440).
Vízleadás
A dráguló energiaárak mellett és a növekvő szárítási költségek miatt egyre nagyobb jelentőséget kap a kukorica vízleadása, vízleadás dinamikája. A biológiai éréskor mérhető 30–40%-os szemnedvesség fokozatosan csökken elméletileg az egyensúlyi (légszáraz) állapotig, ami legtöbbször nem következik be, mivel megérkeznek az első fagyok. A korai hibrideknek több idő áll a rendelkezésükre az ősz folyamán a vízleadáshoz, mint a későbbi genotípusoknak. Optimális körülmények között egy átlagos hibrid 0,5% vízleadást produkál egy nap alatt. Az AMANDHA (FAO 440) a 2006. októberében mért Bácsbokodi fajtasorban 10 nap alatt 15,2% vízleadást produkált. Természetesen számos tulajdonság befolyásolja a kukoricaszemek vízleadását, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, de ezek nagy részét csak a hibridek alaposabb elemzésével ismerhetjük meg.
A kukoricaszemek belső szerkezete és a maghéj vastagsága jelentősen eltér, a keményebb kompakt állományú szemek vízleadása lassúbb a lófogú fajtákéhoz képest, viszont a Fusariummal szembeni ellenállásuk jobb: KLADDUS (FAO 310). A csuhélevelek típusa nagyban segítheti az éréskori vízleadást. A rövid, cső végét nem fedő, lazán felnyíló csuhélevelek gyorsítják a vízleadást: KORNELIUS (FAO 380).
A zöld száron érő kukoricafajták szintén jobb vízleadók a gyorsan felszáradó típusokhoz képest, mivel az intenzív fotoszintézis a gyorsabb vízleadást segíti. A túlzott nitrogénadagolás rontja, a harmonikus káliumtrágyázás javítja a kukorica vízleadás dinamikáját. A vetett tőszám is jelentősen befolyásolja a betakaritáskori szemnedvességet.
A szemnedvesség mindig egyensúlyban van a környezet nedvességtartalmával és az éppen uralkodó csapadékviszonyokkal, ezért a száraz szemek jelentősebb csapadék után visszanedvesethetnek.
Nehéz ilyen szélsőséges időjárási körülmények között megtalálni azt a kukoricahibridet, amely termesztéstechnológiánkban a legoptimálisabb, de remélem, a fajtaválasztás tekintetében rámutattam néhány olyan kritériumra, amely megkönnyíti a döntést.
Sikeres gazdálkodást kívánva:
Kiss Levente
Regionális értékesítési vezető (Dél-Alföld)
www.kws.hu
