A repce gyökerét a polifág talajlakók, pl. drótférgek, mocskos pajorok stb. támadhatják. A repce föld feletti zöld részeit ősszel károsító rovarok közül a repcebolha és a repcedarázs álhernyó Magyarországon mindenütt megtalálható, kártételükre minden évben számítani lehet. Újabban egyes termesztési körzetekben felfigyeltek a kis káposztalégy (Delia radicum) kártételére is.

A repcebolha kártétele már a növények kelési időszakában, szikleveles állapotában jelentkezik. Az imágók a kelő repcén gyülekeznek, és az első fagyokig hámozgatják a leveleket. A talajra rakott petékből folyamatosan kikelő lárvák az alsó levelek nyelébe, főerébe furakodva odvasítanak.

A repcedarázs harmadik – legnépesebb – generációjának rajzása augusztus végétől egészen október közepéig elhúzódhat. Ha az elhúzódó rajzás száraz és meleg őszi időjárással és nagy számú tojásrakásra alkalmas területtel párosul, könnyen gradáció alakulhat ki. A repcedarázs fiatal lárvái a levelek hámozásával, az L2–L3 lárvák lyuggatással és karéjozásával okoznak kárt. Szélsőséges esetben a levélzet teljesen eltûnik, a vetés megsemmisül.

A kis káposztalégy nyüvének kártétele a 4–6. valódi levél megjelenésétől számítva válik láthatóvá. A levelek szürkészöldekké válnak, az őket borító viaszréteg megvastagodik. A fiatal növények elfonnyadnak és elpusztulnak. A kisebb mértékben károsodott növények általában satnyák – könnyen ki lehet őket tépni a földből. A nyüvek a növény gyökereit kívülről hámozgatják, vagy behatolnak a gyökérbe, és felfelé haladó járatokat készítenek, aminek hatására szövetelhalás, másodlagos rothadás következik be. Néha a fehér lárvákat (nyüveket) meg is lehet találni a növényt körülvevő talajban vagy a főgyökérben. A nyüvek rizsszemre emlékeztetnek, ezért sok helyen rizskukacnak is nevezik.

ELLADO – a Bayer új repce csávázó szere



Csávázással a legegyszerûbben, ugyanakkor jó hatékonysággal védekezhetünk a fent felsorolt kártevők ellen. A tavalyi őszi vetési idényben első alkalommal szereplő új Bayer repce csávázó szer, az Ellado hatékonysága kiterjed a talajlakó kártevőkre, illetve a fejlődő szárat, leveleket károsító repcebolhára, repcedarázs álhernyóra és a kis káposztalégy nyüvére is (lásd képünkön). Két eltérő hatásmechanizmusú összetevője, a kontakt módon ható béta-cyflutrin és a felszívódó klotianidin biztosítják, hogy a repce már a kelés pillanatától védve legyen a kártevőkkel szemben.

Okszerû és eredményes védekezés a kártevők ellen csak ott valósítható meg, ahol már a vetés előtt számolunk azok megjelenésével. A repce és más keresztesvirágú növény (mustár, olajretek) vetésterületének növekedése, és a termesztési körzeteken belüli nagyobb előfordulási arányuk az összes megvalósítható agrotechnikai védekezési elem (tábla kiválasztása, elővetemény, árvakelés, tarlóápolás vetésidő stb.) mellett a rovarok elleni kémiai védekezési módszerek alkalmazását is szükségessé teszi. Ezek a ráfordítások többszörösen megtérülnek, mert általuk biztosított a négyzetméterenkénti megfelelő tőszámú, egészséges és optimálisan fejlett állomány kifejlődése.

Csorba Csaba