Azért, hogy Benedek Fülöpöt a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkárát, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. agrár-portfolióért felelős közelmúltban leköszönt vezérigazgató-helyettesét többen is jobban megismerhessék, az Agro Napló munkatársa nemrégiben beszélgetett pályájáról a szakemberrel.
Milyen szálak kötik a mezőgazdasághoz?
Édesanyám és édesapám is földmûves, paraszti származású volt. De már nagyapám, sőt a dédapám is a földet mûvelte. Így mindenképpen közel állok paraszti felmenőim révén a mezőgazdasághoz, a mezőgazdasági munkához. Ugyanakkor választás is a paraszti lét – igaz, amikor meghoztam, némi kényszerûség is volt a döntésben –, olyan foglalkozást kellett választanom, amelynek elsajátítása során ösztöndíjat is kaphattam. Így szülőfalum téeszének, a Tiszapüspöki Rákóczi Termelő Szövetkezetnek lettem az ösztöndíjasa.
Hol végezte az iskoláit?
Elemibe a szülőfaluba jártam, majd a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban tanultam tovább. Tanáraim jó felkészültséggel tanítottak az élet dolgaira. Itt kezdtem el komolyan sportolni, kosár- és kézilabdáztam is. Ez utóbbit folytattam a Debreceni Agrártudományi Egyetemen is. A gimnázium befejeztével, a cívis városba kerültem. A körülmények szinte ideálisak voltak, mert magamfajta fiatalokkal voltam körülvéve. A diplomámat 1970-ben kaptam kézhez. Ekkor nagy igény volt a felsőfokú végzettségû agrárszakemberekre.
Az első munkahelyem a Közép-Tiszai Állami Gazdaság volt. Itt gyakornokoskodtam, és sajátítottam el egy nagy tudású öreg szakembertől, Dénes Albert termelési igazgató-helyettestől – akkor ezt főagronómusnak mondták – a szakma csínját-bínját, amit igazán csak az életben lehet megtanulni.
Ezt követően kerültem vissza a tiszapüspöki Rákóczi Tsz-be. Itt 1971 elején azonnal kineveztek főagronómusnak, mert alaphiányos volt a gazdaság, és szükségük volt egy felsőfokú végzettséggel bíró termelésvezetőre. (Benedek Fülöp szerint a 70-es években a tiszapüspöki termelő szövetkezet adottságaihoz viszonyítva egyre inkább a jól teljesítő gazdaságok sorába került, az „új gazdasági mechanizmus” lehetőségeit kihasználva.)
Igaz-e, hogy ez volt a magyar mezőgazdaság akkori aranykora?
Ez az időszak inkább egy extenzív fejlődési szakasz volt. Ekkor épültek a szaktelepek. Az „aranykor” a 70-es évek végére a 80-as évek elejére, közepére esett. Ez a rendszerszerû gondolkodás bevezetésének és kiteljesedésének időszaka volt. A fejlesztéseknek köszönhetően sikerült a hozamokat jelentős mértékben emelni. Például a kukorica hektáronkénti hozama ekkor 28–30 mázsáról 50– 60 mázsára emelkedett, vagy a búzáé 20–25 mázsáról több, mint 40 mázsára nőtt hektáronként. De erre az időszakra esett, hogy a 2000 literes tejhozamot feltornáztuk 4000 literre. Ekkor valósultak meg az igazán nagy beruházások az országban, így térségünkben például a martfûi szövetkezeti sörgyár vagy a rákóczifalvi hathektáros üvegház, a zagyvarékasi baromfi vágóhíd, vagy a mezőhéki zöldségszárító üzem.
De beszéljünk még egy kicsit a korábbi évekről, mert a korosztályom legtöbb tagja ekkor kapott lehetőséget és felkészítést a későbbi vezetői funkciókra. Engem is az akkori miniszter, Romány Pál kezdeményezésére indult káderutánpótlást szolgáló ötlete alapján választottak ki, mint leendő későbbi vezetőt. Így kerültem a Szolnok megyei TESZÖV-höz gazdaságpolitikai titkárhelyettesnek. A kortársaim ekkor kezdték bontogatni szárnyaikat, aminek látható eredménye a folyamatos fejlődés volt.
A TESZÖV-nél két év múlva megválasztottak titkárnak, és ebben a beosztásban töltöttem csaknem két évtizedet.
Hogyan élte meg a rendszerváltást, amikor a szövetkezet szitokszóvá változott?
Természetesen nehéz szívvel. Akkor azok a mezőgazdasági üzemek méretüknél, felszereltségüknél, szakmai színvonaluknál fogva versenyképesek voltak a világ bármely országának mezőgazdaságával. Hatalmas volt a politikai nyomás, hogy a termelő szövetkezetek, mint gazdasági – hatalmi – bázisok lehetőleg szûnjenek meg. Ma már látom, ezt azért szorgalmazták, mert erős volt a szövetkezeti lobbi, politikai tényezőt láttak bennük és többen féltek is tőle. Ezért a szövetkezeteket alapjaikban gyengítették meg.
Én ebben az időszakban lettem „zöldbáró”, amit azóta is abszurdnak tartok, hiszen még az 50-es években apám és nagyapám kulák volt, 30 évvel később pedig a leszármazottjuk már zöldbáró lett. Erre azóta sem tudok indulat nélkül gondolni.
Ha jól sejtem, a nagypolitikában való részvétele a Magyar Agrárkamarából indult.
Nem, annál egy kicsit korábban kezdődött. Az érdekképviseleti munka elvégzéséhez Szabó Istvántól, a TOT egykori elnökétől, valamint a TOT és az utódszervezet, a MOSZ vezetésétől is kaptam segítséget.
A nagypolitikába itt sikerült belekóstolnom. Emlékszem egy kritikus hozzászólásomra a TOT kongresszusán, amely Kádár János, az MSZMP első titkára jelenlétében hangzott el, és arról beszéltem, hogy a gazdaság élénkítéséhez erős érdekképviseleti tevékenység kell, mivel csak így biztosítható a kormány tevékenységéhez az a szakmai kontroll, ami a folyamatos versenyképesség fenntartását szolgálja.
Nehezen emésztettük meg a rendszerváltáskor, hogy a téeszek tönkremennek, de igyekeztünk rendezetten visszavonulni. Időközben megszületett az agrárkamaráról szóló törvény, és úgy gondoltam, úgy gondoltuk, hogy az itt kínálkozó lehetőséget is fel kell használni ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság mûködőképes, versenyképes maradjon. Így lettem a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Agrárkamara elnöke és nem sokkal később megválasztottak a Magyar Agrárkamara alelnökének is. Az 1993-ban megalakult egészségügyi önkormányzatban is képviseltem a szövetkezeteket. A későbbi és közigazgatási tevékenységemben sokat segített, hogy a rendszerváltás előtt még módom volt elvégezni a Politikai Főiskola szövetkezetpolitikai szakát. Ott ismerkedtem meg igazán az államigazgatás legfontosabb elemeivel különféle feladatköreivel.
Ennek természetesen közvetlenül a rendszerváltást megelőzően volt egy politikai vetülete is, mivel mint az MSZMP reformkörös tagjaként részt vettem a társadalmi átalakulást közvetlenül megelőző mozgalmak tevékenységében is. Akkor úgy hittem, hogy az MSZMP-n belül megoldható a szociáldemokrácia felé való nyitás, ilyen jellegû belső átalakítás – ebben tévedtem. Részt vettem még az MSZMP utolsó és az MSZP első kongresszusán, majd ezt követően abbahagytam az aktív politizálást. Azóta sem vagyok aktív tagja egyik pártnak sem. Ugyanakkor tovább dolgoztam mint az MSZP agrár- és vidékpolitikai szakértője, csak az utóbbi időszakban hagytam fel ezzel a tevékenységgel.
A 90-es évek közepén bekerült az akkori agrártárcához közigazgatási államtitkárnak. Így kamatoztathatta korábbi politikai és gazdasági tapasztalatait.
Igen, de az nem volt egyszerû, mert egyik pillanatról a másikra kellett átállni az érdekképviseleti munkáról a közigazgatási munkára, annak irányítására. A Horn-kormány idején ugyanis a közigazgatási államtitkári poszt a német modell szerint mûködött, ami azt jelentette, hogy a minisztériumokban a közigazgatási államtitkár felügyelte az apparátusok és a tárcához tartozó összes intézmény és cég munkáját. (Én most is azt a Dimény Imre nevével fémjelzett álláspontot vallom, hogy egy korszerû mezőgazdaság csak akkor lehet hatékony és versenyképes, ha az komplex módon mûködik, és nemcsak a termeléssel foglalkozik közvetlenül, hanem integrálja az agrárium teljes vertikumát.)
A rendszerváltást követően ebben az időben stabilizálódott a mezőgazdaság helyzete. Ekkor kezdtük előkészíteni Magyarország uniós tagságát is. Sőt, az a munka, amelyet az ENSZ Világélelmezési Szervezetében a FAO-ban végzett Magyarország (jómagam mintegy 10 évig voltam a FAO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke), a következő években érett be igazán. Magyarországra került ugyanis több FAO intézmény központja is. Erősödött a magyar mezőgazdaság nemzetközi teljesítménye is, exportja meghaladta a 3 milliárd dollárt. A mezőgazdasági támogatás 60 milliárd forintról több, mint 130 milliárd forintra növekedett ez idő alatt. (Benedek Fülöp megemlítette még azt is, hogy ebben az időszakban volt a Ferencvárosi Torna Club, azaz az FTC elnöke, és szerinte ez az évek számítanak a klub életében az utolsó békeéveknek, mivel az egyesületnek ekkor még nem voltak anyagi gondjai, sőt, felújításra és új létesítmények építésére is telt.)
Hol töltötte a Fidesz és kisgazda koalíció kormányzása alatti éveket?
Ekkor tanultam meg a banki munka alapelemeit. Először a Magyar Kereskedelmi és Hitel Bankban dolgoztam, mert ennek a pénzintézetnek volt a legnagyobb mezőgazdasági portfoliója akkortájt. Ezt követően az InterEurópa Bankhoz mentem, ahová Medgyessy Péter hívott elnöki tanácsadónak. Ez utóbbi helyen ismertem meg a banki tevékenység mindennapi gyakorlatát a hitelkihelyezéstől a kockázatkezelésig. A pénzintézeti munkám során sok nagyon rendes gazdaemberrel találkoztam, akik többségével azóta is tartom a kapcsolatot, bármilyen pártállásúak is.
Magyarországon minden kormányzat szeretne agrárbankot, amely a mezőgazdaságot finanszírozza, miért nincs mégsem?
Ennek indokait hosszan lehetne fejtegetni és sorolni, de ami a lényeg, hogy eddig nem volt meg hozzá a kellő politikai akarat. Pedig lenne létjogosultsága egy agrárügyekkel foglalkozó pénzintézetnek .
Elérkeztünk a Medgyessy-kormány hivatalba lépéséhez, amikor is 2003-ban ismét államtitkári megbízást kapott.
Mielőtt ismét közigazgatási államtitkári feladatot kaptam, az azt megelőző időszakban címzetes államtitkárként a földbirtok-politikai ügyekért voltam felelős. Az azóta eltelt időszakban az akkori alig 40 ezer hektáros állami földalapból mintegy 2 millió hektáros állami földvagyon alakult ki (létrejött az NFA. A földbirtok-politika irányelveit jogszabályba foglaltuk). Ennek keretében hirdettük meg az egységes földhaszonbérleti rendszert, a „Földet életjáradékért”, valamint a szociális földprogramot. A mostani állami földvagyon akkora értéket képvisel, hogy a mindenkori magyar költségvetés egyik pillérét képezi.
Tulajdonképpen az utóbbi időben ez a tevékenysége adott sokak számára kritikára okot, mivel ön felügyelte az MNV Zrt-nél az agrár-portfoliót vezérigazgató-helyettesként. Hogyan élte meg ezt a helyzetet?
Mielőtt erről beszélnék, emlékeztetnék arra, hogy ez az időszak volt Magyarország történetében az uniós csatlakozás időszaka. Ez a mezőgazdaság számára is sok kihívást jelentett. Létre kellett például hozni a kifizető ügynökséget (MVH-t) és be kellett indítani az irányító hatóság (IH) munkáját. Át kellett alakítani a minisztérium szervezetét a csatlakozás utáni feladatok megoldására.
Nem szeretnék azonban kitérni az eredeti kérdés elől sem. Úgy gondolom, hogy az engem ért támadások főként politikai jellegûek voltak. Erre példaként említem, hogy elhangzott olyan vád, miszerint én közokiratot hamisítottam volna, pedig a helyszínen sem voltam. Továbbá a sukorói ügy kapcsán is szóba hoztak, pedig időben megtettem az észrevételeimet, amit ma is helytállónak tartok. De azok a reakciók, illetve reagálások, amelyeket én szerettem volna tenni az ügyek kapcsán a sajtóban, már nem kaptak teret.
Van még egy kérdés, amiről szeretnék beszélni. Nevezetesen: ellenem a székesfehérvári főügyészség indított eljárást egy, a pákozdi lőtér értékesítése kapcsán keletkezett ügyben. Az ügyben fel sem vetődött, hogy valakinek az ügy kapcsán jogtalan előnye keletkezett volna, csupán a bejegyzés körül akadtak gondok, mivel nem lehetett tudni, hogy úgynevezett kivett területként vagy termőföldként lehet-e bejegyezni a korábban lőtérként használt területet. Kollégáim mindkettőt előkészítették. Azért indítottak ellenem eljárást, mert szóltam a megyei földhivatal vezetőjének, hogy törvényesen, de mielőbb jegyezzék be a területet. Az ügyben a múlt év december elején született ítélet, és az írásbeli indoklást február 12-én kaptam meg, melyből igazán nem derül ki, miért is ítéltek el – nem jogerősen – első fokon. Meggyőződésem, hogy a későbbiek folyamán be tudom bizonyítani, a hogy a felmentésem indokolt a szóban forgó ítélet alól.
De amikor decemberben megszületett az ítélet, úgy gondoltam, hogy állami vezetői beosztásommal nem fér össze mindez, ezért felajánlottam lemondásomat a pénzügyminiszternek, aki azt el is fogadta.
Hogyan tovább?
Lehetőséget kaptam az OTP Bank vezetésétől, hogy eddigi ismereteimet a cég alkalmazottjaként hasznosítsam. Január elejétől elnöki főtanácsadóként a földhitel project vezetésére kaptam megbízást. Jelenleg a bank szakértőivel ennek a programnak a végrehajtásán dolgozom.
–an–
