Mi történt tavaly nyár óta?
Az idei áprilisi-májusi szárazságban az esőt váróknak számvetéssel kellett volna kezdeni, hogyan bántak a talajokkal 2008. július végétől, megtettek-e mindent azért, hogy betakarítás után minél kevesebb nedvesség menjen veszendőbe. Egy évvel ezelőtt nagyon sok termőhelyen szalonnás hantok rontották a határképet. A megrögzött szokás szerint a „jó sok eső” után szántani kell; s mert nedvesség bőven volt a feltalajban, az elmunkálás szóba sem kerülhetett. A felszínen elkent, a szántási mélységben összegyúrt talajok láttán óhatatlan jött a kérdés: elfeledték a 2007. aszályos évet? A hantos szántásokból elpárolgott 36–47 mm víz 2009. száraz áprilisban nagyon hiányzott a talajokból. Jobb-rosszabb elmunkálásukra ott kerülhetett sor, ahol 2008. szeptember elején némi csapadék hullott. Decemberben, majd tavasz elején a vetéseken, barázdák között pangó víz szúrt szemet, ám nem a csapadék bizonyult soknak, hanem a talaj állapota volt alkalmatlan a víz befogadására. Ezt a kárt meg lehetett volna előzni.
Jó tanulságokat szolgáltattak a repce tarlók. 2008. tavaszán és nyár elején tíz naponta érkezett csapadék, ezért azok a repcék is jó termést adtak, amelyeknek 10–15 cm lazult réteg adatott meg. Idén nem adódott ilyen szerencse, a 4–10 cm vastag tárcsatalp réteg fölött elágazó gyökerek fejlődtek, kényszerérés következett be, gyenge terméssel. A repce ott sikerült, ahol a talajra figyelve mûveltek, gondot fordítottak a tarlómaradványok zúzására, a vízkímélő tarlóhántásra. A jól időzített, jó időben elmunkált szántások alatt nem alakult ki eketalp, a tárcsa után nem maradt tárcsatalp tömörödés, s a talajba gyúrt szalmacsomók is hiányoztak. Jó terméseket takarítottak be a tömör talptól mentes talajokon azok is, akik eke helyett 25–32 cm mély kultivátoros alapmûvelést, vagy 35–40 cm mély lazítást alkalmaztak. A búzatermések változékonyságának sok oka lehetett (tápanyag hiány, kevés csapadék, túl korai, túl kései vetés, hiányos növényvédelem), de annyi bizonyos, a 2009. tavaszon 10–14 cm lazult réteg nem nyújtott biztos fejlődési teret ennek a növénynek. A sekélymûvelés búza alá csak ott nem kockázatos, ahol legalább 25 cm a vízbefogadásra alkalmas lazult réteg. A kukorica és napraforgó kelési hibákat a későn elmunkált szántásokban is keresni lehet. Az enyhe és szeles télen nem várt vízvesztés következett be a nyitva hagyott szántásokon. Tanulság, a kései szántások elmunkálásával csak addig kell várni, amíg a talaj járhatóvá, mûvelhetővé válik.
Milyenek a tarlók 2009-ben?
Nagyon változatos a hazai tarlókép: a talajra figyelő gazdálkodó aratás után sekélyen hántotta a repce és kalászos tarlókat, és nem hagyta nyitva a bolygatott felszínt. Mélyebb hántást a hagyományos tárcsát henger nélkül használók földjein láttunk (példa: az utakon két hét alatt több, mint 30 tárcsa vonult, henger nélkül). Gazdátlanságot, nemtörődést sejtettek a bálázásra váró szalmarendek, s ugyanígy az összetaposott, de gyomoktól zöldellő tarlók. Nagy keletje van a szalma felvásárlásnak, s ami megdöbbentő, olyan talajokon is, ahová évek óta nem jutott istállótrágya, s a szerkezet szervesanyag-hiányról tanúskodik. Sokadszor írjuk le, mondjuk el, a tarlómaradványok jelenleg a talajok legfontosabb szervesanyag-utánpótlási forrásai. A rövid távú érdek (némi bevétel) mögött a talajok jövője forog kockán. A szervesanyag értékét számos tényező (mûvelhetőség, tömörödéssel szembeni ellenállás, a lazító mûvelések hosszabb tartama) mellett a talaj víztartó képessége, és kisebb aszályérzékenysége miatt kell megbecsülni. Felmentést az kaphat, aki alomnak viszi el a szalmát, mert így istállótrágyaként valahol visszajut a talajba. Csak remélni lehet, hogy az energianövény termesztés széles körû felkarolása, nagyobb becsülete nyomán még időben leáll talajaink beláthatatlan károkkal járó fosztogatása.
Szánjunk a talajra több időt!
Egyszerû módszerekkel is sokkal többet tudunk meg a talajról és növényről, mint gondolnánk. Egyik ilyen módszer, megnézni, hogyan fejlődött a gyökér, s milyen mélyen hatolt a talajba. Július elején a repcetarlókat, szeptemberben a napraforgó, októberben a kukoricatarlókat érdemes bejárni. Tiszavasváriban, Kalocsán és Dióskálon a jóra és a tanulságosra is találtunk példákat. Úgy tûnt, ez a talaj állapotáról tanúskodó módszer még kihasználatlan lehetőség a gazdálkodók körében.
Minden bemutató helyen kedvelt feladattá vált a pálcaszondás lazultságmélység-bírálat. A 8-9 mm vastag, hegyes élû, 5 cm-ként rovátkolt pálcát a hozzáértők „érzéssel” (kb. 60 kg erővel) nyomták a talajba, megérezve a tárcsatalpat 12 cm-nél, illetve 25 vagy 30 cm mélységben az eketalp tömörödést. Aratás után (hántott tarlón) átlósan végig sétálva számtalanszor a talajba nyomva a szondát pontos képet kapunk arról, meddig lazult a talajunk, s okosabban dönthetünk az alapozó mûvelés mélységéről. A bemutató óta telefonhívások arról tanúskodnak, többen élnek is ezzel a talajállapot-minősítési lehetőséggel.
Az ásópróbára fiatal gazdálkodókat kértem fel, abban bízva, nem sajnálják majd az időt talajuk jobb megismerésére (Ők, a jó munkáért dedikált könyvet kaptak). A 25–28 cm mélységig kiemelt „talaj téglalapot” alaposan vegyük szemügyre. Nézzük meg a növények gyökerezését, a talaj szerkezetét, fedezzük fel a magágykészítési vagy alapmûvelési hibákat (összegyúrt rétegek árulkodnak erről), a tömör réteget törjük szét, a rossz szag levegőtlen viszonyokra utal. Figyeljük meg a tarlómaradványokat, milyen állapotban vannak. Előfordult, hogy a tavalyi repce, kukorica vagy napraforgó maradvány alig táródott fel, de ennek ellenkezőjét is tapasztaltuk. Gilisztákat mindig a maradványok közelében, és nyirkos talajban találtunk. Az ásóval kiemelt talajból tenyérpróbát lehet végezni: maréknyi talajt össze kell nyomni, s ha az összenyomott talaj jól porhanyul, kár nélkül lehet mûvelni, ám ha összeáll, nem szabad mûvelni, kényszerhelyzetben is legfeljebb szerkezetkímélő eszközzel.
A július eleji esők nyomán 5–10 cm alatt nedvesek voltak a talajok (Túrkeve, Tiszavasvári, Hort, Kisbajcs, Botykapeterd), de ahol nem takarta zúzott szalma vagy törek a felszínt, mélyebbre kellett ásni a nedvességért. Ahol a mûvelés mélységében összeállóan nedves a talaj, a jó szántásminőség is kétséges, de a lazítással még várni kell. A nagy mélységig kiszáradt talajt nem szabad szántani, fokozatosan kell mélyíteni, és biológiai életre serkenteni. A takaratlan felszínû talaj valóságosan forrónak bizonyult, a takarás alatt pedig kellemesen hûvösnek. Az „eső-stressz” nyomait is be lehetett mutatni, porossá, eliszapolttá vagy kérgessé váltak a nem takart talajok.
A klímakár-csökkentő talajmûvelés
A legtöbb kérdés a talajlazításhoz, a nyári és őszi szántás elmunkáláshoz, és a helyes kultivátor használathoz kapcsolódott. Megerősítettem, lehet szántani, de nem a régi, vízvesztő módon. Legyen az ekén elmunkáló, de ha csak külön menetes van, álljon készenlétben, mert a talaj nedvességtartásától függően egy, öt vagy tíz óra múltán járatni kell, s a szántás irányára szögben. A mélyen bolygatott talajt nyáron le kell zárni (hengerrel), ősszel egyenletesre kell munkálni (gyakrabban henger nélkül).
Aratás után mégis az első és a legfontosabb a nedvesség- és szénkímélő tarlómûvelés, sekélyen, mulcsot hagyóan. Nem a bálázás, hanem a szalmazúzás és jó terítés segít a klímakár csökkentésben. A zúzott tarlómaradványokat használjuk felszíntakarásra. Adott maradvány tömeg 50%-a maradjon takarónak, a másik fele jusson a talajba (a jó tarlómûvelők nyomán nem kell számolgatni). A hőséggel és csapó esőkkel váltakozó nyár a talaj szempontjából kritikus időszak, tehát kis vízvesztő felszínt kell kialakítani. Bármi is az utónövény, a talaj víz- és szénkímélő alapmûvelést érdemel. Ez mindegyik alapmûvelésre érvényes, akár szántás, lazítás, kultivátoros, vagy tárcsás, és idénytől függetlenül. Ne hagyjunk vízforgalmat gátló tömör réteget a talajban. A gyógyító eszköz tárcsatalp tömörödés esetén a kultivátor, eketalpnál pedig a lazító. Jobban sikerül a lazítás hántott tarlón. Nem szabad ún. talpképző eszközöket alkalmazni alapmûvelés elmunkáláskor, különösen, ha a talaj nedves. Kíméljük a talaj szerkezetét, ne rögösítsük fel, és ne porosítsuk el. Magágykészítéskor ne gyúrjunk vastag magágy alapot, ezzel ugyanis sekély gyökerezésre kényszerítjük a növényt.
Minél előbb felejtsük el a talaj minőségét leginkább veszélyeztető, korábban megszokott módszereket, és a mûvelés minden lépését állítsuk a klímakár csökkentés szolgálatába.
Képek
A takarás nedvességet óv
Takaratlan, sérülékeny talaj
Takaratlan, esővert, kiszáradt talaj
Élettelen hant
Nyirkos, porhanyó, mûvelhető talaj
Elporosodott talaj - szervesanyagot és kíméletet kér
A giliszták tápláléka a tarlómaradvány
Élő talaj
Megkímélt szerkezet
Szántott, elmunkált talaj
Helyes ásótartás
Pálcaszondás lazultság próba
dr. Birkás Márta
A cikk szerzője: Dr. Birkás Márta
