Sok helyütt lépcsős keléssel, hiányos keléssel, eredménytelen preemergens gyomirtással, heterogén korai fejlődéssel kellett szembenéznünk. Hihetetlen különbségek mutatkoztak a hibridek korán – 8-10 leveles állapotában – kimutatható szárazságtûréséről. Fényképeink tucatja bizonyítja, hogy a DK hibridek és hibridjelöltek igen jól tolerálták a hosszan tartó tavaszi vízhiányt. A júniusi csapadékbőség az utolsó pillanatban érkezett, és főleg az „igen korai–korai” érésûeknek nyújtott jó lehetőséget a zavartalan pollenképződéshez és a jó megtermékenyüléshez. Ezért fordulhatott elő, hogy nemesítő kollégám szavait idézzem: a koraiak „túlvállalták” magukat, nagyon sok és szép cső- és magkezdeményt fejlesztettek, aminek kineveléséhez aztán a későbbiekben nem állt rendelkezésre a megfelelő mennyiségû csapadék. A vízhiány miatt az asszimiláció is lelassult, megállt és a növények, mint „jó anyák” a saját szárukban, levélzetükben lévő keményítőt mobilizálták a csőbe, ami a szár szöveteinek elvékonyodásához és ennek következményeként esetenként szárdőléshez vezetett. Mindenesetre egy nagyon fontos tanács megfogalmazható ezzel kapcsolatban: aki FAO 300 eleji hibridet választ, törekedjen kihasználni a korai betakarítás lehetőségét elkerülendő a szárdőlésből eredő termésveszteséget!



Idén a közép- és késői érésû hibridek virágzása sok helyütt már újra kedvezőtlenül száraz időszakra esett, ezért eredményeik relatíve elmaradtak a koraiak teljesítményétől. A dél-keleti és keleti területek, valamint Tolna-és Fejér megyék egyes részein ezek a közép- és későbbi érésû hibridek a várakozások alatt teljesítettek. Ezért fontos, hogy vetésszerkezetünkben ne csak egy féle érésû hibrid szerepeljen, hanem legalább két éréscsoport 3-4 hibridje!

Mielőtt megismerkedünk a 2010-ben bevezetendő hibridjeinkkel, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeket a hibrideket bevezetésük előtt már három, a kukoricatermesztés szempontjából gyökeresen eltérő időjárású évben teszteltük és bátran mondhatjuk, hogy mindannyian kiállták „a három próbát”. Jól teljesítettek 2007-ben a virágzáskori aszályban. 2008-ban kiemelkedő terméspotenciáljukat és kitûnő vízleadásukat bizonyították, majd az idén jól viselték a tavaszi és az augusztusi stresszes időjárást is.

„A legelső” EE3802 (DKC4082)



Az igen korai éréscsoportban, az EE3802 (leendő kereskedelmi nevén a DKC4082) –„A legelső” az eddigi legkorábbi „sztárjaink”: a DKC391 és a DKC3511 közé illeszthető érésidőben (FAO 300-310) – mely a tavalyi, kedvező évben a DKC3511 termésszintjét kevesebb vízzel érte el, az idei sokkal szárazabb és kedvezőtlenebb évben szintén megismételte remek teljesítményét, ami kiemelkedő alkalmazkodó és szárazságtûrésére utal. A hibrid széles vetésidő és tőszám optimummal rendelkezik. Korai fejlődés és szárszilárdság tekintetében határozott előrelépést jelent az említett két korábbi nemesítésû hibridhez viszonyítva.

„Mindig több” EE4605 (várható neve DKC4685)



A korai éréscsoportban az EE4605 fajtajelölt (leendő kereskedelmi nevén DKC4685), a DK440 érésidejével kínál annál határozottan nagyobb termőképességet, kiemelkedő stabilitást – összefüggésben kiváló alkalmazkodóképességével és szárazságtûrésével. Rendkívül jól alkalmazkodik a korai vetésidőkhöz, ami jó hidegtûrését, korai fejlődési erélyét bizonyítja. Jó szárszilárdsága lehetőséget ad a tőszám növelésére, ami a 60–80 ezer termőtő/ha széles tartományban optimalizálható.

„Az eminens” DKC4590



A DKC4590, mely a tavaly bevezetett DKC4490 fantasztikus aszálytûrését briliáns termőképességgel ötvözi. Ez a 300-as éréscsoport közepén érő hibrid megnyerő termésfölényt mutatott már a tavalyi jó évjáratban is, amit megismételt az idei szárazságban is. Ez mindenképpen nagyfokú stabilitását bizonyítja. Kiemelkedő teljesítőképessége elsősorban kiváló termesztéstechnológiával, intenzív feltételek között bontakozik ki, ezért elsősorban a magasabb szinvonalú termeléshez, kedvezőbb feltételek közé ajánljuk. Vetésidő-reakciója azt mutatja, hogy az április 20 és 30. közötti vetésekben volt a legjobb, de a legkorábbi és a legkésőbbi vetések sem jártak lényeges termésdepresszióval. Tőszámkiegyenlítő képessége is kiváló: a 60–80 000 termőtő/ha-os, míg intenzív helyeken a 90 000 termőtő/ha-os állományokban is közel azonos, nagy termést produkál.

„Aszálylovag” DKC4795



A DKC4795, a FAO 300–400 határán különleges aszálytûréssel jellemezhető, nem véletlen kapta az „aszálylovag” jelzőt. Már a 2007-es aszályos évben a nemesítői kísérletekben is kiválóan vizsgázott, majd tavaly, a „kukorica-évben” is a legjobbak között végzett. Idén, a kedvezőtlenebb viszonyok között is minden régióban és minden termésszinten a legjobbnak bizonyult. Mondhatni, hogy a 30-50 FAO számmal későbbiek ellen is egyenrangúként állja meg a helyét. Széles vetésidő és tőszám-optimum jellemzi.

Terjedelmi okok miatt most nem térünk ki a többi reményteljes fajtajelöltre, melyek minden éréscsoportban felfedezhetők, és a további előrelépési lehetőségek ékes bizonyítékai.

Összefoglalva elmondható, hogy a DEKALB hibridek sikersorozata töretlennek látszik.

Új hibridjeink az új kihívásokra válaszolva már nemcsak kiváló termőképességgel és vízleadással bírnak, hanem kifogástalan stressz- és szárazságtûrésük eredményeként stabilitásuk is kiemelkedő. Az előrelépést a termőképesség és a szárazságtûrés folyamatos javulásán túlmenően, az agronómiai tulajdonságok – korai fejlődés, szárszilárdság – határozott javulása kíséri. Reményeink szerint 2010-ben ismét olyan új hibridekkel gazdagodik a DEKALB ajánlata, melyek használata hozzásegíti a magyar gazdálkodókat termelési kozkázataik csökkentéséhez, eredményességük növeléséhez.





dr. Kiss Erzsébet,

Monsanto, Közép-Európai Technológia Fejlesztési Menedzser