Az éghajlat erőforrás, mégpedig az egész emberiség legjelentősebb erőforrása, amelyet hasznosítani lehet, de egyúttal az éghajlat magába foglal olyan tényezőket is, amelyek többféle szempontból is kockázati elemet jelenthetnek. A globális klímaváltozás egy folyamat, amelynek részesei vagyunk. Lényegében az utolsó Würm glaciálistól, kb. 30000 éve egy kisebb-nagyobb ingadozásokat mutató felmelegedés tapasztalható. Tudományos, politikai és laikus viták folynak arról, hogy a jelenség oka természeti, a bio-geokémiai ciklus része, avagy részben vagy egészében antropogén eredetû. Szakmai szempontból mindez közömbös. A növényi produkció, a mezőgazdasági termelés, valamint a társadalom életfeltételeinek biztosítása érdekében az alkalmazkodás fenntartható élettani és mûszaki-technikai kereteit szükséges meghatározni.
Az IPCC A2 szcenáriójának Magyarországra vetített adatai szerint (lásd ábra) hazánkban 3–3,5°C hőmérséklet-emelkedéssel, amely a Dunántúlon kisebb, az Alföldön nagyobb mértékû, illetve csaknem változatlan –5–+5%-os csapadékmennyiséggel lehet számolni. Összességében a hőmérséklet növekedése és a lényegében változatlan csapadék együttesen szárazodást jelent a mezőgazdasági termelés számára. A növénytermesztés jövőbeni lehetőségeit nagy valószínûséggel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás szintje fogja bővíteni, vagy korlátozni. Az alkalmazkodás elsősorban a vízzel való hatékonyabb gazdálkodásra kényszerít.
A talajhasználat
A talajhasználat hatása kedvező, ha a termőhelyhez és a közgazdasági körülményekhez adaptált növények termesztése során a környezet hosszabb időszak alatt sem károsodik. A termesztési rendszer termőhelyi viszonyokhoz – különösen a talajhoz és a klímához – való alkalmatlansága a gazdálkodási veszteségek mellett környezeti kárhoz vezet. A növénytermesztés biztonsága a klimatikus vagy az edafikus tényezők romlása esetén is megrendül, ha a talajhasználat nem alkalmazkodik a változásokhoz. Ezért nem maradhat ki a talajhasználat a klimatikus szélsőségekkel összefüggő károk vizsgálatából.
A Magyarországon alkalmazott talajhasználati módok elkülönítésére választott tényezők (növény, termeszthetőség, termés, trágyázás, gyomirtás, kémiai terhelés, eszközszint, energiaráfordítás, szakértelem, talajmûvelés, környezeti kár) közé tartozik a környezeti hatás értékelése is. A termesztési, gazdasági és környezeti tényezők alapján, a kezdetektől hét talajhasználati mód különíthető el, időrendben is, úgymint korai extenzív, hagyományos, korai intenzív, modern intenzív, integrált, modern extenzív, és ökológiai. A kedvezőtlen klimatikus hatások bizonyos termesztési módszerekkel való enyhítése, bár különböző szinten, a négy utóbbiban mutatható ki.
A száraz időszakok hatása
Az aszály a csapadék hiányával összefüggő agronómiai jelenség, amelyben a tartós vízhiány válik a növénytermesztés elsődleges korlátozó tényezőjévé. A hidrometeorológiai szélsőségek gyakorisága folytán több az aszályos év, mint az átlagos, vagy a csapadékos. A csapadékhiány arányának, idejének és tartamának adatai alapul szolgálnak a várható kár becsléséhez és a kárenyhítés módszereihez. Ha az októbertől a következő szeptemberig lehullott csapadék összege legalább 20%-kal kevesebb a sokévi átlagnál, aszályos évről beszélünk.
A termésveszteség ekkor bármely vetésidejû növénynél jelentkezhet. Ugyanakkor a mûvelési idényekben, ha a kevesebb csapadék eloszlása nem szélsőséges, a talaj előkészítése csak szakszerûtlenség esetén nehezebb. Ilyenkor a mûvelési hiba eredetû talajállapot kár keletkezésének is kisebb a valószínûsége.
Az aszálykár és a talajhasználat összefüggései
Az aszálykárok okai között a csapadékhiány az elsődleges tényező. A kár mértékét azonban a talaj nedvességtartalmán és nedvességforgalmán keresztül befolyásolja a talaj használata. A vizsgálandó tényezők a következők:
1. A talajok fizikai és biológiai állapota,
2. Növény és állománysûrûség;
3. Növényi sorrend, vetésváltás;
4. A talajok tápanyag-ellátottsága, trágyázás;
5. Kémiai talajhibák, melioráció;
6. Gyomok, elgyomosodás, gyomkorlátozás;
7. Kártevők, kórokozók, növényvédelem; 8. Eszközválaszték, alkalmazkodóképesség.
A belvíz kialakulása – közvetlen és közvetett károk
Magyarország a Föld egyik legzártabb medencéje legmélyén helyezkedik el, emiatt a lefolyástalan vagy elöntésnek kitett területek aránya nagy, a nagy folyók vízjárása az országon kívüli hidrometeorológiai körülményeknek megfelelően szélsőséges. Hidrológiai kutatási adatok szerint az ország területének 52%-át veszélyeztetik változó mértékû és gyakoriságú belvizek.
A szántóföldeket sújtó vízkárok természeti, és mesterséges (talajhasználattól függő) eredetûek. A szántóföldi növénytermesztés igényeinek a talajok vízgazdálkodása akkor felel meg, ha a talajra jutó csapadékvíz nagyobb hányada a talajba jut anélkül, hogy hosszabb utat tenne meg, vagy pangana a felszínen. Ezen túl, a vízkapacitáson felüli, a növénytermesztés szempontjából káros felszíni és felszín alatti nedvesség többlet kialakulása megelőzhető, vagy a növények tûrőképességén belül megszüntethető.
Terményminőség
A klimatikus viszonyok és a termőhely szerepe a terményminőségben klasszikusan az őszi búza példáján tanulmányozható. Magyarország lényegében a XIV. századtól, Zsigmond korától folyamatosan exportál búzát. A magyar búza piacképességét, jó hírnevét minősége alapozta meg, amely elsődlegesen a termőhely talaj-klimatikus viszonyainak volt következménye. Általánosságban megállapítható, hogy a terményminőség – természetesen csökkent mennyiség mellett – az aszályosabb években jobb. Extrém időjárási viszonyok között azonban a minőség is romlik, sőt akár maga a betakarítás is veszélybe kerül, mint pl. az idei évben.
Élelmiszerbiztonság
Az élelmiszerbiztonság kérdésköre kettős: egyrészt a megtermelt élelmiszerek mennyiségét, a termésbiztonságot és stabilitást, másrészről a megtermelt és előállított élelmiszerek minőségét, egészségi és hygiénés állapotát, szállíthatóságát és tárolhatóságát jelenti. A klímaváltozás körülményei között mindkét terület kutatása, annak alapján alkalmazkodási stratégiák és módszerek kialakítása szükséges.
Öntözés
Magyarországon a szántóföldi öntözéses gazdálkodás sohasem látott mélyponton van. Ennek oka kettős: egyrészt gazdasági eredetû, hiszen az öntözés nagy beruházásigényû és egyszersmind nagy forgótőke igényû tevékenység, ami az adott agrárgazdasági viszonyok között nem áll a termelők rendelkezésére. Magyarországon ma, számos ok folytán előtérbe került a kalászos gabonák termesztése, ami technológiailag akár szerencsésnek is mondható lenne, azonban aránytalanná teszi a vetésszerkezetet. A gabonanövények közül egyedül a kukorica az, amelynek kiváló öntözési reakciója van. A többi jó reakciójú szántóföldi kultúra, pl. a burgonya és a cukorrépa termelése az elmúlt évtizedben nagymértékben visszaszorult. Magyarországon az öntözhető terület felső határa mintegy 300 ezer ha-ra tehető. Ehhez képest öntözőberendezéssel ellátott, vagy legalábbis öntözésbe esetlegesen bevonható terület mindössze 120 ezer ha körül volt az országban.
Természetvédelem, környezetvédelem
A klímaváltozás esetleges következményei számos olyan problémát vetnek fel, amelyek megoldására országosan is, regionálisan is megoldást kell keresni. Hazánk nemzeti parkjai, Natura 2000 védettségû területei, illetve egyéb jogszabályi védelmet élvező természeti területei a klímaváltozás által veszélyeztetettek. A problémák megoldásában a legnagyobb lehetősége a mezőgazdaságnak, ezen belül is a növénytermesztésnek van. Abból a tényből kiindulva, miszerint a magyarországi ökológiai területek 83%-a egyúttal agroökológiai terület is, így azok védelme szorosan kapcsolódik a növénytermesztési, és részben az erdészeti tevékenységhez.
A növénytermesztés feladatai
- A gazdálkodó szintjén szükséges intézkedések
A gazdálkodó szintjén szükséges intézkedések, amelyek képesek megelőzni, vagy enyhíteni a klímaváltozásból fakadó kedvezőtlen hatásokat – fontossági sorrend nélkül – a következőek: a birtokviszonyok rendezése, a földnyilvántartások ellenőrzése, karbantartása; gazdálkodók számára világos és legalább középtávon stabil gazdaságpolitika (állami prioritások megfogalmazása, mûködtetési rendszerek kialakítása); országos szaktanácsadási és monitoring hálózatok üzemeltetése, és a gazdálkodók azokba történő integrálása.
Ezen a szinten számos biológiai, termesztési és technológiai fejlesztést lenne célszerû elvégezni. Ezek: a klimatikus viszonyokhoz jobban alkalmazkodó stressztûrő növényfajták használata, víztakarékos és talajvédő földmûvelési módszerek alkalmazása, a gazdaság természeti adottságainak megfelelő erő- és munkagépek vásárlása.
- Regionális fejlesztési koncepciók klímaváltozással kapcsolatos tényezői
Megyei és regionális agrárszervezetek megerősítése és azok állami koordinációja. A helyi gazdálkodók és önkormányzatok kezdeményezéseinek támogatása. A fejlesztések során szükséges a természeti, a környezeti, a gazdasági és a társadalmi tényezők egyensúlyban tartása. Fokozottabb szükség lenne a helyi növénytermesztési hagyományok figyelembevételére, a hagyományos növényi kultúrák és vetésszerkezetek alkalmazására. Javítani kellene meglévő regionális intézményeink: növény- és talajvédelmi hálózatunk, fajtakísérleti hálózatunk, vízügyi és meteorológiai stb. szervezeteink mûködési feltételeit.
A regionális tényezők közé tartozik a Kárpát-medence klimatikus szempontból Magyarországhoz hasonló régiókkal történő egyeztetés, és a teendők, stratégiák összehangolása is.
- Szakképzés, szaktanácsadás, felvilágosító munka
Magyarországon a növénytermesztés oktatási, szaktanácsadási vertikuma létezik, azonban annak koordinációja, mûködési feltételei esetenként problematikusak. A legnagyobb gondot az alap- és középfokú szakképzés, valamint a teljes vertikumot érintő gyakorlati képzés, szaktanácsadás és tájékoztatás jelenti.
Szükség lenne a régiók középfokú intézményeinek megerősítésére, azok helyi és speciális szakmai funkcióinak rehabilitálására. Ugyancsak szükség lenne a felsőfokú képzés racionalizálására is. Az egyetemek feladata csak részben a felsőfokú képzés. Másik, talán ennél fontosabb feladata a tudományos kutatás, és ennek eredményeinek közzététele. Valójában az egyetemeknek kellene az oktatás, a szaktanácsadás és az ismeretterjesztés központjaivá válni.
Fontos szerepe lehetne az agrárkamarának, valamint a társadalmi szervezeteknek, és természetesen az előző szakaszban is ismertetett országos hálózatok regionális szerveinek. Ugyancsak szükséges lenne a szakmai ismeretekkel ellentétes, populáris és gyakran militáns, anarchista szemléletek revíziójára, az ilyen nézeteket terjesztő szervezetek és intézmények állami támogatásának felülvizsgálatára.
- Az agrártámogatás prioritásai
Az agrárpolitika célkitûzéseinek meghatározása, befolyásolása nem feladata e rövid áttekintésnek. Mindazonáltal célszerû lenne, ha e néhány gondolat hozzájárulhatna az agrártámogatási rendszer prioritásainak kialakításához. Kulcsszavakban: Magyarországon ma támogatást kellene élveznie mindannak a tevékenységnek, amely hozzájárulhat a klímaváltozás, illetve az időjárási anomáliákból fakadó termelési bizonytalanság megelőzéséhez, vagy csökkentéséhez. Támogatásra volna szükség az ország jelentős részén folytatott növénytermesztési tevékenység szakmai alapjainak erősítéséhez, az oktatás, kutatás, szaktanácsadás és ismeretterjesztés intézményeinek fenntartásához.
dr. Jolánkai Márton – dr. Birkás Márta
A cikk szerzője: dr. Jolánkai Márton
