Amikor megérkeztem, a mûszaki vizsga előtt álló Valtra 6550 traktorát ellenőrizte éppen. Mosolyogva, lelkesen mesélte: „ezt a traktort csak le kell mosni, berakni az új akksit, és lehetett vinni vizsgáztatni. Még soha nem kellett rajta semmit megcsinálni, pedig már nem egy mai paripa, 6600 üzemóra van benne.”
Gábor két fia segít elvégezni a gazdaság körüli feladatokat. Amikor a traktorokról beszélnek az egyes szám harmadik és többes szám harmadik személyből is következtethetünk arra, hogy a család hû társként kezeli erőgépeit. Az udvaron 3 Valtra áll jelenleg, az említett négyhengeres Valtra 6550, az előbbi nagytestvére a hathengeres motorral szerelt Valtra 8750 – és egy Valtra T191 Advance. Mivel hosszú út vezetett addig mire ez a traktorpark kialakult, Gábor feleleveníti – a nemcsak neki, hanem a családja számára is – kedves Valtra traktorok történetét.
Mikor kezdte a gazdálkodást, és hogyan jelent meg gazdaságában a Valtra?
A gazdálkodást 1993-ban kezdtem, mint egyéni vállalkozó, akkoriban a terület, amin dolgoztam még nem volt nagy, így egy kisebb gépet kerestem. Ebben a térségben a Valtrák még nem terjedtek el, de az akkoriban népszerû traktormárkák nem nyerték meg a tetszésemet, ezért a debreceni Farmer-expóra mentem és áttekintettem a traktorkínálatot. Ott találkoztam először a Valtrával, ott nyerte el a tetszésemet.
Miért a Valtrára esett a választás?
Ez a traktor nem volt felénk megnézhető munkában, így aztán jól megnéztem magamnak. Egyszerû felépítésû volt, nem volt benne semmi bonyolultság. De, ami feltûnt, hogy kategóriájához képest masszívnak látszott. Így történt, hogy megvásároltam első nyugati traktoromat, egy Valmet 665 típusú, 80 lóerős univerzális erőgépet. Ő volt az első Valtra a Tiszántúlon. Nagy meglepetést okozott a gép, a látszat nem csalt, nagyon erős volt, és a fogyasztása is nagyon kedvezően alakult. Megállapítottam: nem hoztam rossz döntést.
Hogyan követték egymást a traktorok?
A terület folyamatos növekedésével, az első gépet kinőttem, így 2.500 üzemóra mûködés után cseréltem le 1995-ben egy Valmet 6300-as, 90 lóerős traktorra. Igaz a motor teljesítményét tekintve nem léptem magasabb kategóriába, de az új traktor kezelhetőségben többet tudott, és gyorsabban végeztem el vele a munkáimat.
Később saját területem mellett növekedett a bérszolgáltatás, ami indokolttá tette, hogy még egy traktort vásároljak. Most már azonban egy nagyobbra volt szükségem, ekkor vettem meg őt – mutat a Valmet 8750-es, 160 lóerős gépre –, ami a mai napig is kifogástalanul mûködik, eddig 6.100 üzemóra a teljesítménye. Ez a traktor igaz csak 160 lóerős, de a nagyobb teljesítményû gépekkel is felveszi a versenyt. A hosszú orr-rész, a jó súlyelosztásnak köszönhetően nehéz talajmunkáknál szinte bele dugja magát a talajba, és konokul csak megy és megy előre. A Sisu motor itt is megmutatja mit tud, és a fogyasztás nagyon kedvező.
Nyolc évvel ezelőtt a Valmet 6300-as kistraktort 7500 üzemóránál szintén lecseréltem egy Valtra 6550Hi 100 lóerős traktorra, ami a mai napig nálunk teljesít szolgálatot, üzemóra számlálója 6600-on áll.
Vásároltam egy direktvetőgépet 2003-ban, amihez szükség volt egy nagyobb teljesítményû gépre, ezért vettem egy Valtra T180-as 180 lóerős traktort. Szintén elmondhatom, hogy a Tiszántúlon ez volt az első új külsővel legyártott Valtra. A régi kocka orrészt felváltotta egy gömbölyûbb, a kabin belső felszereltsége is változott. Megjelent az elektronikusan vezérelt, programozható, mennyiségszabályzós, a kihelyezett szelepvezérlés, valamint a könyöktámaszba épített kezelő szervek.
2008-ban merült fel a gondolat, hogy a direkt vetőgép kihasználtságát nagyobb hidraulika teljesítményû traktor növelni tudja, ezért ismét traktorcserén gondolkodtam. Akkoriban jelent meg a Valtra Advance felszereltségû traktora. Ez a fejlesztés a Valtra T180-as típus alapjaira épült, de minden vezérlés már szinte teljesen átkerült a kartámlára és a beállításokat figyelemmel lehet kísérni egy monitoron a támla elején. A szivattyú nagyobb teljesítményû lett, ez a széria már egy 115 liter/perces axiáldugattyús terhelés érzékelős szivattyúval van ellátva, így ez a rendszer már alapjáraton a maximális folyadékáramlást képes biztosítani. A Common Rail befecskendező rendszerrel a fogyasztása továbbra is számomra megfelelő. Mi eléggé kötött talajon dolgozunk, de nehéz munkák esetén sem ment 30 liter fölé a fogyasztás hektáronként.
