A talajok termékenységét, a rajtuk termelhető növények termésmennyiségét és minőségét sok tényező határozza meg. A biológiai alapok – a fajták – jelentősége mellett azok közül a talajmûvelés rendszere, a vetésszerkezet, a vetésváltás módja, illetve a talajerőgazdálkodás mikéntje emelhető ki. Nem mindegy, hogy mikor és mennyi tápanyagot juttatunk a növényállományok részére, hiszen a növényeket tápláljuk és nem a talajt, illetve az sem közömbös, hogy a tápelemek a szükséges időben a növények rendelkezésére állnak-e.

A nitrogén-, a foszfor- és a kálium tápelemmérlegeinek hosszú távú elemzése alapján a kumulált agronómiai N- és K-mérlegben hiány, a P-mérlegben kis mértékû többlet volt kimutatható. Napjaink tápanyagellátási mutatói szerint a nitrogénellátás mellett a foszfor- és káliumpótlás mértéke is erősen deficites, vagyis a különféle terményekkel e tápelemekből jóval nagyobb mennyiséget viszünk el a talajból, mint amit oda visszapótlunk. A KSH 2005. évi adatai alapján hektáronként 54 kg N-t, 13 kg P-t és 15 kg K-hatóanyagot juttattunk ki, holott 1 t búza szemterméshez 56 kg NPK-ra van szükség, melyből 27 kg a N; 11 kg a P és 18 kg a K. Az ismertetett adatok átlagértékek, amelyek a táblánkénti adatokat nem tükrözik, ugyanis az KSH adataiból az is kitûnik, hogy a szántóterület több, mint a felén egyáltalán nincs semmiféle tápelemvisszapótlás! A jelenlegi helyzet hosszabb távú fenntartása pedig a minőség veszélyeztetése mellett már a termés mennyiségének csökkenését is eredményezni fogja.

A talajélet fenntartásában, a különböző növényi tápelemek átalakulási, körforgalmi folyamataiban sokféle mikroorganizmus vesz részt, azok között kedvező viszonyok esetén „kényes és viszonylagos” egyensúlyi állapot áll fenn. A mikrobiológiai tevékenységet a környezeti- és gazdálkodási feltételek nagymértékben befolyásolják, így változik annak mértéke pl. a talaj pH-ja, hőmérséklete, nedvességi- és oxigén-ellátottsági viszonyai, illetve mûvelési ideje és módja által is. A talajok kolloid-szerkezetéhez a tápelemek egy része különböző mértékben kötődik, így a növények számára történő felvehető állapot e mikroszervezetek tevékenységének az eredménye. E szervezetek élettevékenységüket azonban csak addig folytathatják, amíg van mit lebontani, s e tekintetben sem közömbös, hogy milyen a talaj tápelem-ellátottsági, feltöltöttségi szintje.

A növényi termelés tarlómaradványok, melléktermékek keletkezésével jár együtt. Ezek „újrahasznosítása” a baktériumtrágyákkal elősegíthető. A kereskedelemben többféle márkanevû, állagú és funkciójú készítmény áll a termelők rendelkezésére, melyek miután fényérzékeny baktériumtörzseket is tartalmaznak, a kiszórást követően azonnali talajba történő bedolgozást igényelnek. A készítmények nagy része több funkciójú, a bennük található mikroorganizmusok a növények számára létfontosságú makroelemek (N; P; K) mellett olyan enzimeket és hormonokat is termelnek, amelyek a növények növekedését, fejlődését befolyásolják, így azok hozamait fokozhatják. Nem utolsó szempont az sem, hogy tápanyaggal jól ellátott talajok esetén – használatuk révén – a mûtrágyaadagok csökkenthetők.

A továbbiakban csak néhány készítményt említünk, de felhívjuk a felhasználók figyelmét arra, hogy tartsák be az egyes készítmények használatára, így azok kijuttatásának idejére és adagjaira vonatkozó útmutatók előírásait.

A Bacillus megatherium, az Azospi­rillum chroococcum, Azospirillum brasilense és Pseudomona sputida nevû mikroorganizmusokat tartalmazó AZOTER nevû készítmény a foszfor mobilizációja mellett a légkörben lévő N megkötésére és a tarlómaradványok lebontására egyaránt használható. A baktériumok anyagcseréje során B-vitaminok, heteroauxin, gibberelin és más hasznos anyag termelődik, amely elősegíti a magvak csírázását és a növények növekedését. 10 l/ha-os adagját a tarlóra ajánlott kiszórni 300–350 l/ha vízben elkeverve, vagy hígítás nélkül is kijuttatható. A BACTOFIL A10- és B10-jelû készítmények közül az előbbi az egyszikûeknél, az utóbbi a kétszikûeknél használható. A készítményeket 1 l/ha dózisban – 200–400 l/ha vízben oldva – kell a talajra kiszórni 5°C talajhőmérséklet felett. A BACTOFIL CELL-jelû készítményben lévő Azotobacter vinelandii, Pseudomonas fluorescens és Cellvibrio ostrviensis baktériumtörzsek a hosszú szénatomszámú cellulóz- és lignocellulóz molekulák bomlását segítik elő, megteremtve ezáltal a N-kötéshez szükséges baktériumok szénforrását. Mindhárom BACTOFIL készítményhez ajánlott a Silwet L-77-jelû tapadásfokozó szer használata, 0,1 l/ha-os adagban. A Phylazonit MC-jelû biotrágya az Azotobacter chroococcum és a Bacillus megatherium baktériumok mellett mikroelemeket, auxint, gibberelint és B-vitamint is tartalmaz. Javasolt normája 10–12 l/ha.

A növényállományok fejlődését, hozamait és minőségi tulajdonságait befolyásoló mikrobiológiai folyamatokat baktériumtrágyák használatával lehet szabályozni.

A készítmények útmutatóiban lévő előírások betartásával csökkenthető a mûtrágyák mennyisége, javul a talajélet és a talaj szerkezete.



Dr. Kajdi Ferenc

Kótai István

Schiller Ottilia

A cikk szerzője: Dr. Kajdi Ferenc