A talajmûvelési eljárások korszakai és jellemző vonásai hazánkban

Az iparszerû mezőgazdálkodás időszakában a talajmûvelést a nagy menetszámú mûvelés jellemezte, aminek hatására a talaj fizikai és biológiai tulajdonságaiban leromlás következett be, az energia- és az üzemanyag-felhasználás is a többszörösére növekedett. A gépek teljesítményének növekedése együtt járt a tömegének és a talajt érő mechanikai stressznek a növekedésével. A tarlómaradványok felhasználásának mellőzése következtében az eróziós és a deflációs folyamatok valamint a talajtömörödés egyre nagyobb területeken fejtették ki hatásukat.

Csökkentett menetszámú, energiatakarékos talajmûvelés

A biológiai szemléletû mûveléshez fontos lépés a talajt kíméletesen lazító és porhanyító eszközök, a felszínen mulcsot hagyó, nedvességmegőrző mûvelő elemek kialakítása. A takarékos mûvelés a termőhely körülményeihez szabott legkevesebb menetszámmal teljesül (1. kép). A növények számára kedvező talajállapot a megkímélt állapotú talajon kevesebb energiával és környezeti kárral alakítható ki.

Redukált talajmûvelési eljárások adaptálása a hazai körülményekhez

Az Amerikai Egyesült Államokban elsődleges cél az erózió csökkentése és a talajnedvesség veszteségének minimalizálása volt, addig Angliában a fő törekvés a káros mértékû talajtömörödöttség megszüntetése. A következő mûvelési- és vetési módok kerültek alkalmazásra: a direktvetés (no tillage), a hasítékba vetés (strip tillage), a bakhátas mûvelés és vetés (ridge tillage), a forgatás nélküli talajmûvelési rendszerek (kultivátoros-, tárcsás-, rotációs eszközre alapozott és tarló-mulcs rendszer). Magyarországon elsősorban az energiával és a költségekkel való takarékosság segítette elő ennek a mûvelési irányzatnak az elterjedését. Csökkent a technológiák menetszáma, fontossá vált a talajkímélés, a talajok biológiai tevékenységének jobb hasznosítása. Ennek a mûvelési irányzatnak az alkalmazása nem indukál újabb károsodást a talajban, amellett hogy a növény igényeinek megfelel (2. kép).

Javul a talaj fizikai és biológiai állapota. A hazánkban alkalmazott módszerek a nyugat-európaiakkal hozhatóak összefüggésbe. Ezek a következők: tárcsás, nehézkultivátoros, középmély lazítóra alapozott alapmûvelés, kombinált mûvelés és vetés.

A talajvédő – illetve a csökkentett menetszámú – mûvelés szélsőséges esetének tekinthető a direktvetés. Ebben az esetben a vetés és a kelés feltételeit megelőző mûvelés nélkül kell biztosítani. A tarlómaradványok felszínen hagyása az erózió és a defláció megszüntetését, a párolgási-, a kevés menetszám a taposási kár csökkentését eredményezi.

Őszi búza energiatakarékos talajmûvelési rendszere a gyakorlatban low input technológiára adaptálva

A későn lekerülő elővetemények után a rendszer a szárzúzással indul, utána alapmûvelés forgatással vagy forgatás nélkül történhet (táblázat).

Forgatással: őszi gabonák alá a szántás csak kivételes esetben ajánlatos (sok tarlómaradvány, erős gyomfertőzöttség, nedves talajállapot). Forgatás nélküli alapmûvelés eszköze rendszerint a tárcsa (több menet, más-más irányba), a nehézkultivátor és a középmély lazítók. A kukorica elővetemény esetén az optimális vetésidő, és a munkák torlódása miatt rövid idő alatt kell vetésre a talajt jól előkészíteni. A tarlómaradványait – ha betakarításkor az nem történt meg – zúzni szükséges. A kukoricaszár speciális szártépőkkel, szárzúzókkal készíthető elő. Az augusztus közepén túl betakarított növények után ősszel csak kalászos gabonák vethetők. Az őszi kalászosok közepes előveteménye a kukorica, amely széles sorközû, ún. „kapásnövény”. Amennyiben a termesztési technológiájuk tartalmazza a mechanikai gyomirtást, a sorközmûvelést, akkor a talajokat jól mûvelhetően hagyják vissza. A gépi betakarítás talajt tömörítő hatása – csapadékos időszakban – ront a talajok állapotán. Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá a szántás kivételes esetekben ajánlatos akkor, ha a gyors elmunkálás lehetőségei adottak. A szántás elmaradása esetén hatékonyabb kémiai védekezésre kell számítani az őszi gabonában.

A nedves talaj ekével inkább mûvelhető, mint más eszközökkel, de ha szalonnás, elmunkálásával várni kell a talaj szikkadásáig.

A mûvelhetőség mértékéig megszikkadt rögök tárcsával, forgó-, vagy ásóboronával, nehéz és középnehéz fogasok kombinációjával porhanyítható. Ha a talaj nyirkos és nem túlságosan tömörödött, akkor a szántással egy menetben is elmunkálható (ekére szerelhető forgóelemes porhanyítóval, mélytömörítő Campbell típusú hengerrel, vagy ekéhez kapcsolt fogassal).

dr. Pepó Pál – Erdei Éva

A cikk szerzője: dr. Pepó Pál