Az őszi fagyok ebben a szezonban a szokásosnál később érkeztek, a vetéseknek volt ideje szépen megerősödni a tél beállta előtt. A gyakorló szakemberek is megerősítették, hogy az őszi vegetáció szépen fejlődött márciusig. December végén sokfelé csapadékosra fordult az idő, és a sok eső hatására január végétől február közepéig egyre növekedett a belvízzel elöntött táblák nagysága (elsősorban az Alföldön). A gabona- és fűfélék, sőt, még a lucerna is bajban lehet a tavaszi betakarításkor, különösen az Alföldön a belvíz miatt. A sár ugyanis nem múlik el nyomtalanul…a növény szárán ott marad (többek között) a Clostridium-spóra és életre kelhet a szilázsban.

Hogyan lehet védekezni? Magasabb tarlóval, pontosabban kivitelezett rendkezeléssel és rendfelszedéssel, valamint Clostridium-gátló adalékanyagokkal (savkeverékek és sók: Na-nitrit, hexametilén tetramin). Február közepétől azonban szárazabb időjárás következett, a legtöbb helyen megszűnt a belvíz, száradni kezdtek a talajok. Március végére az ország jelentős területén teljesen kiszáradt a talaj felső rétege. Idén a legmeghatározóbb azonban mégis a hőmérséklet volt. A március közepe óta tartó hűvös, olykor hideg időjárás lelassította a vegetáció fejlődését, meghosszította a növények tavasz első felére jellemző fenológiai fázisait. A betakarítás és a csapadék szempontjából a rozs esetében kerültünk bajba, mert április közepére várható volt a csapadék, ami a fonnyasztás miatt rendkívül kockázatos helyzetet tud teremteni. Április 20. és 25. között lehetett biztonsággal kaszálni és renden fonnyasztani a rozsot, amikor a legtöbb területen szerencsénkre egybeesett a növény optimális fenológiai fázisa (hasban a kalász) és a csapadékmentes időszak. Április 26-tól azonban lehűlt az idő, nem fonnyadt a rozs és érkezett a csapadék is. Ezen időszakra a gondos gazda előre felkészül savkeverékeket vagy Clostridium-gátló sókat tartalmazó adalékanyagok alkalmazásával. Ezen tartósítószerek 25–28% közötti szárazanyag-tartalom és emelkedett hamutartalom (>10%) mellett is képesek gátolni a vajsavtermelő baktériumok szaporodását, ami a legnagyobb veszély a kora tavaszi betakarítású tömegtakarmányok (elsősorban a rozs) esetében. Májustól már a baktériumokat tartalmazó oltóanyagokat javasoljuk, mert kisebb kockázattal érhető el a 30% feletti szárazanyag-tartalom, ami segíti a tejsavas erjedést.

Ezen szélsőségek jelentősen befolyásolják a potenciális tömegtakarmány-hozamokat, ezért a jó gazda több lábon áll, több őszi kultúrát vet, nagyobb betakarítási ablakot nyit, hogy ne maradjanak a tehenek jó rostemészthetőségű takarmány nélkül az év következő időszakában sem. De mely takarmánytípusok szolgálják a 'korszerű' tehén kimagasló termelését? Bemutatjuk a tavalyi év egyik nyertesét (két kategóriában is ők nyertek!), aki megosztotta velünk a tömegtakarmány-stratégiáját is.

A Zsadányi Malom 97 Kft. nyerte az Év tavaszi tömegtakarmánya 2020. díjat lucernaszilázs és fűszilázs kategóriájában egyaránt.

A díjnyertes fonnyasztott lucernaszilázs nyersfehérje-tartalma 23,6% sza volt, NDF-tartalma 30% sza., míg RFV-értéke 200 (az USA-ban az RFV-érték alapján adják-veszik a lucernaszénát a tőzsdén és 170 fölött már prémium minőségről beszélünk).

A versenyben 272 minta vett részt. Az olaszperje-szilázs nyersfehérje-tartalma 20% sza. volt, rostemészthetősége (NFDd48) pedig 76%. Ezzel az eredménnyel 119 mintából lett a legjobb.

Árpád Arnold és Árpád Márk szerint a tömegtakarmányt nem önmagáért és a hozamáért termesztjük, hanem hogy a tehén valós profitot tudjon belőle termelni. Ezért Zsadányban a lucerna és az olaszperje esetében nem a hozam a betakarításkori cél, hanem a kiváló emészthetőség. A tejtermelési adatok azt bizonyítják, hogy nagyobb fajlagos takarmányköltség mellett is érdemes fiatalon, kis hozammal lehozni a tavaszi tömegtakarmányokat, mert a tehén +2-3 kg fejési átlagot tud produkálni még a nyár folyamán is (ami a költségek szempontjából kompenzáló hatású, sőt). Zsadányban, ha nincs olaszperje-szilázs (de minden rendben működik), akkor 32 kg a fejési átlag, ha van olaszperje-szilázs, de kevés (2–3 kg/nap/tehén), akkor 35 kg, ha viszont van elegendő olaszperje-szilázs (5–10 kg/nap/tehén), akkor 38 kg. A kis hozam 'rákfenéje' ezért a tejtermelés szempontjából inkább az összmennyiség. Ez szántóföldi területméret és a kaszálások számának kérdése. Árpád Arnold meggyőződése, hogy jobban járnak, ha az értékesebb, de a lucernától drágább olaszperjéből próbál relatíve olcsóbb szilázst készíteni intenzívebb tápanyag-utánpótlással és több kaszálással (2-3/év). Az Alföldön. Mert a tehén jobban reagál a jó minőségű és nagy mennyiségű fűszilázsra, mint a lucernaszilázsra. Mivel a kétszeri kaszálás érinti a vetésforgót is, ezért stratégiai kérdés.

Arnold elmesélte, hogy számos kísérletet végeztek már lucernával, de nem hozott átütő eredményeket egyik sem. Kipróbáltak 7-8 fajtát, több termőhelyen. 2020-ban telepítettek 60 hektár lucernát, fajtája kisvárdai Hunor. 15 év alatt ezt találták a legjobbnak a hazai területeken, jól tűri az aszályt és 5-6 évig is bírta, ha a pocok nem rágta ki. Ez ma már csak 3 év. Vizsgálgatták a különböző termőhelyek hatását. De nem kaptak olyan számokat, amik meggyőzték volna arról, hogy náluk a lucerna 'át tudná lépni a saját árnyékát'. A jó termőterületen sem volt jelentősen kiemelkedő a hozam a gyengébb termőterületekhez képest. Egyébként éves szinten a lucernában 20–28 tonna szenázs/ha hozamokról beszélünk 4 kaszálásra. Ráadásul az ő területeiken sok a pocok, ami nagy károkat okoz a lucernában, viszont nem bántotta eddig a füvet. Amit biztosan kijelentett, hogy nagy odafigyeléssel és gondossággal sem tudják a jó minőséget homogénen biztosítani lucernában. Nem elégedettek, úgy, hogy az Év lucernaszilázsát megcsinálták 2020-ban!

Milyen nehézségekről van szó a lucerna esetében? Nem csak arról, hogy pereg a levél, hogy az időjárást nagyon kell figyelni, hogy a pocoktúrásokat kell állandóan nézni, hogy nehezen erjed, hogy a 2. és 3. kaszálásnál gyorsnak kell lenni, a hajnali munkavégzésnek pedig 'ára van'. Egy másik szempont, hogy összességében költséges géppark kell hozzá, traktorok, gumihengeres kasza(k), rendképző(k), járvaszecskázó és 4-5 kaszálásra jön be annyi anyag, mint más tömegtakarmányból 1-2 kaszálásra. Tehát nem olyan a potenciális 'hozamhatékonysága', mint egy jó perjének. És 4 alkalommal kell újra felállnia a csapatnak, a gépeknek, amikor más feladatok is lehetnek (például aratás), és legalább ennyiszer merül fel az időjárási kockázat is. Persze egy telepítéssel, egy vetőmagköltséggel dolgozunk 4 évig. De biztosan ez az olcsóbb? A gépparknak jelentős az amortizációs költsége, különösen akkor, amikor a 4 kaszálás miatt nagyobb üzemórával kell számolni 1 tonna lucernaszilázst éves szinten, mint a perje esetében. Amit rá kellene tenni a szilázs árára. Továbbá önmagában az össz üzem­óra költsége is nagyobb 4 kaszálás esetében a lucernában a perjéhez hasonló éves összhozam mellett (perje: 20–30 tonna szilázs/ha 2-3 kaszálásra). 

A végső döntés az, hogy bár tudnak jó lucernaszilázst csinálni, de túl nagy erőfeszítés árán, nem egyenletes minőségben és a lucerna élettani hatása nem vetekedhet a perjével, ezért fokozatosan csökkentik a jövőben a lucerna területét az olaszperje előnyére. Eddig 200 ha lucerna termőterület volt és 100 ha olaszperje, ami ebben az évben megfordult: 200 ha olaszperje és 100 ha lucerna most a szántóföldi háttér. A lucernát fokozatosan ki fogják vonni a tömegtakarmány-bázisból. Ezen a téren a Berekfarm példáját követik, akik úttörőek voltak a lucernaszilázs nélküli, olaszperjére alapozott tejtermelésben.

De az olaszperjét másként termesztik ma, mint 10 évvel ezelőtt. A hagyományos gondolkodás okozta rossz tapasztalatok megalapozták a váltást. Ők is így kezdték: nem kell olyan sok műtrágya, mert az drága és a hozam a lényeg (vártak a kaszák). Így dolgoztak az olaszperjével 4-5 évig, majd váltottak. Rádöbbentek, hogy ez a növény valóban és mérhetően hálálja meg a tápanyag-utánpótlást, kiugró eredményeket lehet vele elérni hozamban (még korai fenofázisban is), emészthetőségben és fehérjetartalomban egyaránt. Kialakították a saját nitrogén-technológiájukat. Összesen 150–170 kg nitrogén hatóanyag kerül ki a növényre ősszel és tavasszal, de a másodnövény nem igényes a nitrogénre, így az éves mennyiségi korláton belül tudnak maradni (3 perjekaszálással). Ősszel 30 kg/ha nitrogén hatóanyag kerül ki, majd februárban 80 kg/ha nitrogén hatóanyagot adnak ki, végül márciusban folyékony nitrogén-utánpótlást használnak a nitrátkockázat  csökkentése érdekében. Ha elég korán történik a betakarítás, akkor belefér még egy-két kaszálás, ami mérsékli a fajlagos telepítési költséghányadot az összköltségen belül. A vetésforgó pedig azért nem fog sérülni, mert utána szudáni füvet vetnek üszők részére. Így 1 hektárra vetítve 2-3 kaszálással 20–30 tonna olaszperje szilázs és egy kaszálással 30 tonna szudáni fű szilázs terem a területen. A Suxyl olaszperje-szilázs szecskázott (nem igényel előaprítást etetéskor), de mégis nagy strukturális hatékonyságú a bendőben. Egyenletes minőséget ad, kevésbé 'macerás' a betakarítása, mint a lucernáé. Kiválóan erjed a sok kiindulási cukor miatt. Ráadásul a tehén is meghálálja a zsenge fűszilázst, különösen nyáron.

Bill Prokopnak (a Cornell Egyetem kísérleti gazdaságának vezetőjének) Szolnokon, a szemináriumon volt egy nagyon fontos mondata: „Az állati jóllét jó üzlet.” Az a tehén termel hatékonyan, amelyik jól érzi magát. A tehén Zsadányban a vízágyon kényelmesen tud pihenni, nyáron még hűti is, az olaszperje-alapú adag pedig megteremti a bendőegészséget. 

Egy olyan ágazatban, ami a klímaváltozás érezhető jelei mellett 10.000 kg feletti átlagos tejtermelésre képes, a korszerű tömegtakarmány-stratégia fundamentális. Érdemes ezért elgondolkodni Zsadány példáján, mert az 'eretneknek' látszó gondolatok új utakat jelölhetnek ki.

A cikk szerzője: Dr. Orosz Szilvia