A nagyságrend, melyet a hazai napraforgó termesztésben képviselünk, a siker mellett természetesen, szakmai felelősségvállalást is ró ránk. Készen állunk viselni ezt a megtisztelő terhet, hiszen termékeinken túlmenően szakmai tapasztalataink, és a hozzánk érkező, folyamatosan növekvő számú hazai termelői észrevételekből származó termelési tudással gazdagodva megbízható alapot nyújthatunk a hazai napraforgótermesztés mindenkori problémáira. 2011-ben talán még nagyobb szüksége lesz mindenkinek a bizalomra, és az őszinte, megbízható szakmai válaszokra.

A hazai napraforgótermesztés talán eddigi legeredményesebb évében, 2008-ban közösen örültünk a Syngenta hibridek kimagasló rekordterméseinek országszerte. 2010-ben azonban sok minden nem úgy történt, ahogy azt vártuk, illetve ahogy azt korábban megszoktuk.



A bevált napraforgóhibridek és technológiák nem minden esetben az ígért és egyben megszokott viselkedést és teljesítményt produkálták. Szakmai igényességünktől és tudásvágyunktól fütve számos szántóföldi bejárással, termelői konzultációval, belső és külső tudományos vizsgálatokkal folyamatosan kerestük a válaszokat a szokatlan problémákra. Célunk a problémák hátterében álló valós okok meghatározása volt, melyeket úgy gondoljuk minden esetben sikerült megtalálnunk. Azokat csokorba szedve szakmai állásfoglalásunkkal, következtetésekkel, tanácsokkal kiegészítve számos szakmai médiumban publikáltunk a közelmultban. Nem volt viszont célunk a felelősség elhárítása más ágazatok irányába, továbbá a mindenkinek ártalmas riadalomkeltés sem. Tisztán és őszintén az igazat kerestük, és korrekt szakmai tájékoztatást kívántunk nyújtani. Hozzáállásunk a jövőben is hasonló lesz, melyben kizárólag a hazai napraforgótermesztés iránti felelősségvállalásunk, valamint szakmai igényességünk fog vezérelni bennünket.

A 2010-es év problémái, okok és következtetések



A problémák alapja, kiváltó oka a szokatlanul csapadékos és hûvös évjárat volt. Minden egyéb, elsődlegesen másnak gondolt, vélelmezett probléma is feltétlen erre vezethető vissza. A mai köztermesztésben lévő hibridek és gyomirtó szerek – néhány veterán kivételt leszámítva – ilyen szélsőséges időjárási körülmények között talán még soha nem voltak használva országnyi, nagyüzemi keretek között.



A jól bevált és megbízható genetikák, és növényvédelmi technológiák számos esetben sajnos nem az eddig megtapasztalt viselkedést és eredményt nyújtották országrészektől függően. Mindezt tetézte, hogy a válaszreakciók komplex folyamatokká váltak, melyekkel eleddig, s esetlegesen csak külön-külön találkozhattunk, így nehezebb volt a szakmai következtetéseket azonnal megállapítani. A következőkben röviden elemezzük az általunk vizsgált problémákat.

- Káros, komplex herbicidhatások

Országszerte különböző mértékben, de találkoztunk elsőre megmagyarázhatatlan hasonló tünetegyüttesekkel különböző genotípusú napraforgóállományokban. Ezek most már nagy bizonyossággal megállapíthatóan a káros herbicidhatások szélsőséges évjárattal összekapcsolható komplex következményei voltak. A kifejeződés foka az alkalmazott gyomirtási technológia, valamint konkrétan meghatározható környezeti tényezők (talaj szervesanyag tartalma, bemosócsapadék mennyisége, topográfiai heterogenitás) függvényében változott. A tünetek a következők voltak: korai csírapusztulás; jól ismert és tipikus fitotoxikus tünetek korai fenológiai fázisban; egyenetlen, fejletlen állományok késői fenológiában; felső elágazások; abnormális morfológiai fejlődések. A kifejeződés mértéke az alapgyomirtáson felül az állományban is gyomirtott területeken – az alkalmazott alapgyomirtó szer és a korábban felsorolt környezeti tényezők függvényében – fokozódott, melynek oka elsősorban az alapgyomirtó szer által okozott tökéletlen enzimatikus mûködésnek róható fel. A probléma feltárása után az alábbi következtetést fogalmaztuk meg az állományban imidazolinon hatóanyaggal gyomirtható termesztéstechnológiával kapcsolatosan:

- Negatív növényélettani válaszreakciók

A szélsőséges évjárat, a hûvös és extrém csapadékos tavasz természetesen nem csak az alkalmazott technológiákban, hanem magában a napraforgóban, mint növényi szervezetben, is válaszreakciókat indított el. A reakciók természetesen ebben az esetben is komplexen indukálódtak, és különböző kifejeződési mértékben jelentkeztek a környezeti feltételektől és az alkalmazott gyomirtási technológiától függően. A tünetek a gyenge gyökérképződéssel indultak, és a hormonháztartás felborulásának következményeként ismert növényélettani válaszreakciókkal zárultak (alvó, /hónalji/ rügyek aktiválódása, felső elágazódások). Leglátványosabban a felső elágazódások voltak megfigyelhetőek, melyek vagy tisztán környezeti stressz következményeként (víznyomás és/vagy hidegstressz), vagy kizárólag a már tárgyalt fitotox tünetként, vagy pedig a kettő komplex hatásaként jelentkeztek. Korábbi évek tapasztalatai alapján, valamint az idei állami regisztrációs kísérletek konkrét eredményei alapján – ahol szintén voltak elágazódások – azonban kijelenthető, hogy a Syngenta hibridek vonatkozásában a tisztán környezeti stressz okozta elágazódás nem jár termésdepresszióval, feltéve, ha ezen környezeti stressz nem extrém, pl. a napraforgó vízben áll.

- Peronoszpóra fertőzések, új patotípus a láthatáron

A szélsőséges évjáratnak kórtani következményei is voltak, melyek közül talán legérdekesebb a megszaporodott peronoszpóra fertőzések ténye. Elsősorban az ország keleti régiójában volt megfigyelhető, hogy a táblák forgójában a közelmúltban nem látott mennyiségû primer fertőzési tüneteket mutató egyedek jelentek meg. Néhány esetben a táblán belül is komoly fertőzési mértékeket tapasztaltunk, mely mindenképpen magyarázatra szorult. Első körben saját belső genetikai kontrollvizsgálatokat végeztünk, amiből kiderült, hogy a konkrét vetőmagtételek a szabványoknak megfelelően hordozzák a Magyarországon hivatalosan elismert 5 patotípussal szembeni rezisztenciát: 100 (1); 330 (9), 700 (3), 710 (8), és 730 (4) (Virányi és Gulya 1995, Virányi és Walcz 2000). Következésképpen a fertőzött területekről származó mintákból rassz azonosítást indítottunk el, melynek eredményeként, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy ezek a minták egy Magyarországon hivatalosan még nem detektált patotípust (704) tartalmaztak.



A problémát az adja, hogy a jelenleg köztermesztésben lévő hibridekben alkalmazott rezisztenciagén nem ad védettséget ezen újként megtalált patotípus ellen. Az INRA (Francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutató Intézet) által azonban ez a patotípus már ismert.



Az intézet kötelezi a nemesítő cégeket Franciaországban az új rezisztenciával rendelkező hibridek kialakítására. Ennek köszönhetően ezen új patotípussal szembeni rezisztenciát hordozó gén be lett építve néhány meghatározó Syngenta hibridbe. Többek között az NK Brionak is létezik új peronoszpóra- rezisztens változata NK Oktava néven, mely Franciaországban a peronoszpórával erősebben fertőzött részeken már néhány éve köztermesztésben van. 2011-ben lehetőségünk van korlátozott mennyiségben ugyan, de ezzel a hibriddel megoldást nyújtani azon napraforgótermelőknek, akik érintve vannak, illetve lehetnek ebben a problémában.

Az előzőekben tárgyalt mindhárom probléma kialakulásában a talajon, illetve annak bizonyos rétegeiben feleslegesen felgyülemlett víznek komoly szerepe volt, amiből végkövetkeztetésként azt az általános érvényû szabályt kell megfogalmazzuk, miszerint a lehető legtöbbet meg kell tenni a talaj tökéletes fizikai állapotának, és a talajban történő szabad vízmozgás elérése és fenntartása érdekében! Természetesen az optimális állapot csak akkor tartható fenn, ha a mezőgazdasági felszíni vízelvezető rendszerek is tökéletesen mûködnek, ami sajnos a jelen kialakult állapot alapján egyáltalán nem kijelenthető.

Napraforgóhibridek

- Generatív tulajdonságok és adaptáció (ökológiai és termesztési)

Talán ez az a két legfontosabb pillére a Syngenta napraforgó genetikának, amely a siker mögött áll. A gyakorlatra lefordítva ez magas terméspotenciált, és kiváló termeszthetőséget jelent a hazai környezeti feltételek és meglévő termelési gyakorlat mellett, mely tulajdonságokat a termelő komplexen vizsgál, és egyszerûen csak a „legjobbat” választja. Az egyszerûen megfogalmazható kritérium mögött azonban egymással szorosan összefüggő összetett folyamatok mûködnek, melyek koordinálása komoly nemesítői feladat, és melyben a végcél egy adott környezetben kiválóan adaptálható, produktív genetika létrehozása.



A Syngenta Seeds jelenlegi napraforgó portfóliója, a hagyományos gyomirtású, a poszt gyomirtású (imidazolinon) és a magas olajsavas szegmensben is szinte tökéletesen lefedi az elvárásokat a honi környezeti feltételek mellett. A Syngenta napraforgóhibridek a köztermesztésben való meghatározó jelenlétük következtében versenyző termelői igényeket indukálnak, valamint meghatározó szerepük van továbbá az állami regisztrációs folyamatban is a magas követelményrendszer felállításában.

- Magas és stabil terméspotenciál, olajtartalom

A Syngenta hibridek elsőszámú ismérve a kiemelkedően magas, stabil terméspotenciál, valamint olajtartalom, melyet leghitelesebben egy független kísérleti rendszer tud igazolni. Szerencsés helyzetben vagyunk e tekintetben, mivel a napraforgó állami regisztrációs kísérletekben szinte az összes köztermesztésben lévő Syngenta hibrid standardként, illetve kontrollként szerepel a különböző kísérleti csoportokban. A standardok kijelölése az MGSZH részéről hivatalosan történik, melyeknek feladata a hazai regisztrációs termésküszöb meghatározása. Tehát csak azon új hibridek kapják meg az állami regisztrációs minősítést, amelyek a standard hibridek termésszintjét elérik, illetve meghaladják több év távlatában. Éppen ezért standard hibridként olyan hibridek alkalmazhatóak, amelyek egyrészt a legmagasabb terméspotenciállal rendelkeznek, másrészt pedig a köztermesztésben meghatározóak. Tehát önmagában már a standard hibridként való szereplés kitüntetett szerepet kölcsönöz az adott hibridnek, másrészt pedig kiváló lehetőséget nyújt számunkra az új versenytársakkal történő folyamatos megmérettetésben. A standardként való szereplés legfontosabb olvasata pedig talán az, hogy a független és hivatalos eredmények transzparenssé, átláthatóvá teszi hibridjeinket a köztermesztés számára, még hitelesebbé téve azokat. Természetesen a versenytársak részéről is vannak kijelölt standard hibridek a különböző kísérleti csoportokban, melyek szintén hasonló kitüntetett szereppel rendelkeznek.

Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy hibridjeink nem csak egy-egy évben érnek el kimagasló eredményt, hanem évről évre folyamatosan ez első helyen szerepelnek kimagasló stabilitást mutatva országosan 10–12 kísérleti hely átlagában. 2010-ben is a jelenlegi 8 köztermesztésben lévő napraforgó fajtánk közül 6 csoportelsőként végzett: NK Kondi; NK Brio; NK Neoma; NK Sinfoni; NK Ferti, Tutti. (1. táblázat).

A kisparcellás abszolút eredmények természetesen nem tükrözik a szántóföldi terméseket, arra viszont tökéletes választ nyújtanak, hogy egy adott évjáratban milyen környezeti hatások érvényesültek a különböző hibridekben relatív összehasonlításban.

- Kiváló termeszthetőség, átfogó betegség ellenállóság, fajtaadaptáció

A kísérletek által igazolt terméspotenciálok összetett mutatószámok, melyek komplexen adnak információt egy adott fajta termeszthetőségére és potenciáljára. A kontrollált technológiai keretek között kivitelezett kísérletek összehasonlítva a nagyüzemi szántóföldi technológiával –az időjárási és környezeti tényezők vonatkozásában – teljesen megegyeznek, ezért a termőképesség agrotechnikai hiba nélkül ugyan, de az évjárati sajátosságoknak megfelelően nyilvánul meg.



Az egyes hibridek által elért terméseredmények tehát nem csak a genetikai potenciálokra adnak információt, hanem azon felül a termeszthetőség, tenyészidő, betegség ellenállóság stb. komplex eredőjét mutatják. Egy-egy ponton természetesen lehet hiányossága egy fajtának, de az adott évben elért terméseredménye valószínûen tökéletesen tükrözi ezen hiányosság gazdasági értékére gyakorolt átlagos hatását. Éppen ezért fontos a hosszú távú vizsgálat, hiszen a különböző évjáratok különböző stresszt (2009 – szárazság, 2010 – hideg és víz okozta stressz) és betegségeket (2008 – Sclerotinia; 2009 – Macrophomina, Alternaria, Phoma; 2010 – Alternaria, Diaporthe, Sclerotinia) jelenthetnek. Fontos tehát kiemelnünk, hogy a Syngenta hibridek folyamatosan stabil és magas termőképességgel rendelkeznek, amelyek egyértelmûen jelzik, és bizonyítják kiváló hazai adaptációs képességüket, termeszthetőségüket.



Fajtaválasztásunkkor azonban a terméspotenciál mellett, mint egyik legfontosabb döntési kritérium mellett, feltétlenül mérlegelnünk kell a területünkön előfordulható negatív környezeti feltételeket is (2. táblázat), melyek befolyásolhatják fajtaválasztásunkat.

Kovács Attila • termékfejlesztő mérnök, olajos növények



Bíró János • termékfejlesztési és marketing vezető