Biológiailag biztonságos környezet
A tőgyhigiénia igazából már az istállóban elkezdődik. Mivel az állat folyamatos kapcsolatban van a környezetével, a védekezésben fontos szerep jut a környezeti kórokozók gyérítésének. A padlóra húzott első tejsugarak a fejőházat fertőzve a fejőházban megforduló összes egyed fertőzését okozhatják. A rossz alom, a nem higiénikus ellető vagy borjúbox a keresztfertőzések lehetőségét növelik. A fejőberendezés savas-lúgos tisztításán és a fejőház hidegvizes lemosásán túlmutató, rendszeres vegyszeres felülettisztítás és -fertőtlenítés elengedhetetlen a fertőzési lánc megszakítása céljából.
Biológiai biztonságra való törekvéskor nem feledkezhetünk meg a kórokozók terjesztésében fontos szerepet játszó kártevők, elsősorban a patkányok és a legyek elleni védekezésről sem.
A fejés higiéniája
A mastitis elleni védekezés alapeleme a megfelelő fejési higiénia, mely nagyban öszszefügg a fejés-előkészítéssel. A fejés előtti tőgyápolás célja, az oxitocin hatás kiváltása mellett, hogy a tőgybimbókról a szennyeződést és ezzel együtt a kórokozókat fizikailag eltávolítsuk, a kórokozókat gyérítsük. Ezzel elsősorban a kifejt tej összes csíraszámát tudjuk csökkenteni. Mivel a megfelelő tőgyelőkészítés esetén a tőgy első érintése és a kelyhek felhelyezése között max. 50-60 másodperc telhet el, így a fejés előtt használt „tőgyfertőtlenítők” fertőtlenítő hatásukat csak igen kis mértékben tudják kifejteni, ezért az e célra használt termékeket a fizikai tisztító-, és szennyoldó képesség előtérbe helyezése alapján kell kiválasztani. Célszerû a nagyobb hatékonyságot és gazdaságos felhasználást biztosító, habosítható termékek alkalmazása. Különös gondot kell fordítanunk a bimbók szárazra törlésére használt kendők tisztaságára. Papír esetén a megfelelő higiénikus tárolásra, textilkendők esetén pedig a mosásra, fertőtlenítésre. Textilkendők mosása esetén adagoljunk a mosógépbe fertőtlenítőszert. A letörlésre tőgyenként tiszta kendőt, és tőgynegyedenként tiszta törlőfelületet (a kendő megfelelő hajtogatásával) használjunk. Ne feledkezzünk meg a fejők kezének rendszeres fertőtlenítéséről sem, mely célra az elpárolgó alkoholos kézfertőtlenítők alkalmasak.
A fejés utáni tőgyápolás során elsősorban a fejést követő kb. 30 percben még nyitott tejutak lezárását, a tőgybimbó bőrén, a kórokozók felszaporodásának gátlását és a hám regenerálását kell biztosítani. Erre a célra jól tapadó, filmképző tulajdonságú ápoló-fertőtlenítőszert célszerû alkalmazni.
A legelterjedtebb hatóanyag a jód, melynek szárító hatását megfelelő arányban adagolt bőrlágyító és regeneráló összetevőkkel lehet kiküszöbölni, illetve újabban stabilizált jódkomplexek alkalmazásával, így alacsonyabb jódtartalmú tőgyfertőtlenítők használatával a szárító hatás csökkenthető. A jód mellett igen elterjedt hatóanyag a klórhexidin és a természetes hatóanyag, a tejsav is. Újdonság ezen a területen a bőrnyugtató növényi kivonatok, mint például a menta alkalmazása, mely az irritált hám nyugtatásával az apró hámsérülések, mint fertőzési kapuk gyógyulásának segítségével fejti ki megelőző hatásukat.
Mivel a fejés előtt és után történő kezelések célja teljesen más, azonos termék alkalmazása erősen megkérdőjelezhető.
Fejést követően gondoskodni kell – fejés utáni tőgyápoló használatával – a kórokozók elszaporodásának gátlásáról és a hám regenerálásáról
Összességében elmondható, hogy a biológiai biztonság a fejőházban is csak komplex védekezéssel érhető el. Míg az „ad hoc” jelleggel, szakszerûtlenül végzett védekezés valóban csak egy, a jelenlegi tejárral össze nem egyeztethető extra költség, addig a komplex prevenciós intézkedésekkel, kiváló minőségû higiéniai termékek használatával tejelőállító telepeinket biológiailag biztonságos zónává, a ráfordított költségeket pedig többszörösen megtérülő befektetéssé alakíthatjuk.
Kiss Barnabás
A cikk szerzője: Kiss Barnabás
