Magyarországon a triticale a gyenge termékenységű talajok kalászos gabonanövénye, amelyet elsősorban takarmányozásra használnak. Az étkezési célú triticale termesztésnek akadálya volt a fajták alacsony, vagy hiányzó sikértartalma, gyenge lisztminősége és kedvezőtlen sütőipari tulajdonságai, illetve az, hogy ismeretlen a malomipar és sütőipar számára. Hazánkban még 3-5 évvel ezelőtt is főleg lengyel fajtákat termeltek a gazdálkodók.
Ma Martonvásáron, Kisvárdán és Szegeden is folyik eredményes tritikálé nemesítés, így a lengyel fajták mellett a hazai fajták nagyobb arányú elterjedése is várható (Bóna 2004, 2011).

Európában több országban is folyik étkezési triticale nemesítése és a triticale lisztjének humán felhasználására való törekvés – eddig kevés eredménnyel. Olyan fajtát eddig még nem sikerült előállítaniuk, amelynek lisztje önmagában alkalmas lenne élelmiszerek (pékáruk, tészta stb.) készítésére. Kiss (1968) a triticale nemesítés célját így fogalmazta meg: „erre ma már könnyen felelhetünk. Biztosan nagy termőképességű, télálló és fagyálló, jó takarmányértékű és később jó lisztminőségű törzsek, illetve fajták előállítása”. A Triticale turgidocereale (6x) képviseli a legfontosabb genom kombinációt, ugyanis egyesíti a rozs teljes RR genomját és a tetraploid búza teljes AABB genomját. A továbbiakban a figyelmet a hexaploid triticaléra kellene fordítanunk (Schlegel 1996). Tohver et al. (2005) kísérleteiben a sütési vizsgálat azt mutatta, hogy sok triticale fajta használható kenyérgabonaként, összekeverve a búzalisztet maximum 70% triticale liszt-mennyiséggel. Varughese (1996) szerint mostanáig az egyetlen ismert hiányossága a triticalénak az, hogy az „R” genom rontja a sütőipari minőséget. Néhány kutatóintézetben már folynak a kísérletek, hogyan lehetne a nagy molekulasúlyú glutenint hordozó allélt a „D” genomról átvinni az „R” genomra. Ha egyszer ezt sikerül elérni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a triticale sütőipari tulajdonságai elérik a búzáét. 2005 decemberében Állami Elismerésben részesült a Hungaro triticale fajta (Kruppa és Hoffmann, 2006), amely lehetővé teszi egy teljesen új élelmiszeripari termék a jó minőségű triticale kenyér előállítását. A szekunder hexaploid triticalék tartalmazhatnak a hexaploid (étkezési) búza D genomjából származó géneket is. Ezt a lehetőséget kihasználva sikerült előállítani az új rekombinációs étkezési triticale fajtát, a Hungaro-t. Bedő és Láng (1992) véleménye szerint a triticale nem helyettesíti a rozsot, nem váltja ki a búzát, nem jobb és nem rosszabb az előbbi kettőnél, ellenben van egy lényeges ismérve: a maga módján más, mint az eddigi gabonafélék és ennek a növénynek megvan a saját helye és szerepe a köztermesztésben. „A tritikálé elterjedése a humán táplálkozásban új egészséges élelmiszer alternatívát jelenthet a hagyományos gabonafélékből készült készítmények mellett.” (Kruppa és Ifj. Kruppa, 2011)

Új eredmények

A „Hungaro” fajta az első a triticale fajon belül, amely étkezési és takarmány célra lett bejelentve és így kapott Állami Elismerést és Növényfajta-oltalmat. A fajta már a 4. éve a legnagyobb területen szaporított és termesztett triticale, amelyet elsősorban még takarmányozási célra hasznosítanak. A fajta humán felhasználása (malomipar, sütőipar, tésztagyártás) „Hungaro durumrozs” néven 2013-ban elindult, amelyhez a NÉBIH névhasználattal egyetértő állásfoglalása is megszületett.

A Hungaro durumrozs az első olyan magyar nemesítésű étkezési triticale fajta, amely elsősorban a durum búza és rozs tulajdonságait (genomját) egyesíti magában (1. melléklet), de tartalmaz tulajdonságokat az étkezési búzából is. A búza fajoktól örökölt gének biztosítják a nagy termést és jó sütő-és tésztaipari minőségi tulajdonságokat, amelynek köszönhetően lisztje önmagában (tisztán, keverés nélkül) is alkalmas pékáruk (2. melléklet) és tésztafélék előállítására – a rozstól örökölt tulajdonságok viszont a kiváló alkalmazkodó képességet és rezisztenciát biztosítják.

Kromoszóma vizsgálattal a D genomhoz tartozó teljes kromoszóma, vagy szegment jelenléte nem volt igazolható az alkalmazott GISH módszerrel. Az eredmény nem zárja ki D genomból származó gének jelenlétét a „Hungaro” triticale-ban, a lehetséges transzlokáció valószínűleg olyan kis méretű D-genomból származó DNS szakaszt tartalmazhat, amely mitózis metafázisban lévő kromoszómák esetén nem mutatható ki GISH-módszerrel – ehhez további vizsgálatok szükségesek.

A Hungaro durumrozsban az esszenciális aminosavak közül a cisztein, valin, metionin és fenil-alanin mutat a búzától és rozstól magasabb értéket. A nem esszenciális aminosavak közül a glicin tartalom kiemelkedő. Csökkent értéket mutat a glutaminsav, arginin és prolin. A többi aminosav esetében nincs jelentős különbség a búzához viszonyítva.

További táplálkozás-élettanilag fontos paraméterekre is folyamatban van a vizsgálata. Győri és munkatársai (2009) szerint a Hungaro triticale fajta versenyképes nyersanyaga a kenyérkészítésnek, köszönhetően a jobb rezisztenciának a környezeti hatásokkal szemben és a magasabb egészséges beltartalmi paramétereknek, amelyek új lehetőségeket kínálnak arra, hogy egészséges és szermaradvány-mentes új élelmiszeripari termékeket lehessen környezetbarát módon előállítani belőle.

Az étkezési tritikálé ökológiai igénye és termesztése azonos a takarmány tritikálé fajtákkal.

Ökológiai igénye, termőhelyei

Az étkezési tritikálé (Hungaro durumrozs) igénytelenebb a búzánál, alkalmazkodóképessége kitűnő. Szárazságtűrése jobb, vízigénye, tápanyagigénye kisebb, mint a búzának. Öntözést nem igényel. Ökológiai igénye, agrotechnikája megegyezik a takarmány tritikáléval, de a jó minőség (síkértartalom, esésszám stb.) érdekében nagyobb odafigyelést, harmónikus tápanyagellátást és beérést követően minél gyorsabb betakarítást igényel.

A bokrosodáskori éjszakai alacsony hőmérséklet kifejezetten fontos a tritikálé számára, hogy a termőképességét ki tudja bontakoztatni. Még kora tavasszal, alacsony hőmérsékleti feltételek mellett (3-10°C) is képes erőteljes oldalhajtás fejlesztésre. A Hungaro durumrozs – éghajlatigény vonatkozásában – Magyarországon mindenütt eredményesen termeszthető.

A talajjal szemben – a rozs kivételével – igénytelenebb a többi gabonafélénél. A jelenlegi kutatások és termesztési tapasztalatok azt jelzik, hogy alacsony N-ellátottságú talajokon kedvezőbb növény, mint a búza, árpa, vagy kukorica, de jobb termékenységű talajokon is versenyképes az említett gabonafélékkel. Ugyanolyan nagy – néha nagyobb – termésekre képes, mint a búza, vagy árpa, de kisebb ráfordítással. A termőhely kiválasztásánál tehát az lehet a fő szempont, hogy a búzának már kevésbé jó humuszos homoktalajokon, erdőtalajokon, középkötött talajokon és kötött réti talajokon egyaránt termeszthető. Tápanyag és vízigénye azonban nagyobb, mint a rozsé, ezért 0,8% alatti humusztartalmú homok és futóhomok talajokon már eredményesen nem termeszthető.

Elővetemény

Előveteménye korán lekerülő növény legyen, hogy az őszi talajmunkákra, a talaj ülepedésére elegendő idő álljon rendelkezésre. Legjobb előveteménye a korán lekerülő elővetemények (hüvelyesek és a korai burgonya). A napraforgó és a korai kukorica még közepes előveteménynek tekinthető, a későn lekerülő viszont már rossz elővetemény, kevésbé jöhet számításba. Pillangós elővetemény után – főként jó talajokon – őszi N alaptrágya kijuttatása nem szükséges, csak csökkentett adagú (50-60 kg/ha N) kora tavaszi N-fejtrágya egy alkalommal történő kijuttatása indokolt, a megdőlés elkerülése érdekében.

Humuszos homoktalajon és homokos- vályog mechanikai összetételű barna erdőtalajon történő vetőmagtermesztés esetén az alábbi fenntartható vetésforgó javasolható.

Talajművelés és tápanyagellátás

Talajművelése megegyezik a többi őszi kalászoséval. A tenyészidőszakára döntő jelentőségű az őszi fejlődés, amit az időben és jó minőségben elvégzett talajműveléssel kedvezően befolyásolhatunk. Az egyöntetű és gyors keléshez elengedhetetlen a tömör, rögmentes, ülepedett magágy. Az étkezési tritikálé (Hungaro durumrozs) trágyázásánál – úgy, mint más növénynél is – célszerű vetés előtt talajvizsgálattal megállapítani a talaj felvehető tápanyag-tartalmát. Fajlagos tápanyagigénye a következő (kg/100kg fő- és melléktermés):

N 1,8-2,2; P2 O5 1,1-1,4; K2 O 1,5-1,8

Trágyázására azokon a gyengébb termékenységű talajokon, ahol ma a tritikálét termesztik alacsonyabb színtű tápanyagellátás is eredményes. Ehhez 80-100 kg/ha N – két, vagy három részre osztva –, 40-50 kg/ha P205 és 40-50 kg/ha K20 műtrágya-hatóanyag kijuttatása javasolható és így 5-6 t/ha termés is elérhető. Meghatározó a bokrosodás mértékére (állománysűrűségre) és a kalászonkénti szemszámra – összességében a termés mennyiségére is – a korai stádiumban – ősszel vetés előtt kijuttatott nitrogén. A túlzott és főleg a késői N-fejtrágyázás viszont növeli a megdőlés veszélyét, ezért a kijuttatott mennyiség meghatározásakor körültekintően kell eljárni. A kielégítő nitrogénellátottság biztosítja a szemkezdemények normális fejlődését, ami nagy ezerszem-tömeget és magas fehérje-és síkértartalmat eredményez. Intenzív termesztés esetén és jó termékenységű talajokon a szárszilárdítás (Pl. Cycocell) nélkülözhetetlen.

Vetés

Vetése megegyezik a takarmány tritikáléval. Fejlődése, állománysűrűsége, állóképessége és ezekből adódóan termésének mennyisége és minősége is jelentősen függ vetés idejétől és az elvetett csíraszámtól. A kellő mértékű őszi bokrosodás miatt a korai vetés biztonságot jelent, azonban nem szabad túl korán sem vetni, mert az is terméscsökkentő. A túl korai vetés (szeptember közepe), az optimálisnál nagyobb csíraszám és a nitrogén túladagolás egyaránt növeli a szármagasságot és az állománysűrűséget, ami fokozza a megdőlés veszélyét. A túl késői vetés (okt. 20. után), ritka, nem kellően bokrosodott vetés jelentős terméskiesést (20-40 %) okoz, amelyet tavaszi nitrogén műtrágyázással csak részben lehet ellensúlyozni. Vetése az alábbi paraméterekkel javasolt:

vetésidő: szeptember 25-október 10 között

sortávolság: 12 cm

csíraszám: 4,0 (3.5 – 4,5) millió csíra/ha
(kb. 150-190 kg/ha vetőmag)

vetésmélység: 3-5 cm

Az ilyen – optimális csíraszámmal és időben vetett állomány – kellő mértékben bokrosodik és nagyobb N-adagokat is elbír. A gyengébb termékenységű gyengén humuszos (0,8-1,0%) homoktalajokon a korábbi – szeptember végi – nagyobb csíraszámú (4,5 millió csíra/ha) vetés javasolható. Humuszos homoktalajokon és 1,0-1,2% közötti humusztartalmú erdőtalajokon az október elejei, 4,0 millió csíra/ha magmennyiséggel történő vetés, míg jobb termékenységű csernozjom barna erdő- és csernozjom-, valamint csernozjom réti- és öntéstalajokon 3,5 millió csíra/ha állománysűrűség, illetve október 5-10 közötti vetésidő javasolható. Homoktalajon a mélyebb, kötöttebb talajon a sekélyebb vetés ajánlott. A túl mély (8-10 cm) vetés – a rozshoz hasonlóan – jelentős terméskiesést okoz.

Növényápolás, növényvédelem

A Hungaro durumrozs növény tápanyagellátását, a vetőmag mennyiségét és a vetés idejét úgy kell meghatározni, hogy örökletes adottságait érvényre juttatva képes legyen elnyomni a gyomokat és rezisztencia tulajdonságai érvényesüljenek. A gyomirtás szükségességét a gyomflóra felvételezés és a gyomosság mértéke alapján döntjük el. Szükség esetén a búzában is használható gyomirtó szerekkel lehet védekezni. A Hungaro durumrozs fajta lisztharmatra rezisztens. Fuzárium és rozsda ellen a virágzáskor 1 permetezés elegendő. Kártevők ellen általában nem szükséges a védekezés – a vetésfehérítő megfigyeléseink szerint ritkán és csak kismértékben károsítja.

Betakarítás

Az étkezési tritikálé (Hungaro durumrozs) betakarítása nagyobb figyelmet igényel. A rozshoz hasonlóan már teljes érésben azonnal csírázásra képes. A betakarítást a teljes érés idején – általában július 15. körül – kell elvégezni, törekedni kell a gyors betakarításra. Betakarításkor a szem törékenyebb, mint a búza, vagy rozs, ezért precíz kombájnbeállítást igényel. A tritikálé légzése a betakarítás után is erőteljes (könnyebben bemelegszik mint a búza, ami rontja a minőséget), ezért a betakarításkori szemnedvesség 14% alatt legyen!

Ifj. Kruppa József

Kruppa-Mag Kft., Kisvárda

Kruppa Klaudia

MTA ATK Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár

Dr. Kruppa József PhD

Kruppa-Mag Kft., Kisvárda

Irodalom

Bedő, Z., Láng, L. (1992): A lengyel triticale fajták honosítása Magyarországon. In: Rozs és triticale termesztése. Keszthely. 22-24

Bóna, L. (2004): Triticale in Hungary. In: M. Mergoum (ed.) Triticale FAO Book. S., Rome, 2004. pp. 119-121.

Bóna, L. (2011): Tritikálé: egy fiatal növény új lehetőségek előtt. In: Oláh, I. (szerk.) MAG Arany Évkönyv 2011, Bétaprint Nyomda, Budapest, pp. 39-43.

Győri, Z., Kruppa, J., Ungai, D., Győriné Mile, I., Sipos, P. (2009): Examination of technological and nutritional properties of breads made from triticale flour. In: 5th International Congress Flour-Bread ‚09. Opatija, Horvátország, 2009.10.21-2009.10.23. Osijek: pp. 503-507.

Kiss, Á. (1968): Triticale, a homok új gabonája. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Kruppa, J., Hoffmann, B. (2006): Új étkezési és takarmány tritikálé (Triticum turgidocereale) és rozs (Secale cereale) fajták . - In: Mag, kutatás, fejlesztés és környezet, ISSN 1588-4864 , 2006. (20. évf.), 4. sz., 43-45.

Kruppa, J., Ifj. Kruppa, J. (2011): Új eredmények a tritikálénemesítésben és hasznosításban. Mag Arany Évkönyv 2011. 106-109.

Molnár, I., Benavente, E., Molnár-Láng, M. (2009): Detection of intergenomic chromosome rearrangements in irradiated Triticum aestivum– Aegilops biuncialis amphiploids by multicolour genomic in situ hybridization. Genome 52: 156-165.

Schlegel, R. (1996): Triticale – today and tomorrow. In: Guedes- Pinto, H. – Darvey, N. – Carnide, V.P. (eds.): Triticale: Today and tomorrow. Kluwer Academic Publishers, the Netherlands. 21-31.

Tohver, M., Kann, A., Taht, R., Mihhalevski, A., Hakman, J. (2005): Quality of triticale cultivars suitable for growing and bread-making in northern conditions. Food Chemistry 89: 125–132.

Varughese, G. (1996): Triticale: Present status and challenges ahead. In: Guedes- Pinto, H. – Darvey, N. – Carnide, V.P. (eds.): Triticale: Today and tomorrow. Kluwer Academic Publishers, the Netherlands. 16-19.