Világszerte a leginkább ismert és egyúttal a legszigorúbban szabályozott (táblázat) mikotoxinok az aflatoxinok, elsősorban az aflatoxin B1, amelyeket Aspergillus penészek termelnek.
A szigorú szabályozás és ellenőrzés oka az aflatoxinok súlyos humán-egészségügyi, emiatt élelmiszerbiztonsági kockázata, amely tumorképző hatásukkal függ össze. Hazánkban előfordulásuk a takarmány alapanyagokban és a keveréktakarmányokban viszonylag ritka, bár a globális éghajlati változások, hazánkban a felmelegedés, hatására a jövőben számolni lehet hazai termesztésû gabonamagvak esetében is aflatoxin szennyezettséggel.
Napjainkban az aflatoxinok által előidézett toxikózisokat sertésállományokban, főképp a nem ellenőrzött forrásból származó import takarmány alapanyagok, így az olajos magvak és azok extrahált darái, elsősorban a szója idézheti elő. Az aflatoxinok által előidézett toxikózis tünetei kezdetben nem specifikusak, étvágytalanság, csökkent növekedés és a vas anyagcsere zavara miatt, anémia jelentkeznek minden sertés korcsoportban, a növendék állatoknál a termeléskiesés mértéke jelentősebb. Az aflatoxinok által előidézett súlyos májkárosodást (agyagsárga színû máj), mint specifikus tünetet, csak az elhullást, vagy a kényszervágást követően, a vágóhídi ellenőrzés során lehet diagnosztizálni.
Szükséges azonban megjegyezni, hogy sertéseknél a legtöbb esetben a jellegzetes szöveti elváltozások csak nagymértékû aflatoxin terhelés esetén mutathatók ki. Másodlagos tünete az aflatoxin szennyezett takarmányok etetésének az immun válaszkészség csökkenése, amely főképp fiatal állatoknál okozhat jelentős problémákat a betegségekkel szemben mutatott csökkent ellenálló képesség miatt, amely akár nagy arányú elhullással is járhat az adott állományban.
Tenyészkocáknál az aflatoxinok magzatkárosodást is előidézhetnek, illetve a koca tejével is ürülnek toxikus aflatoxin metabolitok, amelyek csökkenthetik az egyébként életképes malacok növekedését és fejlődését. Növendék és hízó sertéseknél klinikai tünetek, amelyek csökkent növekedésben és gyengébb takarmány-értékesítésben nyilvánulnak meg 0,2–0,4 mg/kg mennyiség esetén észlelhetők, míg kocáknál termékenységi zavarokat, valamint malacaik fejlődésbeli lemaradását csak a teljes értékû keveréktakarmányok 0,5–0,7 mg/kg szennyezettségi szintje esetében lehet észlelni. A sertések számára még tolerálható, azaz tüneteket nem okozó aflatoxin B1 mennyiséget 0,1 mg/kg mennyiségben adják meg, a biztonságos, és kötelező érvényû, maximális mennyiség azonban ennél lényegesen alacsonyabb (táblázat), amelynek oka a biztonságos élelmiszer előállítás által az aflatoxin B1 mennyiséggel szemben támasztott szigorú követelmények.
Európa számos országában, így hazánkban is súlyos gondokat okoztak és okoznak a sertésállományokban az egyes Aspergillus és Penicillium gombák által termelt ochratoxinok, amelyek a gabonafélék mellett a hüvelyeseket is szennyezhetik. Az ochratoxinok, főképp az ochratoxin A, toxikus hatásai elsődlegesen vesekárosodásban nyilvánulnak meg, amelynek eredményeképpen sertéseknél első tünetként gyakori ivás és gyakori vizelés jelentkezik. A vesekárosodás következtében termeléscsökkenés, fejlődésbeli lemaradás és a takarmány hasznosítás csökkenése is jelentkeznek. Tenyészkanoknál kimutatták, hogy folyamatosan nagy mennyiségben ochratoxinnal szennyezett takarmány etetése csökkenti a spermiumok képződését és a libidót. Az immun válaszkészségre kifejtett csökkentő hatásával kapcsolatban sertéseknél megoszlanak a vélemények, feltehetően csak a gyakorlatban ritkán előforduló nagy dózisoknál észlelhető. Sertéseknél az ochratoxin toxikózis súlyosságát fokozza, illetve annak élelmiszerbiztonsági kockázatát növeli, hogy a mikotoxin felezési ideje a vérben igen hosszú (80–500 óra). Emiatt a vágást megelőzően ochratoxin A-val szennyezett takarmány etetésének hatására a mikotoxin a termékekben kimutatható és komoly humán-egészségügyi problémákat vethet fel.
A takarmányokban az ochratoxin A jelenléte 0,2 mg/kg mennyiségig általában csak a vágóhídi ellenőrzések során okoz a vesén látható tüneteket. Klinikai tünetekkel is járó toxikózisokat, amely csökkent súlygyarapodást, fokozott vizeletürítést okoz csak 1 mg/kg, vagy ezt meghaladó mennyiség esetében lehet észlelni. A sertéseknek szánt teljes értékû takarmányok javasolt maximális ochratoxin tartalmát a táblázat mutatja.
A raktári penészek közül említést érdemelnek még a Penicillium gombák által termelt rubratoxinok, amelyek önálló toxicitása hazánkban ritkán okoz problémát, mivel viszonylag ritkán fordul elő. Kísérletes körülmények között toxikus hatásai májkárosodásban és tenyészkocáknál magzatkárosító hatásban mutatkoztak meg.
dr. Mézes Miklós
A cikk szerzője: Dr. Mézes Miklós
