A tél és a sok csapadék megtette hatását, az ormos szántások „megszelídültek”. A felszáradás után kezdődhet az elmunkálások időszaka, a vízmegőrzés jegyében! Sok helyütt alakultak ki belvizes foltok, lehetőség szerint gondoskodjunk az elvezetésükről, lecsapolásukról. Annak érdekében, hogy mielőbb helyreálljon a talajélet a víznyomás után, fontos a felszáradás elősegítése és a levegőztetés. A víz elvonulása után a bevetetlen területeken célszerû könnyû magágykészítő gépekkel átlevegőztetni a felszíni réteget, míg a kalászos vetéseken a gyomfésûzés és a hengerezés lehet jótékony.
Az őszi kalászos állományok felfagyás miatti hengerezése is elvégzendő feladat lehet, már ha a szemlék szerint erre szükség van, ill. ha a talajnedvesség lehetővé teszi. A kora tavaszi hengerezés bizonyítottan jó hatású, hiszen a fagyásolvadás miatti talajmozgások következtében elszakadozott, talajtól eltávolodott gyökérzetet a talajhoz nyomja. Ezen kívül segíti a bokrosodást és a mûtrágya talajba jutását is. A gyakorlat szerint a kalászosok tavaszi hengerezésére a könnyû gyûrûs és cambridge hengerek a legalkalmasabbak. A sima henger megtolhatja a könnyû talajt, míg a crosskill profilos henger túlzottan megsértheti, vagy ki is szakíthatja a növénykéket a talajból.
Ne feledkezzünk meg a korai fejtrágyázás jelentőségéről sem, hiszen a bőséges csapadék miatt jelentős nitrogénhiány mutatkozik a legtöbb őszi kalászos és repceállományban. A tavaszi fejtrágyázás célja a tél végi regenerálódás elősegítése és a megfelelő vegetatív, illetve generatív fejlődés biztosítása. A nedves talaj nehezíti e feladat elvégzését, hiszen sok helyütt még nem járhatók a területek. Amint hordképessé válik a felszín, meg kell kezdeni a tápanyag-utánpótlást. Körültekintően időzítsünk, ne kapkodjuk el a munkavégzést, mert a taposási károk a vegetációban nem orvosolhatók. Bár a helikopteres, repülőgépes mûtrágyaszórás kevesek számára elérhető, indokolt esetben megfontolandó lehet. A hektáronkénti 3-4 ezer forintos költség bizonyosan megtérül, ha a N-utánpótlással egyébként 2-4 hetet is késnénk.
Tavasszal nagy figyelmet kell fordítani a mezei pocokra (Microtus arvalis, kép). Az áttelelt populáció felszaporodásának mértékét elsősorban a tavasz és a nyár csapadékeloszlásának egyenletessége szabja meg, a táplálékul és védelemül szolgáló vegetáció folyamatos fenntartása révén.
Elszaporodását akadályozza a gyors hóolvadás, a záporok és zivatarok, valamint a beltenyésztettség következtében előforduló leromlás, különböző betegségek (lépfene, tífusz, rüh) és a természetes ellenségek (ölyv, bagoly, varjú, róka, vaddisznó). A baglyok és ölyvek számára kihelyezett T alakú ülőfákkal elősegíthetjük a ragadozó madarak előfordulását. A rágcsáló betelepedését vagy bevándorlását feltétlenül meg kell akadályozni, nemcsak a kalászosokban, hanem a vele határos táblákon is (pl. évelő pillangós vetésekben), továbbá utak és árkok mentén. A mezei pocok elleni védekezés rendeletileg kötelező.
A SZIE Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaságában 2002-ben beállított talajmûvelési tartamkísérletünkben folyamatosan nyomon követjük a pocokpopuláció változását forgatásos és forgatás nélküli mûvelések után. A kísérlet első két évében lakott járatokat csak a bolygatatlan (direktvetéses) parcellákon találtunk. Figyelemfelkeltő, hogy a legtöbb járattal a 26–30 cm mélyen szántott talajon találkoztunk a 2004. november végi felvételezés során, tehát a talajbolygatás után viszonylag rövid idő elteltével már számíthatunk károsításukra. A lakott járatok közelében jelentős mértékben károsították az őszi búzát. Állandó pocokjelenlétre utal a járatok közötti kitaposott „gyalogösvény”, az ürüléknyomok.
A tavaszi védekezés alapvető jelentőségû lehet, amit az egyedsûrûség mélypontján célszerû elvégezni. Az ilyenkor található kevés járt lyuk kézi munkaerő igénybevételével egyenként is mérgezhető, nagyobb egyedsûrûségnél azonban gépi beavatkozás szükséges.
A hóolvadás és felszáradás után meg kell kezdeni az őszi vetésekben a gyomfelvételezéseket. A nedves talaj miatt minden bizonnyal sok helyütt késik majd a gyomirtás.
Ennek megfelelően válasszunk készítményt, győződjünk meg az engedélyokiratban foglalt gyomirtási spektrumról és a fenológiai korlátokról.
Bottlik László – Stingli Attila
A cikk szerzője: Bottlik László
