A termesztési és agrotechnikai kutatások máig visszaigazolják Győrffy Béla akadémikus kimutatását, miszerint a kukoricatermesztés eredményességét jelentősen befolyásolja a termesztési környezet (40%) és az alkalmazott agrotechnika (30%) mellett a termesztésre kiválasztott hibridek genetikai értéke is (30%). Nem mindegy tehát, hogy gazdaságunkba milyen hibrideket, s azokból mennyit termelünk, s hogy hogyan építjük fel a lehető legjobb fajtaválaszték kialakításához stratégiánkat.
1. Rövid történeti áttekintés
A magyar kukoricatermesztés főbb mozzanatait dióhéjban áttekintve elmondhatjuk, hogy története egy igazi sikertörténet, mely már a múlt században kezdődött, és máig is tart. Csakhogy a legfontosabb mérföldköveket kiemeljem: Pap Endre nevéhez fûződik az első hibridkukorica kinemesítése Európában az 1950-es években, és így történhetett, hogy mi voltunk az első európai ország, ahol a hibridkukorica-termesztés elsőként elterjedt a nagy európai országokat is megelőzve. Az 1970-es években a hazai kutató- intézetekben is felélénkültek, szinte szárnyakat kaptak a nemesítési és az agrotechnikai kutatások, melyek az akkor szerveződő Iparszerû Termelési Rendszerekkel (IKR, KITE, KSZE, GITR, BKR) karöltve – és természetesen a beáramló külföldi fajták és gépek alkalmazásával együtt, addig hihetetlen magasságokba repítették a magyar kukoricatermesztést. Ki ne emlékezne arra, hogy akkortájt – az 1975–1985-ös években – Magyarország csodájára jártak a fejlett európai és a világ más tájairól is! A genetikai haladás az USA-után másodikként a legnagyobb Magyarországon volt évi 156 kg/ha növekedéssel.
A fajtaválaszték már abban az időben nagyon gazdag volt, ami az elkövetkező években csak tovább növekedett, és felöleli Európa és a világ összes nagy nemesítő házainak kínálatát. A szakirodalomban és a médiában nyomon követhető siker és a nagy lehetőségek ide vonzották a világ élenjáró nemesítő és vetőmag-forgalmazó vállalatait, akik mind bíztak a növekvő értékesítési lehetőségekben. A 80-as évek közepére a Pioneer piacvezető lett Magyarországon, agresszív növekedésével néhány év alatt 90–92%-os piaci részesedést ért el, leszorítva a hazai nemesítő intézetek hibridjeit. Ezután azonban más, jelentős külföldi cégek is bejelentkeztek a hazai regisztrációs kísérletekbe és fokozatosan a termelésbe is, így a fajtakínálat sokkal választékosabb, sokszínûbb, kiegyenlítettebb lett. Mára a Pioneer mellett már fej-fej mellett ott van a Dekalb piaci részesedésben, majd kisebb volumenben, de még jelentős részesedéssel a Syngenta, a KWS, a Limagrain, az RAGT, Maisadour – csakhogy a legjelentősebbeket említsem. Ebből a versenyből a magyar kukoricatermelők profitálhatnak a legjobban, hisz a nagyobb kínálat minőségben és árban csakis a termelők nagyobb eredményjavító lehetőségeit szolgálja. Napjainkra az állami fajtavizsgálat módja, módszerei is többé-kevésbé módosultak. A fajtajelöltek már akár 2 év után is állami elismerésben részesülhetnek – a korábbi 3 év helyett – ha teljesítményben és a legfontosabb értékmérőkben meghaladják a standardokat. A fajtajelöltek száma rendkívül nagy, 300–400 körül alakul évről évre, ami az állami elismerések várható növekedését is valószínûsíti.
A fajtaértékelés, -kiválasztás szempontjai
A fajtakiválasztás szempontjai az elmúlt években nem alapjaiban változtak, de a súlypontok eltolódtak. Természetesen továbbra is érvényes a termés, a gyors vízleadás, a jó szárszilárdság, a betegség-ellenállóság fontossága, de az elmúlt néhány év időjárási anomáliái ráirányították a figyelmet a termés stabilitására, melynek fontos faktora a szárazságtûrés és az alkalmazkodóképesség – beleértve pl. a 2010-es csapadékos és átlagosnál hûvösebb viszonyokhoz való alkalmazkodást is. Az utóbbi néhány évben tapasztalt termésingadozások nyomán megfigyelhető a szárazságtûrés és egyéb, a termésbiztonságot befolyásoló agronómiai tulajdonságok (korai virágzás, tőszám-kiegyenlítő, vetésidő kiegyenlítő képesség, aszálytûrés) felértékelődése a nemesítésben és a fajtakiválasztásban egyaránt.
Fentiekre tekintettel el kell ismernünk, hogy a megfelelő fajtaszerkezet és fajtakiválasztás feladata korántsem egyszerû, hisz a döntéshozónak:
1. Tisztában kell lennie a jelenlegi fajtakínálat értékeivel! Ez önmagában is komoly naprakészséget és tájékozottságot igényel, hisz a forgalomban lévő 300-400 kereskedelmi hibrid tulajdonságait objektíven értékelni szinte lehetetlenség, de ha csak a legkeresettebb 30–50 hibridre koncentrálunk, az is folyamatos tájékozódással és tanulással érhető el. (Csak javasolni tudom, hogy vegyenek részt annyi fajtabemutatón, amenynyin csak tudnak, tanulmányozzák át a nemesítőházak brossúráit, fajtaleírásait, ajánlatait, vegyék komolyan az MgSZH, és a Magyar Kukorica Klub eredményeit, és aki csak teheti, állítsa kísérletbe a legújabb, legjobbnak kikiáltott fajtákat!
2. Világosan meg kell fogalmazni termesztési céljait, konkrétan:
a. Milyen célra kíván termeszteni (szemes, siló, egyéb ipari), hisz ez már eleve eltérő elvárásokhoz köthető szûrést jelent (minőség, tenyészidő).
b. Milyen termesztési színvonalon – Ismerni kell a hibridek agrotechnikai igényeit, igényességét, vagy éppen igénytelenségét, hogy az input-lehetőségekhez a legjobban illeszthető hibrideket válasszuk.
c. Van-e saját szárítója – ez azért lényeges, mert pl. egy, a 2010-eshez hasonló csapadékos évjáratban a szárítás szervezése és költsége más megítélés alá esik, ha bérszárítást igényel.
d. Kíván-e szerződést kötni a termelés-finanszírozás és terményértékesítés céljából.
Ez azért fontos, mert ebben az esetben kisebb lehet a választási szabadság, nagyobb szerepe lesz a termesztés biztonságának.
3. Az üzemi fajtaválasztásnál felmerülő szakmai szempontok:
a. Az üzemi terület hőszolgáltató képessége.
Ez azért fontos, hogy a lehető legoptimálisabb érésidő-szerkezetet tudjuk kialakítani, és lehetőség szerint maximálisan ki tudjuk használni a hosszabb tenyészidejû hibridek általában nagyobb genetikai termőképességét. Tudjuk, hogy a kukorica aktív életmûködéséhez legalább 10C°-os átlaghőmérsékletre van szükség. Még a 70-es években a Láng István akadémikus vezetésével mûködő kutatócsoport elkészítette Magyarország tájainak hőmennyiség szerinti besorolását, de ugyanígy a nagy integrátorok is saját berkeikben kialakították a kukoricatermesztés hőkörzeteit. Természetesen az alap mindenütt a sokéves hőmérsékleti adatok alapján kiszámított effektív hőösszegek kumulálása volt. Ez a hőösszeg az április elejétől az első fagyok fellépéséig számítható napok hőösszegeit tartalmazza. A többféle megközelítés általánosítható eredménye az, hogy a Magyarországon sikerrel termeszthető hibridek 950–1450 (1500) Heat Unit = hőegységet igényelnek.
A legrövidebb tenyészidejûeket (FAO200–250) a legkevesebb effektív hőegységet szolgáltató területekre (az ország ny-i, észak-ny-i tájegységei tartoznak ide), míg a leghosszabb tenyészidejûeket, azaz a legnagyobb hőösszeg-igényûeket (FAO 500–) a déli terüle-tekre ajánljuk biztonsággal. (Baranya, Békés, Csongrád). A tenyészidő szerinti fajtaszerkezet kialakításánál azt vegyük figyelembe, hogy munkaszervezési és termésbiztonsági okokból mindenképpen legalább 2, de inkább 3 érésidő szegmensből kell a hibrideket kiválasztanunk.
b. A legnagyobb arányt – kb. 60%-ot a terület hőszolgálató képességével összhangban álló hibridek tegyék ki, de vessünk legalább egy, (40%-nyi), de inkább két (20–20%-nyi részesedéssel) korábbi szegmensből is – a termőterület méretétől függően. Ezzel egyrész széthúzhatjuk a betakarítási szezont, de kisebb lesz a szárítási költségünk, és biztonságosabb lesz a termésünk is (arra az esetre, ha a későiek beérését hátráltató viszonyok (pl. leszáradást gátló sok csapadék, hûvös idő, váratlanul korai fagyok) lépnének fel. Az érésidő-arányok kialakításánál gondolnunk kell a tervezett vetésforgóra, mert ha kukorica után őszi kalászosok következnek, akkor mindenképpen növelnünk kell az igen koraiak részarányát. Hazánkban a legnagyobb vetésterületen a nagy termőképességû, biztonsággal beérő, kisebb szárítási költséget igénylő korai és középérésû – FAO 300–400 érésû hibridek a legkeresettebbek, évet óta ez a 2 éréscsoport alkotja a vetésszerkezet 60-70%-át. Közülük nem egy termőképességben is versenyre kel a hosszabb tenyészidejû hibridekkel, nem is beszélve az alacsonyabb szemnedvességből fakadó kisebb termelési (szárítási) költségről. Egyszerû számítással bebizonyítható, hogy az adott piaci árakon számolva mennyi plusz bevételt jelent 100–200, akár 500 kg/ha terméstöbblet, és mennyi plusz költséget 2–3, de akár 0,5–1%-nyi szemnedvesség különbség.
c. Egy éréscsoporton belül is legalább két különböző genotípusú hibridet vessünk! Ez azért fontos, mert minden genotípusnak megvannak a csak rá jellemző tulajdonságai: pl. egyik erősebb a korai fejlődési erélyben, a másiknak jobb a szára – jobban bírja a túlérést! – egyik korábban, a másik későbben virágzik, egyiknél nagyobb a proterandria (a hím- és a nővirágzás időbeni elcsúszása, ami nehezíti a jó megtermékenyülést!), egyik lassabban vagy később, míg a másik gyorsabban és korábban adja le a vizet. Egyik hibrid kifejezetten érzékeny a környezeti feltételekre, míg a másik kiváló stressztûréssel – aszály-, hőtûréssel rendelkezik. S bár a kukorica a nagy szántóföldi növények közül a legegészségesebb, mégis előfordulhatnak epidémiaszerûen fellépő betegségek, melyek jelentős károkat okozhatnak a termésben. Ha több fajtát választunk, akkor több lábon is állunk, már ami a termésbiztonságra való törekvésünket illeti, és jelentősen csökkentjük a termesztés sikerességének kockázatát. Egynek válasszuk az ismereteink szerinti legnagyobb termőképességû, vagy céljainknak legmegfelelőbb hibridet, de másodikként mindig szerepeljen egy „kockázatkezelő” hibrid, mely talán kedvező viszonyok között nem a legjobb, de stressztûrő képessége, alkalmazkodóképessége révén kedvezőtlen – pl. aszályos-évjáratban életet menthet!
d. Soha ne a vetőmag ára vezéreljen bennünket a választásnál! Évek óta a vetőmagköltség a technológiai elemek közül a legkisebb hányadú költség. A különböző nemesítőházak vetőmagjai, vagy az új és a régi generációs hibridek vetőmag árbeli különbsége alig néhány ezer, maximum 10–15 ezer Ft. A hibridek teljesítménybeli különbsége akár termésben, akár szemnedvesség-tartalomban, vagy minőségben, agronómiai előnyökben ennek az értéknek a többszöröse. Aki a vetőmagon spórol, az csak közelre lát, aki a hibridek értékei alapján dönt, az a végén fog igazán „aratni”!
e. Merjünk újítani! Sok esetben halljuk, hogy a magyar termelők nem elég bátrak és rugalmasak, és hosszú időn át ragaszkodnak a náluk egyszer jól bevált hibridhez. Ugyanakkor az USA-ban, a legnagyobb és legsikeresebb kukoricatermesztő államban a Farmerek szívfájdalom nélkül akár 2-3 évente lecserélik a teljes fajtaszortimentjüket. Úgy gondolom, hogy hazánkban a 6–8 éves életciklusok lennének ideálisak, mert 2-3 év elegendő a hibrid stabilitásának megismeréséhez és ezzel a hibrid elterjesztéséhez, 2-3 éven át betölthetné a csúcspozíciót, 2-3 év alatt pedig területét fokozatosan csökkentve ki lehetne vezetni a piacról, helyet adva az újabb hibrideknek. Az innovációs hajlam bizalmi ügy, ami azt jelenti, hogy a termesztőknek bízniuk kell a nemesítés, a fejlesztés erejében. Minden nemesítő- és vetőmagforgalmazó vállalat igyekszik a tőle telhető legnagyobb affinitással nemesíteni, kutatni, fejleszteni, hogy versenyben maradhasson.
A legnagyobbak éves hasznuknak akár 20%-át is visszaforgatják a kutatásba, hogy az eddieknél még értékesebb hibrideket állítsanak elő. Kiterjedt kísérleti hálózataikban – több tízezer kis- és nagyparcellán vizsgálják új termékeiket, hogy megbízható mennyiségû információval rendelkezzenek már a bevezetés előtt. Meg kell adni a bizalmat ezeknek az új termékeknek, hisz vizsgálataink szerint az újonnan minősített/bevezetett hibridek jelentős és bizonyítható gazdasági előnyöket hordoznak! Természetesen nem árt az óvatosság! Először csak kipróbálás szintjén vizsgáljuk ki az új termékeket! Erre az ún. SBS (Side by side, azaz egymás mellé elvetett parcellák) a legalkalmasabbak. Ha az eredmények meggyőzők, akkor viszont a jövő évben már bátran válasszuk az új hibridet. A reprezentativ felmérések is igazolják, hogy a gazdák körében a fajtaértékelés elsőszámú és legbefolyásosabb forrása a saját tapasztalat. Üdvözlendő gyakorlat, hogy egyre többen – kistermelők és nagyvállalkozások egyaránt – élnek a kísérletezés lehetőségével. Igaz, a kísérleti munka nagyobb odafigyelést és több időt kíván, de ez a többletráfordítás bőségesen megtérül az első kézből kapott információkkal.
A fentiekben leírtakból következik, hogy egy üzem kukorica fajtaszerkezetének kialakítása valóban egy összetett, és sok szempontot figyelembe vevő, felelősségteljes szakmai feladat. Százezrek, nagyobb gazdaságban milliók múlnak azon, hogy mennyire voltunk objektívek, tájékozottak, és körültekintők. Készüljünk hát fel rá a téli „pihentető, feltöltődő” hetekben-hónapokban, hisz jól tudjuk, hogy sikerünk jelentős része már a vetésre készüléssel és a vetéssel eldől!
Dr. Kiss Erzsébet
A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet
