A 80-a évek közepén még az sem látszott, hogy lesznek Magyarországon igazi, önálló családi gazdaságok. Mindennek ellenére egyetemista korában visszajárt a Székesfehérvár mellett lévő szülőfalujába, ahol civil ifjúsági szervezetet hozott létre többedmagával. Majd tapasztalatai alapján a 90-es évek közepén megalakította a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségét az AGRYÁ-t. Tehát Mikula Lajos a 20-as évei végén visszatért gyökereihez, ha nem is szokványos módon tette azt. Az AGRYA elnökével nemrégiben beszélgetett az Agro Napló munkatársa pályájáról, jelenlegi munkájáról és terveiről.

Agro Napló (A.N.): Hogyan került az agráriummal kapcsolatba?

Mikula Lajos (M.L.): Ez mondhatni sorsszerû volt, mert paraszti származású vagyok. Édesanyámék korábban gazdálkodtak, mindaddig, amíg tudtak, azaz míg édesapám meg nem betegedett. Ám magam az AGRYA történetével együtt kerültem ismét szorosabb kapcsolatba a magyar mezőgazdasággal.

A.N.: Kérem, részletezné?

M.L.: Székesfehérvár mellett Abán laktunk édesanyámékkal, ott jártam általános iskolába, majd Székesfehérvárra kerültem a Teleki Blanka Gimnáziumba. Ott végeztem. Ezt követően két évig dolgoztam a 80-as évek végén az akkor megalakult adóhatóság megyei szervezeténél, mint revizor. Ezt követően vettek fel Budapestre az ELTE jogi karára.

Első munkatapasztalataimat egy igen erősen hierarchizált és bürokratikus munkaszervezetben szereztem. Ez végül is inkább hasznomra, mint káromra vált, hiszen láttam, hogy a bürokrácia adta lehetőségekkel lehet jól is élni. Később az AGRYA történetében ezek a tapasztalatok meghatározóak lettek, mivel a szervezeti mûködést részben korábbi tapasztalataim alapján építettük fel. Az adminisztráció pontossága ugyanis, ha azt jól alkalmazzák, sokat segíthet a gördülékeny, átlátható tevékenység megszervezésében.

A.N.: Hol volt a rendszerváltás idején?

M.L.: Akkor már egyetemista voltam. Többek között az a kép maradt meg bennem igen élesen, hogy az akkori professzoraim közül sokan tevőlegesen is részt vettek az akkori eseményekben. Például ők írták az új Magyarország új jogszabályait, és így közlönyökből is kellett tanulnunk, annyira friss volt minden. Az én demokráciaképemre az akkori évek igen komolyan rányomták bélyegüket. Még mindig hiszek abban, hogy a demokrácia, a demokratikus intézmény-rendszer, az alapvető polgári-állampolgári jogok tiszteletben tartása és a közösségek ereje az, ami Magyarország fejlődését szolgálja

A rendszerváltó időkről kifejezetten kedvező emlékeim vannak, mivel akkor pezsgett a közélet Magyarországon. A kollégium, az egyetem olyan volt, mint egy méhkas, mindig történt valami. A későbbi politikai pártok számos kulcsfigurája ott mozgott köztünk az egyetemi életben, néhányan közülük a tanáraim is voltak, másokkal együtt söröztünk a kollégiumi büfében.

Az AGRYÁ-s időszak azonban már az egyetemi évek vége felé megkezdődött számomra, mivel nem szakadt meg szinte egy pillanatra se a kapcsolatom a falummal. Igaz ugyan, hogy én Budapesten jártam egyetemre, de szabadidőmben visszamentem Abára, és ott az otthon maradt barátaimmal elkezdtünk egy ifjúsági egyesületet szervezni, amelynek több tevékenységi köre is volt.

Ezt az egyesületet, ami azóta is mûködik, létezik kizárólag mi, fiatalok hoztuk létre, nem épült rá semmiféle korábbi, a szocializmusban megtûrt helyi közösségre. A közéleti érdeklődés és indíttatás volt az egyik legfontosabb mozgatója az egyesületünk létrehozásának és tevékenységének. Például kiadtunk a helyi újságot, ami jellemzően az akkor indult önkormányzati mûködéssel és az átalakulással foglalkozott, elkezdtük újra szervezni az évtizedekkel korábban hagyományos közösségi eseményeket, bálokat. Amire most is nagyon jó visszaemlékezni, hogy kiszabadítottuk a fogságából az I. Világháború halottainak hősi emlékmûvét.

Sorsom az egyesületünkön keresztül kapcsolódott végül is össze az AGRYÁ-val, ugyanis az kezdetben a vidéki ifjúsági közösségek összefogását tûzte ki céljául. Ennek ürügyén keveredtem aztán bele a szervezet munkájába. A falumba azért is jártam vissza, mert a fővárosban igen idegenül éreztem magam. Számomra a vidéki életforma jelentette a természetes életteret. Nem tetszett ugyanis a városi életritmus, most már úgy fogalmaznám: a pörgés.

A.N.: A faluban milyen jelei voltak a rendszerváltásnak?

M.L.: Abán ugyanazok az események játszódtak le, mint az ország legtöbb vidéki településén. Azaz szétesett a téesz, és voltak olyanok, akik ebben még segítettek is, azaz széthordták a vagyont. Megalakult az önkormányzat és elkezdtük „tanulni a demokráciát”. Jó volt látni, hogy bizonyos dolgok megszûntek, például a családom is visszakapta a nagypapa földjét, másrészről elég nagy rendetlenség lett, ami elég sok feladatot adott.

A.N.: Az egyetem elvégzését követően hová ment dolgozni?

M.L:: Székesfehérváron voltam ügyvédjelölt egy évig. Aztán visszaköltöztem Budapestre 1995-ben. Tizenkét évet a közigazgatásban dolgoztam, először a kisebbségekkel foglalkozó kormányhivatalban, majd a kisebbségi ombudsman hivatalában, ezt követően pedig 1997-től 2007-ig az egészségbiztosítónál voltam vezető adatvédelmi felelős. Két éve lettem főállásban az AGRYA elnöke, addig csak önkéntesként foglalkoztam a fiatal gazdák ügyeivel, de azt már akkor is teljes szívvel végeztem.

Még 1995-ben kapcsolódtam be ténylegesen az AGRYA elődszervezetének munkájába. Az AGRYA egy évvel később alakult meg hivatalosan. A szervezet azért jött létre, mert többen is azt tapasztaltuk a falvakban, hogy nincs a falusi ifjúságnak egy olyan ernyőszervezete, amely segítené őket. Így mi, akik az AGRYÁ-t létrehoztuk, azt tûztük ki célul, hogy a falusi fiatalok ügyeivel foglalkozunk, azokat felvállalva segítjük a vidéki fiatalokat.

Az AGRYA fejlődése lényegében az ezredfordulót követően gyorsult fel. A 90-es évek végén elindult egy profilváltás, amely a fiatal falusi gazdálkodók érdekképviseletének felvállalása irányába tett lépésekkel kezdődött. Ennek a folyamatnak lökést adott, hogy 1998. után megerősödtek a családi gazdaságok. Így azután az AGRYA érdekképviseleti szervezetté alakult át, és vezetőségváltás is történt. Ezt követően ténylegesen agrár-érdekképviseletként mûködött és mûködik ma is a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége. A szövetség generációs alapon szerveződik, azaz a 40 év alatti gazdálkodók érdekeinek képviseletét vállalja fel. Ezért kiemelten fontos a szövetség számára a generációváltás kérdésköre a mezőgazdaságban, továbbá az innováció kérdése, valamint az uniós ügyek. Az idősebbektől ezek a kérdések általában ugyanis már távolabb állnak.

A.N.: Kötődik-e politikai párthoz a szervezet, mert sokan úgy vélik, hogy igen.

M.L:: Hogyne kötődne! Mindegyik parlamenti politikai párttal jó kapcsolatunk van, de ez természetes is egy kizárólag szakmai, és nem pártpolitikai értékek mentén dolgozó szervezetnél. Az azonban vitathatatlan, hogy a tagjaink világlátása inkább konzervatív irányba hajlik, mint általában a falusi embereké. A falvak, kistelepülések lakói még mindig közvetlen kapcsolatban vannak a természettel, hagyományaikkal. gyökereikkel, ezekre épül az életük. Ez természetes módon egy konzervatívabb világlátást eredményez. Ez a világlátás azonban nem pártpolitikai kötődést jelent. De elismerem, vannak, akik a két dolog között nem tudnak különbséget tenni és csak és kizárólag párt címkékben gondolkodnak.

A.N:: Miként mûködik az AGRYA, mint szervezet, átalakította-e a mûködését főállású vezetőként?

M.L.: Nem volt szükség átalakításra, mivel 2004-től már az AGRYÁ-nál egy profi apparátus mûködik. Ebben az évben ugyanis megnyert a szövetség egy jelentős szervezet fejlesztésre felhasználható EU pályázati támogatást. Ennek nyomán sikerült kiépíteni a szövetség most is jól mûködő szervezeti rendszerét. Így a váltás az önkéntes munkából a hivatásszerû tevékenységbe lényegében semmilyen változást nem hozott a munkámban.

Az AGRYA több mint 3.000 fiatal gazdával tart kapcsolatot. Ezek a szálak van akinél lazábbak, másoknál viszont erősebbek. Az AGRYA mûködése lényegében egy kísérlet arra, hogy a Magyarországon mûködő érdekképviseleti modelltől eltérő módon szervezze meg a szövetség az érdekképviseleti tevékenységet. Ezért munkájának homlokterében nem elsődlegesen a finoman lobbi tevékenységnek nevezett a kijárás áll. Az AGRYA egy közösséget épít a fiatal gazdálkodókból. Elsődleges feladatunk, hogy megteremtsük a fiatal gazdálkodók számára az együttmûködés intézményes fórumait a különböző eseményeinken keresztül. Ezek a szervezett, intézményesült találkozások jórészt hiányoznak Magyarországon. Célunk: az azonos generációhoz tartozók tudjanak gondolatokat cserélni, tapasztalatokat átadni-átvenni egymástól, hogy szabadon véleményt tudjanak formálni az idősebb generációktól függetlenül is. A rendezvényeink témái elsősorban az új dolgokhoz kapcsolódnak. Ilyenek az európai integrációs ügyek, az innováció, a versenyképesség kérdései. Ezen kívül rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az információkat a fiatalok lehetőleg első kézből, illetve saját tapasztalataik alapján szerezhessék meg. Így például tanulmányutakat szervezünk más uniós országokba azért, hogy a fiatal magyar gazdák gyakorlati tapasztalatokat szerezhessenek.

Ennek kapcsán viszont úgy vélem, hogy a szervezetnek nem feladata a gazdálkodók termelésének közvetlen segítése. Erre megvannak a különböző, specializált szakmai szervezetek. Ezek vertikálisan szerveződnek, egy gazdálkodási területen mély ismeretekkel és rutinnal rendelkeznek. A szövetség a horizontális integráció megszervezését tartja legfontosabb feladatának.

A:N: A munkáját követően hogyan kapcsolódik ki?

M.L.: Számomra a család jelenti a kikapcsolódást. A feleségem jogász és a három és fél éves fiúnkat közösen neveljük. Ez tölti ki életünk munkán kívüli részét, azaz a szabadidőnket.