Alapvető feltétel a tenyészidőszak alatti megfigyelések elvégzése, a növények növekedésének és fejlődésének nyomon követése, a megfelelő számú és véletlenszerû mintavétel és azok szakmai és matematikai értékelése. Ezek az információk segítenek a várható termés becslésében és a termesztéstechnológiában a szükséges változtatások végrehajtásában. A hektáronkénti tőszám szerepe és jelentősége közismert. A 2009. év felhívta a figyelmet arra, hogy az elvetett magmennyiség és a kikelt növények között nagy különbség adódhat. De a vizsgált területen a jelentős terméscsökkenést a kiváló produktív bokrosodásnak sikerült kompenzálnia. Ugyanakkor igaz, hogy a kedvező kelés esetén, a termesztő jelentős terméstöbbletet könyvelhet el. Tapasztalataink szerint az átlagok és a sokévi adatsorok nem eredményeznek pontos becslést, mivel a termést kialakító terméselemek nagy szóródást mutatnak évjárat, fajta, termesztéstechnológia, stb. különbözősége miatt. Így pl. a kalász hossza és a szemtermés tömeg között lazább összefüggést kaptunk, mint a kalásztömeg és a szemtermés között. Ezért az átlagok helyett minden évben el kell végezni a felmérést, és az elemzést, mert a fajta, termőhely, az évjárat, stb. nagy változatosságot mutat.

Az állapotminősítés és a termésbecslés módszerének az alapja a véletlenszerû és a megfelelő számú minta vételezése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 3 - 4 nyomvonalon a tábla méretével azonos számú mintát vizsgálunk. Másrészt nagyon fontos, hogy három szinten történik a becslés. Az első az állapotminősítés, a kezdeti fejlődés elején. Olyan információhoz jutunk, amely máshonnan nem szerezhető be, mint pl. a szántóföldi kelés. A szántóföldi kelés egyszerre jelzi a vetőmag minőségét, gyakorlati értékét, a talajmunkák, a magágykészítés valamint a vetés minőségét. A növényállományban csak ekkor vételezhető fel átfogóan, a kelés egyenletessége, az állomány homogenitása, fejlettsége, színe és értékelhető a talaj kultúrállapota. A második szint már szubjektív termésbecslésnek tekinthető, amelyet a tenyészidő közepén végzünk el. Az őszi gabonáknál ez a tavaszi meginduláshoz kötődhet, április közepe tájékán. Ebben az időben mérhető fel a hektáronkénti várható tőszám és megállapítható a hiányzó tövek száma. A harmadik felmérésnél - az előző kettőre alapozva -, megtörténik a termésszám számolása és a terméstömeg mérése. A várható termést az átlagok és a táblázati értékek helyett 95 %-os pontossággal kiszámíthatjuk közvetlen tömegméréssel.

Vizsgálatainkat a Tangazdaság 4,5 ha-os tábláján végeztük el. Az őszi búza fajtája: Lupus, ezermagtömeg 46 g, tisztaság 98 %, csírázási% 97. A vetőmag mennyisége 200 kg/ha, = 4,261 M db mag/ha. A vetés ideje: 2008. október. 25. A kelés utáni állapotminősítés során, 1 m2-en található növények száma 290,7 db, a szántóföldi kelés értéke 68,23 % volt, jelentősen kisebb a laboratóriumi csírázásnál. Az egy folyóméteren található növények száma 34,9 és 23 db között volt. A folyóméterenkénti növényszám CV% 20,1. A növények színe, fejlettsége és beállottsága kedvezőtlenebb képet mutatott az átlagnál, ahogy a talaj kultúrállapota is, a tábla gyommentes. Megállapítottuk, hogy a télbe heterogén, az átlagosnál gyengébb növényállomány ment.

A 2009 őszén az állapotminősítést 15 ha-on végeztük el. Ez évben október 5-én vetettek, 180 kg/ha magmennyiséggel, az ezermagtömeg 43,5 g, tisztaság 98 %, csírázóképesség 90% volt. Az elvetett mag darabszám 4,055 M db/ha, amely 48,7 db egy méteren. Ez 70,5 % szántóföldi kelést jelent. A szemle alapján a 2010. évi állomány is heterogén, ismét a produktív bokrosodásban bízhatunk. Egy méteren a növények száma 23 - 40 között változott, a CV % 24. Az 1. kép a 2009.évi állapotminősítéskor készült.

578 minta feldolgozása alapján az átlagos vetésmélység 3,1 cm. Leggyakoribb a 2,5 – 4 cm vetésmélység



2009. év tavaszán – április. 7 - az állapotminősítést 24 mintatéren, 733 db növénnyel végeztük el. Az adatokat az 1. táblázat foglaltuk össze.

2009. év tavaszán az 1 m2-en található növények száma 264,7 db, a téli kipusztulás 9% volt. A mellékhajtások száma nagy szórást mutatott, az erőteljes produktív bokrosodás előrevetítette a hektáronkénti nagy kalászszámot.

A tavaszi állapotminősítés fontos tényezőre – a becslés időpontjára - hívta fel a figyelmet. Ezt szemlélteti a 2. és 3. kép, az őszi búza állományáról két különböző időpontban.

A betakarítás előtti objektív – számoláson és mérésen alapuló – termésbecslést 6 mintatéren végeztük. Az adatokat a 2. táblázatba foglaltuk össze. A vizsgált terület heterogén képet mutat, az állományban a kieső tőszámot jól kompenzálta az erőteljes produktív bokrosodás. A Harvest index minimális szórása arra enged következtetni, hogy egy adott fajtánál, az adott évben az egész növény lemérésével, nagy pontossággal becsülhető a várható termés. Ez azért fontos, mert gyorsan és jól mérhető nagyszámú minta alapján megállapítható a várható szemtermés, 3-4 minta a teljes elemzésével.

A mintaterek közvetlen közelében egy-egy soron leszedtük a kalászokat és elvégeztük a teljes elemzést. A kalászhosszúság és a kalásztömeg megoszlását mutatja a 2. ábra. A 315 db kalászból, a 6 és 7 cm- es kalászok adják az összes kalász 2/3-át. A kalásztömeg 74 %-a az 1 és 2,5 g közé esik / 2 a) és 2 b) ábra/.

Általános az a nézet, mely szerint a kalász hosszából nagy biztonsággal következtethetünk a kalászban található szemek tömegére. Ennek alátámasztására vagy cáfolatára – minden kalásztartományból – 20 - 20 kalászt teljes elemzésnek vetettünk alá, a kapott eredményeket a 3. és 4. ábrán mutatjuk be.

A legnagyobb arányt képviselő 6 - 7 cm-es kalászok adataival mutatjuk be az összefüggést, de az összes többi kalászméret esetén is érvényes ez a megállapításunk.

A kalász hossza alapján csak nagy hibával terhelten becsülhető a kalász szemtömege, míg a kalásztömeg alapján nagy biztonsággal következtethetünk a várható szemtömeg alakulására.

A tenyészterület növekedésével - általánosan elfogadott nézet - arányosan nő a kalászok száma és tömege, valamint a szemtömeg egy növényre vonatkoztatva. Ez az állítás valós az átlagok vonatkozásában, ezt jól szemlélteti az 5. és 6. ábra.

Az átlagok azonban nem minden esetben tükrözik a tényeket. A 7. 8. ábrán bemutatott adatok meggyőztek bennünket arról, hogy a tenyészterület hatása a kalász számra, kalásztömegre és az egy növényben található szemek tömegére gyengébb hatással van, mint egyéb tényezők. Ezek lehetnek a fajta, különösen a vetőmag minőség, a magágy minősége, a heterogenitása, vagy a vetésmélység, stb.

Az eredmények alapján megállapíthattuk, hogy nagy szórást mutat a kalászszám és a szemtömeg növényenként, ha egyenként vizsgáljuk a növényeket a tenyészterület függvényében. Ez a tény is felhívja a figyelmet arra, hogy az általánosítás és az átlagokkal számolva, nagy hibaforrás lehet a termésbecslésnél.

Több év tapasztalata arra enged következtetni, hogy a szakszerû termésbecsléssel 90-95% pontossággal megállapítható a várható termés. Ennek feltétele, hogy elvégezzük az állapotminősítést, majd a tenyészidő közepén a szubjektív termésbecslést, amellyel olyan információt kapunk a növényállományról, amelyet később már nem tudunk beszerezni, de fontosak a korrekt becsléshez.

A várható terméstömeg ismeretére több szempontból is szükség lehet, úgy mint a termés szárítása, tárolás, értékesítése, stb. továbbá pontos képet kapunk a betakarítási veszteségekről is. Az egész évi nyomon követéssel a becslési adatok és tényleges betakarítási adatok ismeretében elvégezhetjük azokat a technológiai módosításokat, amelyek növelhetik a terméstömeget és csökkenthetik a betakarítási veszteségeket. Ilyen módosítás lehet a fajta megválasztása, a vetőmagminőség szigorúbb megkövetelése, a szántóföldi kelés nagyobb százaléka, vagy éppen a betakarítás szervezése és technikai hátterének biztosítása, a minimális betakarítási veszteség érdekében.

A fajta, az alkalmazott technológia és évjárat hatása miatt el kell végezni az alapvizsgálatokat, amely pontos képet ad a várható termésről Így pl. a gyenge szántóföldi kelés és kipusztulás következtében a heterogén állomány termése elmarad a várható szinttől. A hiányos állományban a gyomok jobban elszaporodnak és nehezebb a gyérítésük. Egyik fontos tényező a bokrosodás mértéke. A tenyészterület és a bokrosodás között nem kaptunk igazolható összefüggést. Ezzel szemben a Harvest index statisztikai hibán belüli ingadozása lehetővé teszi a gyors és pontos becslést. Az irodalomból ismert kalász hossza és a szemtömeg között nem kaptunk ok okozati összefüggést. Ezzel szemben a kalásztömeg és szemtömeg között matematikailag igazolt szoros összefüggés van.

A gazda kezében nagy lehetőség a termésbecslés, mivel anyagi ráfordítás nélkül a terméstömeg alakulását kedvezően befolyásolhatja és a technológiai hibákat kiküszöbölheti

A termésbecslés jól alkalmazható olyan esetekben is, amikor azt kell megállapítani, hogy milyen kár érte a növényállományt. A kárbecslés tulajdonképpen a termésbecslés egyik – minősített – formája, alkalmazásával sok vitás helyzet könnyen tisztázható.



Pap János

Petróczki Ferenc

Pap Virág

Gergely István

A cikk szerzője: Pap Virág