25 éve hazánkban Amazone gabonavetõgépek

Agro Napló
Heinrich Dreyer, Hans Kahdemann és Hartmut Neumann röviddel a II. világháború után tervezték meg az elsõ gabonavetõgépet, a D1 szériát. A D1 gabonavetõgép jóval megelõzte a korát, néhány megoldás már akkor is a jövõbe mutatott. Az 1949-ben kifejlesztett D1 gabonavetõgép két alapvetõ fejlesztést hozott: az 54 fokozatú hajtómûvet és a kombinált finom és normál vetõelemet.  

Az akkori modernnek számító gerendely és a vékony, fúvott abroncsos kerekekkel (580×85) rendelkező lóvontatású vetőgép sajnos túl nehéznek bizonyult. Így két évvel később már meg is jelent a piacon a D2 generáció, mely a képen is látható. Az 116 cm magas és 6 cm széles külső vasgyûrûvel szerelt fakerekek öntöttvas ag­gyal rendelkeztek. Az akkori prospektusban kiemelt helyet kapott a 4 keréken guruló vetőgép, melynek első kerekei kormányozhatóak voltak. Ekkoriban lépett be igazán az Amazone a gabonavetőgépek piacára. 1955-ben mutatták be az első D3 szériát, mely újból gumikerekeken gurult, és megjelent a traktorvontatási lehetőség az opciós listán. Az igazi áttörés a gabonavetőgép értékesítésben 1964-ben történt meg, amikor a D1 kitalálójának fia, Dr. Heinz Dreyer kifejlesztette a D4 vetőgépcsaládot. Az egyedi csoroszlya felfüggesztés, az automatikus és hidraulikus nyomjelzővezérlés, a kétoldali talajkerék hajtás és az összehajtható tartályfedél több, mint 6000 értékesített vetőgéppel 1969-re a Nr. 1 helyre repítette az Amazone-t Németországban. A sikernek volt azonban még egy oka: Dr. Ing. Franz Große Scharmann az Amazone mérnöke megtervezte az első lengőboronát. A lengőboronát, a D4 vetőgéppel kapcsolva ajánlották a gazdáknak, mely előrevetítette az Amazone belépését az aktív talajmûvelő eszközök piacára. A 70-es években azonban a D7 család még a D4 sikerét is túlszárnyalta. Az új fokozatmentes hajtómû, a központi csoroszlyanyomás szabályozó rendszer és a mûvelőnyom vezérlés évi 6500 db. D7 vetőgép értékesítését eredményezte. A D7 család az addigi legsikeresebb vetőgéppé vált Németországban. A 80-as évek a tárcsás csoroszlyák fejlesztését és a sûrûsoros (8 cm) vetés előretörését hozták. 1985-ben következett a D8 széria, mely tartályszintmérővel és kikapcsolható keverőtengellyel gazdagodott.





 






A legfiatalabb D-sorozat a D9 gabonavetőgép, melyet 1999-ben mutatott be a gyár. 2007-ben továbbfejlesztett „Vario Control” hajtómûvet és nagyobb adagolókerekeket kapott a D9 széria. A 4 m munkaszélességû vetőgép magtartálya 830 l-es, mely tovább bővíthető 1380 l-re. A tartály fedele, az alapfelszereltség részeként kínált hátsó fellépőlépcsőről könyen nyitható. A tartály két szélén a vázra építve hidraulikus, traktorközépre állított nyomjelző segít a csatlakozósor optimális távolságára. A robosztus nyomjelzők nyírócsappal vannak ellátva, így egy esetleges villanyoszloppal történő találkozás után is folytathatjuk a munkát, feltéve, hogy van nálunk csere nyírócsap. A traktor nyomát 4 db nyomlazító kapa munkálja el. A magok pontos kiadagolásáért a fokozatmentesen beállítható „Vario Control” hajtómû (2–400 kg/ha) és a kettős magadagoló kerekek felelnek. A normál (búza), és az aprómag (repce) vetőelem kombinációja lehetővé teszi, hogy mindenféle átszerelés nélkül átállhatunk repcéről búzára és viszont.

 


 

 

A megnövelt adagolókerék és az alsó nyelv megerősítése, kiszélesítése tovább fokozza a beállított magmennyiség egyenletes kijuttatásának biztonságát. Az adagolókerekek alatt egy sínre csatlakoztatva találjuk a teleszkópos mag­vezető csöveket. A síneket két csap segítségével leengedhetjük, így pont az adagolónyílások alá helyezhetjük a védőlemezt, mely elég öblös ahhoz, hogy nagyobb magmennyiséget is felfoghassunk vele a leforgatás során. A magvezető csövek tölcsérekkel csatlakoznak a RoTec tárcsás csoroszlyákhoz.



A legújabb RoTec tárcsás csoroszlyákat egyenként maximum 30 kg rugóterheléssel tarjuk megfelelő mélységben. Ez azonban nem elegendő aprómag vetésekor, ugyanis a rugóterhelés csak a minimális mélység megtartását biztosítja, a maximálisat nem. Amennyiben egy lazább talajszerkezetû részhez érünk a rugóterhelés azonnal mélyebbre húzza a csoroszlyákat így nem lehet egyöntetû a kelés. A RoTec tárcsás csoroszlyák a szemenkénti vetőgépekhez hasonló módon egy mélységhatároló és egyben tisztítótárcsát is alkalmaznak, mely meggátolja a csoroszlyát a vetési mélység megnövelésében változó talajviszonyok esetén is.

 


 

 

 

Ez az a fontos elem a sok közül, mely miatt olyan népszerû hazánkban is a D9 gabonavetőgép a repcetermesztők között. Az egytárcsás, mélységhatároló tisztítótárcsával szerelt csoroszlya után ferde, robosztus magtakaró pálcasor következik, mely puha paplant húz a magárkok fölé. Minden Amazone D9 gabonavetőgép szériatartozéka a mûvelőnyomos vezérlés, mely a munkaszélesség adott többszörösének megfelelően kiválasztott mûvelőnyomot elzárja.

 


 

 

A nyomjelző hidraulikus rendszerével összekapcsolt szeleptömb a nyomjelzők felhajtásakor, azaz a fordulókban lépteti a mûvelőnyom automatika kapcsolószekrényét. Villanyoszlop és egyéb akadály esetén szükségessé váló nyomjelző felhajtást a mûvelőnyom vezérlőszekrényén manuális léptetéssel kell korrigálni. Ezt a „kényelmetlenséget” küszöböli ki az AMALOG+ monitor, mely elektromos mûvelőnyom vezérlést tartalmaz. Akadály esetén elég a „STOP” gombot megnyomni, ekkor a nyomjelző mozgása nem lépteti az automatikát. További kényelmi funkciókat is tartalmaz a csomag, mint pl. a tartályszint vészjelző, ha számláló, nyomjelző helyzetjelző, sebességjelző, és az elektromosan megválasztható mûvelőnyomritmus.

 


 

 





Az Amazone „D” gabonavetőgép család 25 éve van jelen Magyarországon.

A jubileumi évet az Amazone jubileumi akcióval szeretné emlékezetessé tenni 2010-ben.

 


 

 





Kovács Tamás





Címlapkép: Getty Images
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?