Sajnos ezt nem minden országrészben lehetett elvégezni, hiszen a talajállapot kevés helyen tette lehetővé. A tél végi gyenge fagyos napok segítették a szántást, az erőgépek rá tudtak menni a talajra és a jobb konstrukciójú ekék képesek voltak áttörni a fagyos felső réteget. Sok helyütt lehetett tapasztalni, hogy aki kihasználta a fagypont körüli hőmérsékletû napokat, az jobb minőségben tudott szántani, mint az ősz végi nedves talajon. Az enyhén fagyos talaj jobban porhanyul az eke nyomán, mint a nedves, sáros és az eketalp képződés is kisebb mértékû ez esetben. Kisebb tehát a talajállapot hibák kialakulásának veszélye, mint a sárban dolgozva. Ha hoz még gyenge fagyokat a március, ajánlatos kihasználni azokat. Választhatunk szántást helyettesítő eljárást is, alapmûvelésként járathatjuk a robosztus nehézkultivátorokat.
A márciusi kora tavasszal megkezdődik a szántáselmunkálások időszaka. Az őszi szántások mostanra megomlottak, a felső talajréteg szikkadásával megkezdhető az elmunkálás, megelőzvén a gyors kiszáradást. Ez a legfontosabb célja e munkának, továbbá könnyíti a későbbi magágykészítést, kedvezőbb minőség várható.
Több hibát is véthetünk a szántáselmunkálási munkák kapcsán. Dönthetünk rosszul a munkavégzés időzítését illetően, de hibázhatunk a munkaeszköz megválasztásakor is. Ezek a leggyakoribb okai a kora tavasszal kialakuló talajállapot hibáknak. A munkát a felső talajréteg megszikkadásakor lehet kezdeni, ekkor az erőgépet elbírja (hordképes) és könnyedén porhanyítható. Nem tanácsos korábban nekilátni a munkának, hiszen a nedves felső réteget könnyû letömöríteni, elkenni vagy kérgesíteni. Okozhatunk olyan súlyos taposási károkat, amelyek a felszínen kevéssé látszanak, de a magágy alatt végig jelen lesznek a tenyészidőszakban, akadályozva a termesztett növény gyökérzetének szabad növekedését. Az időzítés kapcsán nem szabad megfeledkezni arról, hogy a talajok szikkadását nagyon sok tényező befolyásolja. Az időjárás mellett leginkább a talajtípus és fizikai féleség, valamint a domborzati viszonyok határozzák meg, hogy az adott tábla mikor válik elmunkálásra alkalmassá. Ezért a kora tavasz beköszöntével nyitott szemmel kell járni a határt és nem elég az autóból nézni a területet. Bele kell nyúlni a talajba, kézbe kell venni ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani mûvelhetőségét. Megnyitva a felső réteget – kézzel vagy kislapáttal – látható a szikkadás mértéke. Gyakori, hogy táblán belül is vannak eltérések ebben, gondoljunk csak a mélyebb fekvésû részekre, vagy a táblaszéli megtaposott forgóterületekre. Ezen eltéréseket is figyelembe szükséges venni.
A kora tavaszi elmunkálások eszközhasználatában jelentős fejlődés ment végbe az elmúlt néhány évben. A 1970–80-as évek technikái – gerenda- és sínvas- vagy borona-simító kapcsolatok – lassan eltûnnek, helyüket átveszik a modernebb és lényegesen talajkímélőbb munkaeszközök. A hagyományos simítók és boronák nagymértékben porosítják a száraz felső réteget (1. kép), tönkretéve a fagymorzsákat, melyeknek a magágyban alapvető szerepe van, főleg kötött talajokon.
A kialakuló por frakció az első eső nyomán leiszapolódik, majd cserepessé válik a felszín. Ezt a folyamatot már nem lehet a tenyészidőszakban megfordítani, minden további mûvelet újfent porosítja a szerkezetet.
Akkor sem kedvezőbb a talajállapotra gyakorolt hatás, ha nedves körülmények között kényszerülünk alkalmazni ezen eszközöket. Kérgesítik, elkenik és tömörítik a felső réteget.
Lényegesen csökkenthető a korai talajállapot hibák kialakulásának veszélye a korszerû, rugós simító-henger kombinációk használatával (2. kép). Ma már szinte valamennyi gépgyártó készít ilyen rendszerû eszközöket és elmondható, hogy ár-érték arányuk igen kedvező.
Többfunkciós eszközök, alkalmasak elmunkálásra, magágykészítésre és hengerezésre egyaránt. Valamennyi talajmûvelési rendszerbe jól illeszkednek. A kora tavaszi elmunkálás során a hatékony felszínegyengetést és porhanyítást szerkezetkímélő módon valósítják meg. Az esetben, ha korai magágykészítésről beszélünk – tehát nem különül el az elmunkálás és a későbbi magágykészítési munka – javasolható a modern konstrukciójú kombinátorok és kompaktorok használata. Felépítésükre jellemző, hogy rugózott simítóval indul a gép, majd kombinátor mező található, amit újabb simító traktus követ, végül henger képezi az eszköz utolsó részegységét. E kompaktor jellegû célgépek jó szolgálatot tehetnek korai vetésû növények esetében, hiszen segítségükkel – jó esetben – egy menetben elvégezhetők a mák, tavaszi árpa vagy a borsó tavaszi talajmûvelési feladatai. Természetesen a kapás növények technológiájában is sikerrel alkalmazhatók, de tudni kell, hogy – felépítésükből adódóan – a nedvesebb talajt jelentősen tömöríthetik.
Elmondható tehát, hogy a hagyományosnak tekintett régi simító konstrukciókkal szemben mind a modern rugós simító-henger kombinációk, mind pedig a kompaktorok és a kombinátorok talajkímélőbb és univerzálisabban használható eszközök. Alkalmazásukkal könnyebb megelőzni a kora tavasszal kialakuló talajállapot hibákat.
Bottlik László
A cikk szerzője: Bottlik László
