A búzát világszerte 200–250 kórokozó és kártevő veszélyezteti, melyek közül Magyarországon mintegy 5–10-re tehető azon betegségek száma, melyek gyakrabban és akár jelentős gazdasági károkat okozva felléphetnek a köztermesztésben. Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron a szántóföldi körülmények között végzett szelekció mellett az utóbbi évtizedben molekuláris módszerek használatával bővült a rezisztencia javítását célzó nemesítési tevékenység kelléktára.

Magyarországon az 1960-as évek óta a búzalisztharmat gyakori levélbetegség. A közel 40 éve tartó megfigyeléseink alapján a kórokozó populáció rendkívül összetett és az ismert rezisztenciagének többsége hatástalan a betegséggel szemben. Az elmúlt 10 esztendőben 48 rassz jelenlétét mutattuk ki a kórokozó populációban. Emellett a vizsgált izolátumok virulencia komplexitása (ami azt mutatja meg, hogy az ismert rezisztenciagéneket hordozó 7 tesztfajta közül az adott izolátum mennyit tud megbetegíteni) is nőtt, 1973-ban az izolátumok átlagának értéke 2,03 volt, 2007-re már 6,18-ra nőtt.

A céltudatos nemesítői munka következtében az intézetünkben nemesített fajták jelentős hányadának lisztharmat-ellenállósága olyan szintû, hogy átlagos évjáratban nem, vagy csak kis mértékben fertőződik e betegséggel.

A rozsdagombák még napjainkban is komoly veszélyt jelentenek a búzatermesztésben. A levél- és szárrozsda ellenállóság tesztelése szántóföldön erős kórokozó nyomást biztosító provokációs kertekben történik.

Több kiváló hatékonyságú levélrozsda rezisztenciagén (Lr) alkalmas a levélrozsda-ellenállóság javítására (Lr9, Lr19, Lr24, Lr25, Lr28, Lr29, Lr35 és Lr37). Sajnos a rezisztenciaforrásként használható törzsek agronómiai tulajdonságai rosszak, így néhány évvel ezelőtt megkezdtük e gének beépítését martonvásári eredetû fajtákba. Az Lr gének beépítésének hatékonysága jelentősen javítható a molekuláris markerszelekció felhasználásával. A markerszelekció során egy-egy adott rezisztenciagénnel szorosan kapcsolt (azaz vele nagy valószínûséggel együtt öröklődő) kromoszómaszakasz (marker) jelenlétét mutatjuk ki az utódnövényekben. Mivel a marker kimutatásához nincs szükség a betegséggel szembeni ellenállóság tesztelésére, már az egyedfejlődés korai szakaszában, környezettől függetlenül eldönthető, hogy a vizsgált növényegyed hordozza-e a kívánt rezisztenciagént. A rezisztenciagének beépítését visszakeresztezéssel végezzük.

Mivel egy-egy Lr gén önmagában történő felhasználása magában hordozza a genetikai sebezhetőség veszélyét, megkezdtük a különböző géneket hordozó törzsek kombinálását (piramidálás).

E munkával célunk egyszerre több rezisztenciagént hordozó genotípusok létrehozása, melyek várhatóan az egy-egy gént hordozó törzseknél tartósabb levélrozsda-ellenállósággal rendelkeznek majd.

A szárrozsda-rezisztencia kutatása jelenleg a levélrozsdáénál sokkal szûkebb területen folyik, de így is minden évben teszteljük fajtáink, fajtajelöltjeink és a bejelentés előtt álló törzseink ellenállóságát e betegséggel szemben. Mindenesetre a hazai klimatikus viszonyok e kórokozó számára is kedvezőek, sőt a globális felmelegedés hatására egyre inkább előnyössé válhatnak, hiszen a szárrozsda szaporodásához optimális hőmérséklet magasabb a másik két rozsdafajénál. Tovább növeli az újbóli megjelenés veszélyét egy új rassz létrejötte (Ug99) amellyel szemben a több hazai fajtában is megtalálható Sr31 rezisztenciagén hatástalan.

A kórokozó számára kedvező időjárási körülmények között a kalászfuzárium több esztendőben is jelentős gazdasági károkat okozott. Erős kalászfertőződéskor a kalászkák egy része elhal, vagy csak csökkent értékû szemet terem, ami jelentős termésveszteséget okozhat. Ennél is veszélyesebb azonban a közvetett károkozás, hiszen a Fusarium fajok az emberi és állati szervezetre káros mikotoxinokat termelnek. Mesterségesen fertőzött, öntözött tenyészkertben folyik a búza genotípusok tesztelése, valamint ellenálló búzatörzsek szelekciója.

Évjárattól függően a különböző levélfoltosságot okozó gombafajok is gazdaságilag jelentős kárt okozhatnak. Az elmúlt néhány évben a sárga levélfoltosság (DTR), a szeptóriás levélfoltosság és a pelyvalevél foltosság gombabetegségekkel szembeni ellenállóság meghatározására alkalmas üvegházi csíranövénykori tesztet dolgoztunk ki és rendszeresen vizsgáljuk fajtáink és fajtabejelentés előtt álló törzseink rezisztenciáját. Szántóföldön mesterségesen fertőzött tenyészkertet alakítottunk ki e betegségekkel szembeni rezisztencia megállapításához.

A kórokozókkal szembeni rezisztencia javítása folyamatos és rendszeresen megújuló kihívást jelent a növénynemesítők számára. A termesztett búzafajtáknak újonnan fellépő betegségekkel, vagy egy ismert betegség új, eddig ismeretlen patotípusával kell felvenniük a harcot. Az új rezisztenciaforrások azonosítása és beépítése, ellenálló növényegyedek szelekciója hozzájárulhat a gabonatermesztés kockázatának, továbbá a termesztés költségeinek és a kijuttatott kemikáliák mennyiségének csökkentéséhez.



Vida Gyula, Bedő Zoltán,

Láng László, Veisz Ottó

A cikk szerzője: Láng László