Egy törékeny nő az agrárium nehéziparában

Brojlercsirke – sikeres ágazat, sikeres vállalkozás

A magyar agrárium nehéziparában dolgozik törékeny nő létére, azaz szarvasmarhatartó, ami egy férfinak sem könnyű foglalatosság. Süle Katalinnak ugyanakkor két szakmája is van: amellett, hogy okleveles agrármérnök, még közgazdász is. Sőt: felvállalta gazdatársai képviseletét is, így lett lépésről lépésre a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) egyik alelnöke. Az Agro Napló az állattenyésztés jelenlegi helyzetéről és kilátásairól érdeklődött az agrárgazdaságot női szemmel néző szakembertől.

Agro Napló (A.N.): Hogyan foglalná össze röviden, milyen a jelenlegi magyar állattenyésztés helyzete?

Süle Katalin (S.K.): Mindenekelőtt le kell szögezni, óriási lehetőségek vannak a magyar állattenyésztésben, de sok még a kihasználatlan potenciál is. A hosszú távú és biztonságos élelmiszer-előállítás egyik alapfeltétele ugyanis hazánkban az erős és szuverén tenyésztés. A magyar végtermék-előállítás ugyanis csak akkor tud versenyképes maradni – a hazai és külföldi piacon egyaránt –, ha az árutermelő állatállományok hazai tenyésztésű genetikával rendelkeznek.

Ezért nagyon fontos, hogy a világra nyitott szemlélettel folyjék Magyarországon a tenyésztői munka. Ez alatt a folyamatos vérfrissítéseket, az anyai és az apai vonalaknak a megfelelő használatát értem, mert az utóbbi időben rendkívül nagy fejlődés ment végbe szinte minden fajnál és fajtánál hazánkban és a világban is ezen a területen.

A legtöbb esetben elmondható, hogy a magyar tenyészetek megfelelő genetikai alapokkal rendelkeznek. Ahhoz azonban, hogy a tenyésztői munka eredményes legyen, hatékony koordináció kell ezen a területen.

Véleményem szerint ennek alapján szükség lenne arra – ezt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is kidomborította az általa készített állattenyésztési javaslatcsomagjában –, hogy létrejöjjön egy nemzeti tenyésztési iroda. Ennek felállítása nagyon fontos volna, mivel egy ilyen szakmai szervezet tudná koordinálni például az Agrárminisztérium (AM) és a különböző fajtafenntartó szervezetek együttműködésével végzett munkát. Erre a tenyésztők körében már régóta óriási az igény.

A.N.: Milyen további ügyeket kell még megoldani az ágazatban?

S.K.: A magyar állattenyésztés előtt még több szakmai és társadalmi feladat is áll. Annak ellenére például, hogy az ágazatban az elmúlt években nőtt a foglalkoztatottság, mégis látens munkaerőhiánnyal küszködik folyamatosan az állattenyésztés. Szükség lenne egy perspektivikus életpályamodell kialakítására az ágazatban a fiatalok számára.

Fontos volna ugyanakkor még megszervezni a folyamatos szakmai gyakorlati oktatást, továbbképzést mind a középiskolákban, mind pedig a felsőfokú oktatási intézményekben. Mivel itt csak duális módon lehet oktatni, mert az állattartást nem lehet csak az iskolapadban megtanulni.

A.N.: Mire lenne szükség, hogy a jelenlegi helyzetben még jobban működjön az ágazat?

S.K.: Tapasztalatom szerint az ágazatban végzett munkát nagymértékben segítené, ha Magyarországon is egyre szélesebb körben terjedne el a precíziós tenyésztés és állattartás. Az ágazatban a precíziós technológia térnyerését segítné, ha a – növénytermesztésnél már megtapasztalt – különféle digitalizációs módszereket már a mindennapokban is alkalmaznák a magyar állattartó gazdaságban.

Ennek tükrében fontos a Magyarországon lévő genetikai állományok megőrzése és fejlesztése. Itt nemcsak az őshonos állatokra kell gondolni, hanem a gazdaságilag jelentős állatfajok és fajták esetében is figyelembe kell venni a folyamatos fejlesztés szükségességét.

Nem kevésbé fontos a gyepek minősége, azaz hogy ezek a területek jó minőségben álljanak rendelkezésre a legeltetésnél. Ezért ezen a területen is szükség volna egy cselekvési terv kidolgozására.

Ha az áru piacra juttatását nem lehet minőségi módon megoldani, akkor a fent említett feltételek megléte sem ér semmit. Ezért a marketing tevékenységre nagyon oda kell figyelni, és azt minden lehetséges módon össze kell hangolni a siker érdekében. Így az állattenyésztésben – mindent összevetve – Magyarországon a horizontális integrációra nagy szükség van.

Ennek érdekében pedig össze kellene fogni legalább térségi szinten, például a vemhesítések, az elletések, a választási időpontok egyeztetésében, és ehhez kapcsolódva lehetne megszervezni az értékesítést is. Ennek nyomán ugyanis egy adott területen a jelenleginél lényegesen több azonos vagy közel azonos korú állat lenne. Mindez pedig segítené, hogy a magyar áru az év 365 napján jelen legyen a piacon, mert ez most még nincs így.

Magyarország állategészségügyi státusza rendkívül jó. Ennek fenntartása érdekében nagy szükség van az állatorvosi szolgáltatások jelenlegi színvonalának megőrzésére, emelésére, például a térségi ellátás egységesítésére, mert ez is javíthatná a későbbiekben az ágazat versenyképességét.

A.N.: A magyar állattenyésztésben az előállított genetikai szaporítóanyag mennyire versenyképes a világban a tapasztalatok szerint?

S.K.: Vannak olyan állatfajok, ahol a magyar genetika kifejezetten versenyképes. Főként azokon a területeken, ahol specializált tenyésztési irányok vannak. Így a jó magyar genetikai vonalakra említhető a húsmarha-tenyésztésben a Charolais  és a Limousin. A sertéstenyésztésben például a Nagy Fehér és a Magyar Lapály, amelyek mindig is kimagaslóan jó eredményeket hoztak. A baromfiknál pedig mindenképpen a magyar fajtákat kell előnyben részesíteni.

Mindez pedig azt mutatja, hogy a magyar tenyésztésszabályozás kifejezetten jó, mivel egy-egy állatfajnak illetve fajtának az egyedeit a fenntartó illetve tenyésztő szervezet széles körben értékesíteni tudja. Ezért nagyon fontos, hogy Magyarországon ezen a területen erős hatósági felügyelet legyen, mert ez a garancia, hogy a magyar állattenyésztés genetikai állománya nemzetközi mércével mérve is versenyképes legyen.

A.N.: A másik fontos kérdés a tartástechnológia, mivel többen úgy vélekednek, hogy ez az a szakmai terület, ahol még van mit bepótolniuk a magyar állattartóknak.

S.K.: Igaz, a tartástechnológia elemeinek alkalmazásában szemléletváltásra van szükség. Ennek a kérdéskörnek egyik kulcseleme mindenképpen a korábban már említett precíziós gazdálkodás illetve a digitalizáció széles körű alkalmazása az állattenyésztésben.

De ezt nem egyik évről a másikra kell és lehet megvalósítani, hanem elemenként, lépésről lépésre kell bevezetni. Így, ha valaki egy többéves üzleti tervet készít magának, akkor számba veheti, hogy adott területen milyen precíziós illetve digitális technológiák alkalmazására van lehetőség. Például sok helyen alkalmaznak ma már ellésfigyelő rendszereket, ami csökkentheti a fiatal állatok elhullását, és így a veszteség mérsékelhető.

Ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy ezen a területen, azaz a precíziós gazdálkodás és a digitalizáció alkalmazásában még nyilvánosan nem ütköztették Magyarországon a pro és a kontra érveket. Pedig nagy szükség lenne rá, mivel a magyar állattenyésztés csak az innovatív technológiák alkalmazásával lehet még versenyképesebb.

A.N.: Van-e olyan pénzügyi háttér, amelynek alapján a szükséges technikai, technológiai fejlesztések megvalósíthatók a magyar állattenyésztésben?

S.K.: Vannak a piacon olyan banki szolgáltatások, amelyek segítségével az állattenyésztők többletforráshoz juthatnak annak érdekében, hogy korszerűsítsék állattartó telepeiket és ezen belül a szükséges résztechnológiákat. De mindehhez a bank részletes üzleti tervet kér az állattartóktól, és csak az üzleti terv elfogadását követően finanszíroz meg egy-egy beruházást, amelyet a pénzügyi szakemberek is rentábilisnak ítélnek.

Elmondható ugyanakkor, hogy a NAK jónak tartaná, ha a támogatásokat differenciálni lehetne, vagyis az állatjólétet és a környezetterhelés csökkentését szolgáló beruházásokat, technológiákat alkalmazó gazdálkodókat nekik szóló pénzügyi konstrukciókkal is ösztönöznék.

Van még egy megoldandó kérdéskör: ez pedig a kockázatkezelés. Úgy gondolom – és ebben nem vagyok egyedül –, hogy elengedhetetlen lenne egy komplex kockázatkezelési rendszer megalkotása, ami az állattartók számára nyújtana biztonságot különböző káresemények bekövetkeztekor. Például, ha egy tenyészbika a vemhesítés időszakában elpusztul.

A.N.: Mely ágazat ma a legsikeresebb a magyar állattenyésztésben illetve melyik az a részterület, ahol a gondok a legnagyobbak?

S.K.: Erről a témáról sokat szoktunk beszélgetni a kollégákkal, például Zászlós Tiborral, a NAK egyik alelnökével, aki szintén szakmabeli, vagy Wágenhoffer Zsomborral, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) ügyvezető igazgatójával valamint Csorbai Attilával, a Baromfi Termék Tanács (BTT) elnök-igazgatójával. Egyetértünk abban, hogy az elmúlt években hatalmas fejlődés ment végbe az ágazatban.

Például a húsmarhánál, a világfajták tekintetében szép eredményeket értek el a magyar tenyésztők és állattartók. Igaz ugyanakkor az, hogy bár már van, de kevés a specializált termék, és ugyancsak kevés az az állattartó, ahonnan a hús, mint fogyasztható végtermék a termelőtől vásárolható meg.

De ott van például a kecske- és a juhágazat, amely az ország egyes területein jelen van és megfelelő jövedelmet is biztosít azoknak, akik ezekkel az állatokkal foglalkoznak, más régiókban viszont nem található meg egyik kiskérődző sem. Ha a növekedés kiterjeszthető volna az ország minden részére, akkor ez az ágazat is az állattenyésztés egyik sikeres területe lehetne.

Stratégiai kérdés viszont az ország sertésállományának növelése. Ehhez szerintem hozzátartozik az is, hogy a sertéshús pozitív egészségre gyakorolt hatását mindenképpen szélesebb körben kell megismertetni a magyar fogyasztókkal, mivel ezzel csak kevesen vannak tisztában. Ezért kell a fogyasztásösztönzés.

A baromfiágazat egy másik kérdéskör, normál körülmények között – amikor az ágazatot nem sújtja a madárinfluenza – akkor ez az ágazat – a jól kiépített integrációnak köszönhetően – alapvetően sikeres.

Az egyik legfontosabb dolognak, ami a magyar állattenyésztők munkáját segíthetné, azt tartom, hogy a magyar fogyasztókat rá kell venni arra, hogy minél több hazai eredetű húst és húskészítményt fogyasszanak, vagyis ha ilyen terméket vásárolnak, nézzék meg, hogy az hol készült.

Általában az elmúlt évek növekedési dinamikája alapján a baromfiágazatot a sikeres ágazatok közé lehet sorolni, mert az éves növekedése 5–7 százalékos volt, ám a brojlercsirke-ágazat még a sikeres ágazatok között is a legsikeresebb volt, mivel növekedése meghaladta az átlagos mértéket – mondta Bárány László, a Master Good Kft. tulajdonosa az Agro Naplónak; a széles vállalkozói körökben ismert baromfis szakembert az ágazat helyzetéről és a munkájáról kérdezte lapunk.

Agro Napló (A.N.): Milyen helyzetben van jelenleg Magyarországon a baromfiágazat?

Bárány László (B.L.): A baromfiágazaton belül a brojlercsirke-ágazat az átlagnál sikeresebb. A pulykaágazat ugyanakkor véleményem szerint egy helyben jár. A kacsa- és a lúdágazat (azaz a vízi szárnyasok), amelyeken belül még létezik a hízott meg a sovány ágazat is, az tavaly egy mélyütést kapott, mivel a piaca behatárolt.: a magyar kacsa- és libatermékeket elsősorban Európában a német nyelvterületen fogyasztják nagy mennyiségben, illetve bizonyos termékeket még Franciaországban is el lehet adni. Bár az utóbbi időben van érdeklődés a magyar víziszárnyas-termékek iránt Kanadában, Japánban és Dél-Koreában is. Az árutermelő tojás termékpályán a termelés csökkenése lelassult, de alapvetően ez csak stagnálást jelent. Másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország tojásból még némi exportot is teljesített, de a belső piacon önellátó volt, addig mára 70 százalékra csökkent az ország önellátási szintje tojásból.

A magyar baromfiágazat egyik legnagyobb gondja, hogy a baromfitartás hátterében a feldolgozó kapacitás rendkívül elaprózott. Kevés az olyan nagy cég, amely termékeivel meg tud jelenni a világpiacon. Összesen három nagy cég – a Master Good, a Hungerit valamint a Tranzit Csoport – képes két műszakban feldolgozó kapacitásait működtetni. A kis kapacitású üzemeknél – Magyarországon ebből a brojler termékpályán 15–20 is van –, a robotizáció szóba sem jöhet, pedig ez jelentős költségcsökkentő tényező lehetne. Egy komolyabb combfiléző robot most mintegy 400 millió forintba kerül.

Mindez azt jelenti, hogy belátható időn belül a magyar baromfifeldolgozó ipar alsó egyharmada eltűnik a piacról. Véleményem szerint a hatékonyan termelő baromfihizlalók pozíciója ezáltal nem sérül, inkább erősödik. A nagyobb feldolgozók a felszabaduló árualap felvásárlásával beindíthatják majd a második műszakot. A hazai baromfiágazat legnagyobb korlátja ugyanis a kevés alapanyag. Azaz, támogatni kellene az új baromfitelepek építését, a meglévők kapacitásbővítését és korszerűsítését. Ez lehetne az egyik fontos célja a tervezett gazdaságélénkítő intézkedéseknek a baromfiágazatban. Azaz, hogy segítsék a növekedni képes cégek forráshoz jutását.

A.N.: A pulyka és a brojlercsirke termékpálya jövedelmezőség szempontjából hová sorolható?

B.L.: A csirke jövedelmezőségét én jónak tartom, mert elég ha csak visszagondolok az elmúlt 3-4 éves eredménykimutatásainkra a Master Goodnál. Ezek azt mutatják, hogy a Master Good cégcsoportnál a feldolgozás volumene az elmúlt 4 év átlagában évente mintegy 10–15 százalékos növekedést mutatott. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a Master Good cégcsoport Magyarországon talán az egyetlen olyan vállalkozás, amely teljes termékpálya-integrációval rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az agrárcégünk több ezer hektáron termeltet gabonát (szántóföldünk nincs és földhasználattal sem rendelkezünk), több tízmillió madarat – csirkét – vásárol fel, továbbá több százezer tonna takarmányt gyárt, de van keltető, hizlaló és vágóüzemünk is. Az ez évre tervezett 65 millió csirke vágásából 23 millió darabot is saját telepeken nevelünk fel.

Emellett több tevékenységünk is már a körforgásos gazdaság irányelvei szerint működik. Így például a vágóüzemi melléktermékből már hamarosan hús- és toll-liszt készül, az új üzem, amely erre lesz képes, májusban kezdi meg a munkát. A vérből és a nem élelmiszeripari nyesedékből kutyaszalámit, a csirketrágyából fermentált, hőkezelt szerves tápanyagot készítünk a növénytermesztés számára. Ez a cégcsoport alapvető fejlesztési szemléletét is jól tükrözi.

Általában azok a nagyobb cégek a sikeresek, amelyeknek erős családi hátterük van, mivel azok általában profitábilisabbak, és a gazdasági stresszt is jobban tűrik, azaz válságállóbbak. „A mi cégünk azért is működik jól, mert három Bárány – a két fiam és én – mellközépig állunk a dolgok sűrűjében, reggeltől estig a cégnél vagyunk”.

A.N.: Mi lehet a baromfiágazat közeljövője?

B.L.: Azt gondolom, hogy a magyar baromfiágazat az elkövetkező három évben kisebb megrázkódtatásokkal tisztulni fog. A baromfiágazatban eddig két nagy válság volt az én munkás éveim alatt. Az egyik a rendszerváltáskori megrázkódtatás, amikor 1992–1994 között tönkrementek az alig átalakult magántulajdonú cégek. Utána a Hajdú-Bét nevével fémjelzett válság következett. Ekkor jött egy újabb csődhullám az ágazatban (2004–2006).

Ezt követően eltelt további tízegynéhány év, és a baromfiágazat kibocsátása a boldog békeidőket idézi, amit már meg is haladt az ágazat 5-6 százalékkal. Főleg az élőbaromfi-előállítók koncentrálódnak majd, és kezdődik egy egészséges reorganizáció. Ehhez viszont némi állami segítségre is szükség lesz várhatóan.

A.N.: Az ágazat helyzetét áttekintve hogyan illeszthető ebbe a folyamatba a Master Good cégcsoport tevékenysége?

B.L.: Kezdeném azzal, hogy harmadik generációs baromfis vagyok, mivel édesapám és nagyapám is a baromfikkal foglalkozott. Ahogy elvégeztem az egyetemet Debrecenben 1977-ben, egyből Kisvárdára kerültem. Ott dolgoztam 10 évet, és végigjártam a szamárlétrát. Az utolsó 4 évben én voltam a cég termelési főmérnöke.

Aztán 1988-ban megéreztem az idők szavából valamit, és maszek lettem. Elindult a vállalkozásom, csibét keltettem, neveltem és értékesítettem, ez volt az úgynevezett „barkaszos” korszakom. Három-négy évig ebből élt a család és ekkor akkumulálódott az a tőke is, amivel létre lehetett hozni egy kis egyéni céget. Azután 1994-ben megalakítottam a Baromfi Coopot. Ez egy „agrárintegrációs cégecske” volt, először 5, majd 15, azután 50 munkavállalóval.

Így 2003-2004-ben már egy erősebb középvállalat volt a Baromfi Coop, ahol mintegy 250 ember dolgozott. A cég már tápot gyártott, tenyésztett, keltetett, csirkét hizlalt, de nem volt vágóüzeme. Ekkor jelentett csődöt a Hajdú-Bét és néhány hónapos vajúdás után vettük meg – 2004 áprilisában – a kisvárdai üzemet, és a hozzátartozó baromfitelepet is a Hajdú-Bét felszámolójától. Április közepén pedig már a cégünk megkezdte a csirkevágást. Ebben az évben levágtunk mintegy 6 millió csirkét, a következő évben már majdnem 10 milliót, és azután 14-et, 22-t, 32-t. Majd az utóbbi három évben pedig tavaly már 53 milliót, az azt megelőző évben 43,5 milliót, míg azt megelőzően 33-34 millió darab csirkét vágott le a Master Good.

Mindeközben felépült Petneházán egy tovább feldolgozó üzemünk, innen a feldolgozott alapanyag 95 százalékát exportáljuk. A mintegy 380 ezer tonna éves kapacitású takarmánykeverő üzemünk építését az idén tavasszal fejezzük be. Erre az évre mintegy 65 millió csirke levágását tervezzük, ami a hazai éves vágásmennyiségnek mintegy a 40 százaléka. A cégcsoport integrációs tevékenysége pedig azzal lett teljes, hogy ez év januárjában a Master Good megvette a sárvári Ságát. Most a cégcsoportnál több mint 2700-an dolgoznak.

A.N.: Mennyi volt a cég múlt évi árbevétele?

B.L.: Ez mintegy 103 milliárd forintot tett ki 2019-ben. Az idei pedig várhatóan megközelíti majd a 115 milliárd forintot.

A.N.: A jelenlegi koronavírus-járvány okozta bizonytalan gazdasági helyzet visszaveti-e a cég működését?

B.L.: A járvány kezdetekor mindenki megrohanta a boltokat, és ez tartott mintegy két hétig. Ezt követően pedig a normál vásárlási szinthez képest mintegy 70–80 százalékra esett vissza. Mindez annak tudható be, hogy az emberek a korábbi felvásárlásokkor elköltötték a rendelkezésükre álló pénz egy jelentős hányadát.

A húsvétot követően beáll majd az a fajta hullámzás, ami várhatóan hasonló lesz, mint a 2008-as gazdasági válság idején volt. Az év végére azonban várhatóan visszatér egy kiegyenlített, normalizált, a korábbihoz hasonló fogyasztási szint.
A csirkehús ilyen szempontból válság- és ütésálló, úgy gondolom. Ennek alapján a következő három évben a Master Good-nál a forgalom növekedésére számítunk, ha nem is a korábbi mértékűre, de éves szinten 8–10 százalékra. Összességében ez három év alatt alsó hangon is 25 százalék körül lehet.

A.N.: Milyen fejlődési pályát futhat be a közeljövőben a baromfiágazat, és a Master Good?

B.L.: Ez a fejlődési pálya tartalmazza a robotizáció szélesebb körű elterjedését valamint a tovább-feldolgozás szintjének és mértékének emelkedését is. Ezt látom a két legfontosabb kitörési pontnak.

Az átlagosan másodpercenként 4,1 darab csirke feldolgozása csak robotizációval oldható meg. Magyarországon így még az elsődleges feldolgozásban hátravan egy nagyfokú automatizáció. Ez nemcsak a feldolgozási folyamatot, hanem már a raktározást is magában foglalja, mert ez a munkafolyamat rendkívül kézimunka-igényes.

Ezért épít a Master Good automata raktárakat, amelyek a jövő év elejére készülnek el. Vagyis a termék automata módon kerül a raktárba, és ott automatikusan kezelik, és onnan is automaták segítségével kerül a hűtőkamionokba. A Master Good növelni kívánja továbbá a keltető kapacitását is, mert hiányzik a cég rendszeréből évi mintegy 20 millió naposcsibe.

Ezt a mennyiséget pedig a cég maga kívánja kikeltetni. Természetesen ehhez a tenyésztési háttér is megépül. Befejeződik a takarmánykeverő üzem építése is. A tovább-feldolgozás terén is lesz fejlesztés a cégcsoportnál, de ezek már nem meghatározó jellegűek, hanem folyamatosan, a piac igényeihez alkalmazkodva hajtjuk azokat végre, például a Ságánál.

A.N.: Az állategészségügyi helyzet mennyiben befolyásolja a Master Good tevékenységét, és mennyire konkurencia a sertéshús a baromfihúsnak?

B.L.: Ez utóbbival kezdeném, a baromfi és a sertéshús versenye a piacon Magyarországon már több mint egy évtizede tart. Most a két húsféleség fej-fej mellett van. Az viszont biztosnak látszik, hogy hazánkban a csirkehús-fogyasztás 2-3 éven belül meg fogja előzni a sertéshús fogyasztását. A baromfihús-előállítás mennyisége ma már lényegesen magasabb az országban, mint a sertéshúsé. Visszatérve a kérdés első felére, a madárinfluenza legnagyobb rizikófaktora jelenleg a víziszárnyas-állomány. Most is ott vannak Magyarországon a leginkább fertőzött térségek, ahol kacsatelepek vannak. A madárinfluenzával kapcsolatban azonban azt is ki kell mondani, hogy terjedése kapcsán szinte mindenütt tetten érhető az emberi figyelmetlenség. Ezért el kell jutni oda, hogy az állategészségügy a tenyésztést illetve a baromfitartást nagyon szigorú feltételek közé szorítsa. Ha ezeket a feltételeket nem teljesítik, akkor a tevékenységet egyértelműen tiltsa meg – mondta Bárány László.