A magas nyomású tisztítóberendezés mellett elő kell vennünk a „fogkefénket” is és aprólékos munkával istállóink minden eddig elnagyolt zegét-zugát ki kell takarítanunk. Az egyik ilyen elnagyoltan kezelt terület az itatóvíz és az itató rendszer. Pedig, a tény, hogy az állati szervezet 70%-a víz, illetve az állatok háromszor annyi vizet fogyasztanak, mint takarmányt, egyértelmûen mutatja, hogy az ivóvízfertőtlenítés és az itatórendszer kezelése nélkül megfelelő higiéniai státusz, így a mentesség sem érhető el. A kórokozók jelenlétét nem csak a klinikai tüneteket előidéző megbetegedések jelzik, hanem a szubklinikai problémákat is, melyek az állatállomány fokozottabb energia- és tápanyag felhasználásának következtében csökkentik a nyereségességet. Az ivóvíz önmagában is veszélyt rejt, hiszen a mikroorganizmusok számára az életben maradáshoz és szaporodásához szükséges egyik legfontosabb tényezőt, a nedves közeget biztosítja. Az ivóvízben vízkeménységet okozó ionok vízkövesedést, a szerves anyagok pedig az ún. biofilm réteg kialakulását segítik, ami a mikrobák melegágya lehet. Ezek a szervetlen és szerves lerakódások a biológiai kockázaton túl, technológiai problémákat okoznak. Az itatószelep eltömődése „vízhiányt” illetve folyamatos csöpögést okozhat. Mindez kihat az állatok vízfogyasztására, az alomállapotra, ezzel az istálló levegőjére, ami végül a termelési eredmények romlásához vezet.
A vízvezeték takarítását szervizperiódusban végezzük. A helyi adottságokat figyelembe véve, az ivóvízhálózat lehető legnagyobb szakaszát takarítsuk. A rendszer tisztítását fertőtlenítését egy menetben végezzük. A fertőtlenítés hatékonyságát a szer behatási ideje, a vízrendszer szerves-szervetlen szennyezettségének foka, a víz mikrobiológiai állapota, a vízkeménység mértéke, a hőmérséklet befolyásolja stb. A tisztító-, fertőtlenítőszerünket az alábbiak figyelembevételével válasszuk meg: nem károsítsa a vízvezetékeket, ne legyen toxikus az állatállományra, megfelelő vízkőoldó és tisztító hatással, valamint hatékony csíraölő képességgel rendelkezzen, ne befolyásolja a vízminőséget, ne okozzon kellemetlen íz- és illatelváltozást, biztonságosan lehessen adagolni, szükség esetén bennálló állomány esetén is alkalmazható legyen. Fontos szempont a termék stabilitása, mely biztosítja, hogy több órás behatási idő végéig, szerves anyag jelenlétében is, a rendszer teljes hosszában hatékony maradjon.
A rendszer takarítása esetén ügyeljünk, hogy a vegyszer beadagolás előtt a rendszert teljesen ürítsük le, különben a munkaoldatunk felhígul és nem lesz hatékony. Feltöltéskor ügyeljünk arra, hogy a kezelt szakasz teljesen megteljen munkaoldatunkkal, ne maradjanak levegős szakaszok, zárványok. Az itatószelepeket mozgassuk meg, hogy a maradék „tiszta” víz is kiürüljön és a szelep minden részét elérje a munkaoldat. A behatási idő után alaposan öblítsük ki a rendszert, az itatószelepeket egyenként ellenőrizzük, mozgassuk meg. Amennyiben az előírt behatási idő nem hoz tökéletes eredményt a takarítást ismételjük meg. (A behatási idő egy átlagosan szennyezett rendszer kitakarítására van megállapítva. Erősen szennyezett rendszerben a felrakódások mértéke olyan súlyos lehet, hogy csak többszöri takarítással érhetünk el megfelelő eredményt.)
Elmondhatjuk, hogy egészséges, magas szinten termelő állatállományt csak megfelelő ivóvíz biztosításával nevelhetünk. A vízhálózat rendszeres takarításával, fertőtlenítésével, bennálló állománynál a víz savanyításával az ivóvíz megfelelő higiéniai státusza biztosítható, pozitív élettani hatásával a termelés optimalizálható, egyes állategészségügyi problémák megelőzhetők, ezáltal a ráfordításaink jelentősen csökkenthetők. Fontos, hogy a fertőtlenítőszer kiválasztásánál ne a termék literenkénti árát, hanem az alkalmazott munkaoldat költségét és a hatékonyságot együtt vegyük figyelembe. „Olcsó” alapanyagok, pl. hidrogén-peroxid, ecetsav, szervetlen savak - a hosszas fejlesztések eredményeként kialakított, megfelelő adalékokkal, több hatóanyag együttes felhasználásával gyártott - korszerû készítményekkel szemben, korrozívabbak, instabilabbak, fertőtlenítő hatásuk nagyságrendekkel kisebb, az elért eredményt figyelembe véve gazdaságtalanabbak.
