Az utóbbi évtizedekben az egész világon megnőtt az erdők társadalmi jelentősége. Magyarország erdészei már múlt század eleje óta tudatosan törekedtek az erdővel szemben felmerült társadalmi igények kielégítésére. Nagy változást jelentett az Európai Unióhoz való csatlakozásunk.
Az erdővel kapcsolatos szakmapolitikai célokat az EU Erdészet Cselekvési Terve, nálunk a Nemzeti Erdőprogram fogalmazza meg, melynek célkitûzéseit a 1110/2004. (X. 27.) Korm.határozat melléklete tartalmazza. A Nemzeti Erdőprogram két fontos eszköze az erdővel kapcsolatos gazdálkodási tevékenységek jogszabályi irányítása, valamint az ösztönző jelleggel mûködő támogatási rendszer mûködtetése. Az erdészeti támogatási rendszert is alapjaiban megváltoztatta hazánk uniós csatlakozása.
A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) keretében indult a mezőgazdasági területek erdősítése támogatási program, 2004–2007-ig. Hazai jogszabályi háttere: 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet, az Európai Unió által társfinanszírozott mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban ismét meghirdették, de már az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozzák a mezőgazdasági földterületek erdősítését. Hazai jogszabályi háttere: 88/2007. (VIII. 17.) FVM rendelet, az EMVA-ból a mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól. (ÚMVP II. tengely)
A bevezető és a jogszabályi háttér után elmondanám tapasztalataimat az erdőtelepítésekkel kapcsolatban. Az erdőtelepítők köre meglehetősen vegyes képet mutat, közös vonásuk az erdő iránti vonzódás. A telepítés helye is vegyes képet mutat, szántó és felhagyott gyümölcsös, zártkert egyaránt előfordul. Nagyon érdekes kérdés, hogy milyen minőségû földeken folyik az erdőtelepítés. Általában azt mondhatjuk, hogy mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas, gyenge termőképességû területeken kell elsősorban erdőt ültetnünk. Mi, erdészek úgy véljük, hogy gyenge termőhelyen az erdő is gyenge, esetleg közepes növekedésû lesz. A termőföldet az aranykorona-értékkel jellemezzük, ezt nézve, van olyan erdősítőm, aki hektáronkénti 35 AK-ás, tehát nagyon jó földeken létesített erdőt, de természetesen a gyengébb területek is előfordulnak. A terület nagysága is változó, a 1,5 ha-tól a 13 ha-ig terjed az erdőrészletek nagysága. A fafajmegválasztás terén több szempont, érdek ütközik.
Az erdőtelepítő elképzelése sokszor nem egyezik a termőhely által meghatározott, ültethető fafajokkal. Általános a gyorsan növő fafajok választása, de sokan vannak, akiket, nagyon helyesen, nem ez a szempont vezérel. Egy másik elképzelés: olyan fafajt választani, amelyik után a legnagyobb támogatás kapható. A vágyaknak határt szabnak a szakmai szempontok, minden erdősítési terv részletes termőhely feltáráson alapul.
A szóba jöhető fafajok között válogat a természetvédelmi hatóság, védett és NATURA 2000-es területen idegenhonos fafaj nem ültethető, pl. a Szigetköz erdészeti tájrészletben az akác ültetése nem is támogatható. A 88/2007. (VIII. 17.) FVM rendelet részletesen, több oldalas mellékletben szabályozza ezt a kérdést, olyannyira, hogy elfogadott erdőtelepítési terv birtokában, a 2006-ban ültetett akácos még részesült támogatásban, a másik fele, mely egy évvel később került ültetésre, már nem.
Az őshonosság kérdése a klímaváltozás, nevezetesen a globális felmelegedés tükrében, szerintem, revízióra szorul. A dogmatikus gondolkodást fel kell, hogy váltsa a rugalmas, az aktuális viszonyokhoz való és illő helyzetértékelés. Gondoljuk el, milyen lenne az Alföld akác nélkül? Egy másik fontos kérdés az elegyesség kérdése. Sok erdőtelepítő nem érti, miért fontos az elegyes állomány létrehozása, csak felesleges költségnek tekintik az elegy fafajok ültetését. Türelmesen el kell magyaráznia az erdész szakembernek ennek jelentőségét.
Az ültetés után következik az erdősítés ápolása. Valóban, nagyon költséges, de megtérülő munka, melyet sok erdősítő szeret mellőzni. Szakszerû és gondos ápolás mellett csökken az erdősítés átfutási ideje, hamarabb be lehet fejezni, ua. a pótlási kötelezettség is jelentősen mérséklődik, vagy elmarad, ezt kell az erdőtelepítővel megértetni, a jogosult erdészeti szakszemélyzetnek nem csak a közvetlen szakmai irányítás a feladata, hanem a szemléletmódosítás. A rendeletek az erdősítések támogatásáról szólnak, nem teljes körû költségtérítésről, az így kapott pénzt érdemes az erdősítésekbe visszaforgatni, nem nyugdíj-kiegészítésként kezelni, vagy számlák kifizetésére fordítani, ezt is hangsúlyozni kell az erdőtelepítő felé. A normatív támogatás mértéke a 11/2010. (VIII. 30.) VM rendelet alapján viszont újból növekedett, ez talán meghozza az erdőtelepítési kedvet, mely az utóbbi években erősen visszaesett. Köszönhető ez több intézkedésnek is, a kifizetési kérelmeket 2009-től csak elektronikus úton lehet benyújtani, ez még a falugazdászoknak is több órás, esetenként több napos procedúrát okozott. A kifizetési kérelemhez kell az erdősített terület töréspontjainak EOV koordinátái, mérési jegyzőkönyvvel, volt olyan erdősítőm, akinek 1,4 ha-os erdősítés mellett 140 ezer forintjába került.
A másik igen nagy gond a kifizetések elhúzódása, az ügyintézés lassúsága. Egyik erdőtelepítőm a tavalyi járandóságát idén szeptemberben kapta meg, egy másiknak majd egy évébe került a kötelezettség-átvállalási kérelmének elintézése.
Az FVM és a MEGOSZ 2009. decemberében megállapodtak, miszerint az erdőtelepítők 2010. január 31-ig a pénzükhöz jutnak. Mint a fentiekben olvashatjuk, nem igazán sikerült ezt a határidőt tartani. A legújabb közlés szerint a 2010-es kifizetések teljesítését 2011. első negyedévében végrehajtják, de az első félév végéig mindenképpen.
Ezen problémák ellenére is, remélve, hogy rendeződnek közös dolgaink, azt tudom mondani, aki fát ültet, bízik a jövőben!
Pápai Tamás
A cikk szerzője: Pápai Tamás
